A szociológia mint tudomány mind a mai napig rendkívül sokszínű képet mutat. Egységes arculat helyett az elméletek és a módszerek sokfélesége jellemzi. Sőt, még a szociológia meghatározása vagy az alapfogalmai körül sem alakult ki konszenzus. A szociológusok különbözőképpen vélekednek arról, hogy például egy szociológiai elméletben szükség van-e cselekvőre, és ha igen, akkor inkább racionálisan vagy inkább nem racionálisan cselekszik-e.

Éber Márk szociológussal arról beszélgettünk, hogy miképpen látjuk ma a szociológia helyzetét, és valószínűleg jóval több kérdést hagytunk nyitva, mint amennyit sikerült megválaszolnunk.A szociológiát sokan sokféleképpen művelik, ahogyan a szociológus végzettség is a munkapiac számos területén használható. A sokféleség azonban már-már a szétaprózottság képét mutatja, mivel a szociológusok között a legalapvetőbb kérdésekben sincs konszenzus. Egyáltalán mire jó a szociológia? Hogyan lehet meghatározni? Milyen szociológusi szerepek alakultak ki az elmúlt évtizedekben? Ezekre a kérdésekre nem született egységes válasz, ezért inkább érdemes úgy feltenni a kérdést a szakma minden művelőjének, hogy számára mit jelent a szociológia, és ő maga milyen alapfogalmakat, elméleti keretet és kutatási módszertant használ egy adott kutatáshoz. Ezeken a kérdéseken túl Éber Márk Áron szociológussal Fáber Ágoston arról is beszélgetett, hogy mi a különbség tudományos teljesítmény és karrier között, a vulgárpszichológia mintájára létezik-e vulgárszociológia, és hogy a szociológus csak azért kritizál-e, mert valamilyen lelki baja van.

A Kék Egyenlőség podcast legújabb adásában András Felícia felnőtt klinikai és mentálhigiéniai szakpszichológus, pszichoterapeuta segítségével a maga konkrétságában vizsgáljuk meg azt a kérdést, hogy mi is történik a pszichológus rendelőjében. Áttekintjük az egész terápiás folyamatot attól a kérdéstől kezdve, hogy a segítséget kereső hogyan talál magának megfelelő szakembert, egészen odáig, hogy lezárul a terápiás folyamat. Mindeközben az alábbi lényeges felvetésekre is igyekszünk választ adni: Mennyire szólhat bele a terapeuta a páciens életébe? Hogyan hat a páciens meglévő emberi kapcsolataira egy terápiás folyamat? És mikor mondható sikeresnek egy terápia?

András Felícia felnőtt klinikai és mentálhigiéniai szakpszichológussal, pszichoterapeutával immáron a harmadik adásban nyerhetünk betekintést a pszichoterápia rejtelmeibe. Bár ma már egyre elfogadottabb terápiás segítséget kérni, olykor a terápiás munkában részt vevő páciensre még mindig „bolondként” tekint a környezete, illetve az ország bizonyos részein továbbra is kifejezetten nehezen hozzáférhető ez az egészségügyi szolgáltatás. Az adásban érintünk különböző akkreditált egyéni és csoportos pszichoterápiás módszereket (például pszichodráma, csoportanalízis, pszichodinamikus mozgás- és táncterápia), és arra is kitérünk, hogy mi számíthat „hibának” a pszichoterápiás folyamatban a szakember részéről. Mi ilyenkor a teendő? Hogyan lehet ezt a pácienssel megbeszélni? Ezzel összefüggésben konkrét szakmai és etikai hibákra, vétségekre is kitérünk: a terapeuta és páciense között létrejövő intim kapcsolat minden formája tiltott határátlépésnek számít (még a terápiás folyamat lezárultát követően is). Ugyancsak kitérünk arra, hogy a terapeuta idealizáltsága nehezítheti a terápiás célok megvalósulását, amennyiben érintetlen, reflektálatlan marad. A beszélgetést azzal a kérdéssel zárjuk, hogy a kritikai pszichológiai mozgalom által felvetett szempontok hogyan kamatoztathatók a pszichológusi praxisban.

Pszichoterápiát egészségügyi szakvizsgával rendelkező szakember végezhet. Az egészségügyi engedéllyel rendelkező pszichológusok és orvosok adatbázisa publikusan elérhető (folyamatosan frissül):

https://kereso.enkk.hu/

Pszichoterapeuták szaknévsora (frissítve 2023 őszén):

https://www.mentalport.hu/pszichoterapias-szaknevsor/magyarorszagi-pszichoterapeutak-szaknevsora/

A Kék Egyenlőség adásait a Tilos Rádió stúdiójában rögzítjük.

András Felícia pszichoterapeutával beszélgettünk arról, hogy mire is jogosítanak a különböző pszichológiai végzettségek.

Nincsenek könnyű helyzetben azok, akik ma pszichológusi segítséget keresnek: már nemcsak az állami ellátásban, de a magánrendelésben sem könnyű segítséghez jutni. A helyzetet csak nehezíti, hogy a segítséget kereső általában nem tudja felmérni, hogy milyen végzettségű és képesítésű szakemberre lenne szüksége.

