Nincs annál egyszerűbb, mint egy-egy bűncselekmény kapcsán megbélyegezni egyes társadalmi csoportokat. A gyakorlat nem új, már az 1920–1930-as évek magyarországi sajtójától sem volt idegen, hogy észak-amerikai vándorcigányokat úgy „hírezzen”, mint ahogyan napjaink szélsőjobboldali irodalma teszi. De a Kádár-rendszertől, sőt, még az egyébként érzékeny tollú Moldova Györgytől sem volt idegen, hogy olyan karakterológiai jegyeket tulajdonítson a romáknak, amelyeket mások kriminalizációra használtak. A Tangó és Kes új adása többek között a fenti példákon keresztül mutatja be, miként állítottak be egész társadalmi csoportokat bűnözőknek, illetve beszélgetünk arról is, hogyan kellene a távolról sem betonegyszerű kérdéseket értelmesen megválaszolni.