Kiáltó Szó

Bizony mondom nektek, hogy olyan idők jönnek, hogy aki csak vízzel keresztelkedett, de tűzzel nem, nincs ahogy megmeneküljön. Ha elég lett volna a vízkeresztség ahhoz, hogy az ember megmeneküljön, János nem hirdette volna Jézus eljövetelét, aki tűzzel és Szentlélekkel keresztelte meg azokat, akiket elhívott.

A jó és egyben a szomorú hír az, hogy mindez a magyar emberek egyetértésével, beleegyezésével és támogatásával történt. 

Ez a hír azért szomorú, mert fáj a szembesülés, miszerint a magyar önként ment bele ebbe a fertelmességbe. 

De egyben jó is, mert ha a magyar felfogja, hogy az ő támogatása nélkül nem létezhetne ez a gépezet, még mindig dönthet úgy, hogy többé nem táplálja azt. Viszont amennyiben továbbra is rá irányítja az ő éltető figyelmét, tudnia kell, hogy felhatalmazza ezt a gépezetet arra, hogy kénye-kedve szerint döntsön az ő sorsáról, haláláról.

Letöltés: https://stream.redcircle.com/episodes/7f019ccb-d3e8-49a9-87d5-fd570570d705/stream.mp3

Ezt mondta egy barátom, miután megkínozták őt a komcsik:

„Sajnálom, ha a krokodil felfal egy embert, de nem tehetek szemrehányást a korokodilnak.”

Akinek füle van, hallja, mit mond a lélek, a léleknek.

https://kialtoszo.hu/igy-vezet-engem-isten/

Mit képzelsz magadról, hogy megkérdőjelezed a papok szavait? Ki hatalmazott fel téged arra, hogy Isten dolgairól beszélj?

Forrás: https://www.youtube.com/channel/UCTarjY7nJ3yCgxxOCfFYuCg

Gyenge vagyok szeretni téged.

A gőg és a hiúság megvakít, megéget.

Elzsibbad a fül, káprázik a szem,

A világ marcangolja szomorú életem.

Szeretni kellene, mert abban van az élet,

De Nélküled a szeretet csak korhadó ígéret.

Nem tudok szeretni, bárhogy is akarom,

A testem is elfárad, leszakad a karom.

Mit tegyek hát érte? Hogyan lehet enyém?

Keservesen zokogok a Bábel tetején.

Mi közöm hozzá? Hisz erőtlen vagyok.

Semmi nem teljesül, bármit is akarok.

Segíts hát megszűnnöm szüntelen akarni,

S a kegyelem ajándékát türelmesen várni!

Nem akarok többé harcolni hiába!

Hívjál vissza engem a holnapból a mába!

Könyörülj énrajtam, szenvedtem eleget!

Ha Te vagy a szeretet, engedd, lélegezzelek!

Törjél szét teljesen, formáld át életem,

Költözzél belém, te légy szeretetem!

Újítsd fel teljesen a lelkem otthonát,

Hogy a fényed elárassza, tisztítsd meg ablakát!

Maradj mindig velem, hogy ne éljek hiába,

Legyél te énbennem a világ világossága!

Meg akarok halni régi önmagamnak,

A gyarlóságban tetszelgő halhatatlannak!

Megtagadom az összes földi dicsőséget,

Nem öntök többé én lelkemre mérget!

Dicséretek, nyájas hízelgő-díszelgő szavak,

Távozzatok tőlem! Nem vagytok igazak!

Nem kell többé nekem a pillanat jutalma,

Mert mulandósága a lélek mérgező ostroma!

Tagadd meg te is, a ravasz dicséretet,

A díszesen tündöklő hazug elméletet,

Az ősidők óta rothadó leletet,

A sötét tekintélyeket, a sátáni kenetet!

Mert világi álmodból, ha felkelsz, te is elnyerheted

Az örök igazság igéjében megújuló örök életet!