Sajnos a hatályos protokollokat/irányelveket maguk a szakemberek sem mindig tartják be. András Felícia pszichoterapeutával arról beszélgetünk, hogy hogyan épül fel a pszichológusképzés Magyarországon, és hogy milyen (szakirányú) végzettséggel és képesítéssel milyen tevékenységet végezhet egy szakember. És néhány tévhitet is eloszlatunk.

Az önsegítő könyvek, a mentális nehézségeket tárgyaló podcastok és YouTube-videók tömeges elterjedésével úgy tűnhet, hogy pszichológiai tudatosságunk ma minden korábbinál magasabb szintre ért. A megfelelő minőségű információforrást azonban nem mindig könnyű megtalálni, és adott esetben egy segítséget kereső laikus azt is nehezen méri fel, hogy milyen szakemberre is lenne szüksége. A pszichológusi szakma rendkívül rétegzett, a képzések, amelyek különböző tevékenységek végzésére jogosítanak, gyakran szigorú sorrendben épülnek egymásra, de arra is felhívjuk a figyelmet, hogy egy nem megfelelő terápia káros hatást is gyakorolhat a páciensre. András Felícia pszichoterapeuta segít nekünk eligazodni abban a kérdésben, hogy mi a különbség okleveles pszichológus, tanácsadó szakpszichológus, klinikai szakpszichológus vagy pszichoterapeuta között, de szóba kerülnek az alternatív gyógyító tevékenységek és a párterápia is.

A szenvedés a legprivátabb tapasztalatunk, mégis nagyban meghatározzák a társadalmi körülmények. A félelemre épülő, negatív társadalmi integráció például megágyaz a generalizált szorongásnak, a szenvedés kiüresedése és a tulajdonlás kudarca a depressziónak, az egyének eldologiasodása pedig az addikciónak. Az emberi szenvedést leíró nyelvezet a pszichológiai, biomedikális szakértői nyelvbe kerül át, és nem veszi számításba azok társadalmi okait. A változás lehetősége azonban mindig ott van: még ha egy elidgenedett világba növünk is bele, attól még nem csökken a vágy, hogy értelemteli kapcsolatokat létesítsünk. Sik Domonkos szociológussal Czabán Samu beszélget arról, hogyan lehetne válaszokat adni a modern szenvedésre. 

A pszichológia nyelvhasználata egyre szélesebb körben jelen van a közbeszédben, azonban gyakran jelenségek elsietett megbélyegzéseként jelenik meg, a másik viselkedésének elítélésének formáját ölti. András Felícia klinikai szakpszichológussal, pszichoterapeutával ezért egy egész adást szenteltünk a személyiségzavaroknak, ezen belül is kiemeltem a borderline személyiségzavarnak, annak, hogy miként alakul ki, hogyan jelenik meg, hogyan élik meg az érintettek, és milyen terápiás eszközök állnak rendelkezésre a kezelésére.

Beszélgetés Bencze Mátyás jogszociológussal

Mi megy végbe egy bíróban, amikor el kell ítélnie egy embert? Miért probléma, ha a bírók az ügyész által előkészített aktából “tanulják” meg az ügyet? Hogyan hat a megerősítési torzítás a bíráskodásra? Hogyan alakult át a bíróság szerepe az elmúlt 200 évben? Mennyire lehet “szórakoztató” a bíróság, és mi a kapcsolat a figyelemgazdaság és az igazságszolgáltatás között? Ezekről a kérdésekről Czabán Samu beszélget Bencze Mátyás jogszociológussal és ítélkezéskutatóval.

A bíróságokról kialakult kép gyakran az amerikai filmeken alapszik. A valódi bíráskodás azonban sokszor hivatalnoki munka, amely egészen másfajta kihívásokat jelent. Az egyik legnagyobb kérdés Magyarországon a kiemelkedően magas váderedményesség. Ma a büntetőeljárások 99%-a elítéléssel végződik, ennek a kiemelkedő vádérvényességnek pedig speciális lelki és szociológiai okai vannak. Emellett a modern bírósági rendszer 19. században alakult ki, és sok szempontból nehezen küzd meg a modern társadalom kihívásaival. Milyen reformokra lenne szükség a bírósági rendszer modernizálásához? Átvehetik-e az algoritmusok az emberi igazságszolgáltatás szerepét? Dr. Bencze Mátyás volt büntetőbíró, jogszociológus és ítélkezéskutató, a Széchenyi István Egyetem Állam- és Jogtudományi Karának oktatója, TK Jogtudományi Intézetének tudományos főmunkatársa beszélgetés keretében segít kiigazodni a modern igazságszolgáltatásban.

Hogyan kapcsolódunk önmagunkhoz és egymáshoz a zenén és hangokon keresztül?  Miért nem csak a gyerekeknek szól a zeneterápia? Milyen út vezet a zeneterapeuta-székhez? Paár Julianna előadóművésszel, zeneterapeutával, a Magyar Zeneterápiás Egyesület elnökével újonnan megjelent Belső hangolás című könyvéről, illetve a zeneterápiáról és a zeneterápiás szakmáról beszélgetett Czelleng Réka.

„A zene mindenkié” – szól Kodály Zoltán egyik kulcsmondata. A gondolat, amely fősodorként fogta össze a kritikai társadalom megközelítést és a zenét mint egyéni és társas folyamataink és jóllétünk kifejezőeszközét. Hogyha a zene mindenkié, akkor a zenében egyenlők lehetünk.

Julcsi mesélt a zeneterápiás szakma felépítésének jelenéről Magyarországon: a képzéstől kezdve a gyakorlaton át a medikális világban és a pszichoterápiás folyamatokban való együttdolgozásig. Kiemelte a hangok fontosságát abban, ahogyan emlékeinkkel, önmagunkkal és társainkkal létezünk. Mesélt Belső hangolás című könyvének inspirációjáról, a kreatív önismereti úton segítő könyv–munkafüzet céljáról és az általa nyújtott olvasói, használói lehetőségekről.

A szex politikai gazdaságtanáról Csányi Gergővel beszélgettünk

Csányi Gergellyel „A szex politikai gazdaságtana” címen frissen megjelent monográfiájáról beszélgettünk. A könyv újszerűen közelíti meg a szexualitás és a tőkés rendszer összefonódásának kérdését: szociológiai, történeti és globális keretben mutatja be, hogyan hat a tőkelogika a szexualitásra, és ezáltal hogyan szolgálja többek között a társadalmi reprodukció is a tőkefelhalmozást.

A szex politikai gazdaságtana című könyv egyszerre átfogóan és részletekbe menően tárgyalja azt a kérdést, hogy vajon a sajátunk-e a szexualitásunk, vagy inkább úgy érdemes rá tekintenünk, mint ami a legtöbb emberi tevékenység mellett ugyancsak a tőkefelhalmozás logikájának van alárendelve. Ebben az értelemben Csányi Gergely könyve szakít azzal a naiv felfogással, miszerint a szexualitás időben egyre szabadabbá vált volna. A könyv a szavak szintjén tudományos munka, a sorok között mégis politikai kiáltvány, amennyiben a szerző kritikailag elemzi a szexualitással kapcsolatos diskurzusokat, és végül egy olyan szexualitás lehetőségét is felvillantja, amely nincs alárendelve a tőkefelhalmozás logikájának. Hogy prűd volt-e az 1989 előtti rendszer szexualitással kapcsolatos felfogása, vagy hogy elképzelhető lenne-e a mai magyar sajtóban és médiában a szexualitásnak az a leplezetlen ábrázolása, ahogyan például az 1990-es évek elején a Bravo magazinban megjelent, a podcast ezekre a kérdésekre is megpróbál válaszolni.

Milyen hatással van a digitalizáció a pszichére? Művészet-e a számítógépes játék? Hogyan és miért legyünk radikálisan archaikusak? Hogyan határozza meg a kortárs irodalom a társadalmi énkonstrukciót? Czabán Samu Kőszeghy Ferenc kritikai digitális bölcsészettel foglalkozó irodalomtudóssal beszélget.

A digitális forradalom nemcsak átalakította a világot, de össze is olvasztotta az online és offline életet. Már nem analóg világban élünk – egyfolytában kint és bent vagyunk a digitalitásban. De milyen hatással van a digitalizáció a pszichére? Művészet-e a számítógépes játék? Hogyan és miért legyünk radikálisan archaikusak? És hogyan határozza meg a kortárs irodalom a társadalmi énkonstrukciót? Ezekről és hasonló kérdésekről beszélget Czabán Samu Kőszeghy Ferenc kritikai digitális bölcsészettel foglalkozó irodalomtudóssal.

A beszélgetés során a digitalizáció átfogó társadalmi, irodalmi és pszichológiai hatásairól beszélgettünk. A fentieken túl Kőszeghy azt is bemutatja, milyen új társadalmi problémákat és egyenlőtlenségeket hozott a digitalizáció. Hogyan működik a megfigyelési kapitalizmus, és milyen hatással van a mindennapi viselkedésünkre? Tényleg annyira meghatározó a digitalizáció, hogy már a kapitalizmus egy új formáját jelenti?

Közben a számítógépes játékok egyre fontosabb szerepet töltenek be a fiatalok életében. Miközben a pszichológia gyakran kritizálja és patologizálja ezt, játékfüggőségről beszélve, a számítógépes játék művészeti ágként is felfogható. Bár eszképizmusra, vagyis a valóságtól való menekülésre is alkalmas, Kőszeghy felhívja a figyelmet arra, hogy ez minden művészeti forma sajátja.

Kőszeghy Ferenc irodalomtudósként különös figyelmet szentel annak, hogy az irodalom miképpen alakítja a szelfet. Az irodalom ugyanis narratív kereteket ad ahhoz, hogy az emberek meg tudják élni magukat, rendszerezni tudják az élményeiket. Az irodalom sokszor követi, megmutatja a társas valóságot, de adott esetben ellenajánlatot is tud tenni. Kőszeghy a beszélgetés során konkrét műveken keresztül mutatja be ezt az interaktív viszonyt az énünk és a művészet között.