„Az ég és a föld elmúlnak, de az én beszédeim soha el nem múlnak.” (Márk 13:31)

Akik nem hallják Istent, bolondnak nézik azokat, akik hallják Őt, mivelhogy az ő személyes tapasztalataik szerint Isten nem beszél. Ugyanígy, akik hallják Őt, sajnálkoznak azokon, akik nem hallják, mert tudják, hogy milyen szép dologról maradnak le azáltal, hogy élő szavát hangját lecserélik a világ zajára.

Néhány példa arra, hogy miként szól hozzám Isten...

A politika nem annyira alattomos, mint a vallás, mert helyet biztosít a kétségnek, és mindenki láthatja, hogy gyarló emberek állnak mögötte. Ezzel szemben a vallás Isten nevében adja be ugyanazt a hazugságot, amit a politika. Ezért sokkal hatékonyabban tudja manipulálni a tömeget, mint a politika. A kettő egybekeléséből pedig megszületik a fenevad, amely azon felül, hogy fizikailag megbetegíti, és megöli az embereket, képes a lelküket is elpusztítani a gyehenna tüzében.

Minek kell még történnie, hogy a templomba járók meglássák, hova vezeti őket a vallás?

Forrás: https://www.youtube.com/channel/UCTarjY7nJ3yCgxxOCfFYuCg

Nevem Szabad Gondolat,

Mert azt látom, mit nem szabad, mi nem szép, s nem divat.

Nevem Szabad Gondolat!

Nem köt már hiú vágy, remény, küszködés s akarat.

Eltemettem, ki fogvatartott,

Sötétet s árnyékot okádott,

Falakat épített,

Fényt csak alig látott.

Nevem Szabad Gondolat!

Ahogy élnem, úgy meghalnom is, bárhol, bármikor szabad.

Nincs ellenségem, nincs barátom.

Nincs hamis táplálék, mit később ki kell hánynom.

Elhalványultak számomra a cirkuszi fények,

A valóság képei élénkebben élnek.

Otthonom sincs széles e világon,

Az utat, mit elkezdtem, örökkön kell járnom.

Pénz, politika, vallás,

Gyűlölettel teletűzdelt pártoskodás,

Faji, szexuális, nemzeti hovatartozás,

Számomra életet gyalázó káromkodás.

Eltemettem büszkeségem,

Diadalom, hőstettem s erényem.

Mit a társadalom rám aggatott,

Nehéz volt már valóságnak vélnem.

Az én szabadságom olykor a testem rabsága,

A tisztánlátás lelkem legfőbb kívánsága.

Eltűntek számomra a falak, s a határok,

A gazdagokban szegényeket, s a szegényben gazdagokat látok.

Eltűntek számomra a falak, s a határok,

Mit áldásnak hittem mostanig, az ma sűrű átok.

Eltűntek számomra a falak, s a határok,

Szent lepel mögött megvakult, éhes varjú károg.

Eltűntek számomra a falak, s a határok,

Száműzöttben, koldusban, kurvában, gyilkosban

Ártatlan, megfeszített gyermekeket látok.

Eltűntek számomra a falak, s a határok,

A tegnapi vigyor helyett ma

Eltorzult, megtört ábrázatot látok.

Megteszek mindent, mit meg kell tennem,

Elengedek mindent, mit el kell engednem.

Nem várok senkire, hogy helyettem cselekedjen,

Ha gyáva vagyok utamhoz, a sors keze verjen!

Nevem Szabad Gondolat!

Jövőt, s múltat eltemettem.

Most már látom, míg hittem bennük,

A jelent, a valóságot megvetettem, kinevettem.

Nevem Szabad Gondolat,

Egy bélyeg, mit kölcsönvettem.

De ha másnak kedvesebb, mint nekem,

Odaadom, engedem, hogy menjen.

Új nevem is csak egy újabb, tetszetősebb rabság,

Míg névre van itt szükség, addig nincs Szabadság.