Kitárgyaló - a podcast, ahol mások hibáiból tanulunk. Megtörtént bírósági eseteket tárgyalunk ki, közben meghívott kollégáink Önökkel, a hallgatókkal együtt próbálnak rájönni arra, hogy milyen döntést hozhatott a bíróság.

A Kitárgyaló podcast tizenkettedik részében Fehér Tamás házigazda, valamint Gondi Anilla és Erdősy Zsóka ügyvédek, adótanácsadók beszélgetnek a jogdíjkedvezményről és a feltételes adómegállapításról egy olyan ügy apropóján, ahol mindkét téma fókuszban volt.

Esetleírás:

Adott egy hatalmas, nemzetközi tech cégcsoport, amelyik chiptervező szoftvereket fejleszt és értékesít világszerte. Ennek a cégcsoportnak van egy magyar leányvállalata, a felperes, amely ezeknek a szoftvereknek a jogdíjaiból származó bevételei után adókedvezményt szeretne érvényesíteni.

A történet 2017-ben kezdődik, amikor a magyar adószabályok változása miatt a felperes a Pénzügyminisztériumhoz (PM) fordul egy úgynevezett feltételes adómegállapítási kérelemmel. Lényegében azt kérdezik: "Hogyan számolhatjuk el a jogdíjbevételeinket, hogy érvényesíteni tudjuk az adókedvezményt?" A PM ezt követően kiad egy határozatot, amelyben jóváhagyja a cég által javasolt módszert. Eszerint a felperes csökkentheti az adózás előtti eredményét a jogdíjakból származó bevételekkel, bizonyos feltételekkel.

Pár évvel később, 2019-2020-ban az adóhatóság ellenőrzést indít a cégnél. A felperes az adókedvezmény alátámasztására egy Excel táblázatot mutat be, amely a cégcsoport belső, zárt, digitális rendszereiből származó adatokat tartalmazza, termékenkénti bontásban. A cég állítja: ezek a rendszerek megbízhatóak, a bevételek pontosan nyomon követhetők, és a PM is elfogadta a bevétel-elszámolási módszerüket.

Az adóhatóság azonban nem elégedett. Hagyományos, papíralapú bizonyítékokat kér: végfelhasználói szerződéseket, konkrét megrendeléseket. Szerintük az Excel táblázat önmagában nem elegendő, és logikai ellentmondásokat is találnak a cég költségelszámolási gyakorlatában, ami nem illik egy gyorsan fejlődő szoftveripari cég termékéletciklusához. Mivel a felperes nem tudja – vagy nem akarja – ezeket a papírokat bemutatni, az adóhatóság úgy ítéli meg, hogy a cég nem tett eleget a bizonyítási kötelezettségének. Ennek következtében hatalmas adókülönbözetet, adóbírságot és késedelmi pótlékot szab ki a felperesre, több mint egymilliárd forint értékben.

Ezt a cég nem hagyja annyiban és pert indít a bíróságon,hogy megvédje a PM-határozat alapján elszámolt adókedvezményét.

Az e részben tárgyalt ítélőtáblai döntés száma: Kúria Kfv.35.166/2025/8. Kérdéseiket és véleményüket szívesen várjuk a [email protected] e-mail címre.

Kitárgyaló - a podcast, ahol mások hibáiból tanulunk. Megtörtént bírósági eseteket tárgyalunk ki, közben meghívott kollégáink Önökkel, a hallgatókkal együtt próbálnak rájönni arra, hogy milyen döntésthozhatott a bíróság.

A Kitárgyaló podcast tizenegyedik részében Fehér Tamás házigazda, valamint Szilas Péter és Fodor Dániel polgári peres ügyvédek tárgyalják ki, hogy helye lehet-e kártérítésnek egy kitakart balatoni panoráma miatt.

Esetleírás:

Képzeljünk el egy Balaton-parti települést, ahol a felperesek házának teraszáról addig szinte akadálytalanul nyílt kilátás a Keszthelyi-öbölre. Egy új építkezés azonban mindezt megváltoztatta: a szomszédos telken felhúzott ház a panoráma jelentős részét eltakarja. A felperesek szerint a kilátás körülbelül egyharmadát veszítették el, a középen elhelyezkedő épület miatt szinte csak két keskeny sávban látni a vizet, és a balatoni panoráma is nagyjából felére csökkent.

A szomszédok ezzel szemben úgy vélik, jogszerűen jártak el: mindenben betartották az építési szabályokat, sőt még engedményeket is tettek. A megengedett beépítési arány és magasság alatt maradtak, és állításuk szerint igyekeztek figyelembe venni a felperesek érdekeit. Arra is hivatkoztak, hogy a felperesek már a házuk megvásárlásakor tudták, a szomszédos telek beépíthető – vagyis számítaniuk kellett rá, hogy a kilátásuk nem marad örökké zavartalan.

Az e részben tárgyalt ítélőtáblai döntés száma: Pécsi Ítélőtábla Pf.20.013/2014/3. Kérdéseiket és véleményüket szívesen várjuk a [email protected] e-mail címre.

Kitárgyaló - a podcast, ahol mások hibáiból tanulunk. Megtörtént bírósági eseteket tárgyalunk ki, közben meghívott kollégáink Önökkel, a hallgatókkal együtt próbálnak rájönni arra, hogy milyen döntésthozhatott a bíróság.

A Kitárgyaló podcast tizedik részében Fehér Tamás házigazda, valamint Fodor Eszter szenior versenyjogász és Kristóf Patrícia ügyvédjelölt beszélgetnek egymással arról, hogy miként reagált a fogyasztóvédelmi hatóság, amikor egy próbavásárlás során hiányos jótállási jegyet kaptak.

Esetleírás:

Képzeljünk el egy hétköznapi próbavásárlást: a fogyasztóvédelmi hatóság két munkatársa bemegy egy üzletbe, és vesz egy közel 50 ezer forintos, nagyobb értékű terméket. A vásárlás rendben megtörténik, ám amikor a jótállási jegy kerül elő, kiderül: azon csak a termék cikkszámaszerepel. Hiányzik róla a termék neve és típusa, a fizetett vételár, sőt még a gyártó megnevezése is. Ezeket az adatokat a nyugta ugyan tartalmazta – de a jótállási jegyen magán nem jelentek meg.

A hatóság szerint ez komoly probléma. A próbavásárlás és egy két és fél évvel korábbi eset alapján úgy ítélte meg, hogy a kereskedő évek óta következetesen hiányos jótállási jegyet ad a fogyasztóknak, ezzel megsértve a kötelező jótállásról szóló jogszabályt. Súlyosbító körülményként értékelték azt is, hogy a céget már többször megbírságolták hasonló szabálytalanság miatt. A hatóság ezért 50 millió forintos fogyasztóvédelmi bírságot szabott ki, és előírta a megfelelő tartalmú jótállási jegyek kiállítását.

A cég ugyan nem vitatta, hogy a jótállási jegy hiányos volt, de a bírságot túlzónak találta, ezért bíróság előtt támadta meg a döntést. Szerintük a hatóságnak figyelembe kellett volna vennie, hogy a gépi nyugta a jótállási jegy elválaszthatatlan része volt és az tartalmazta a hiányzó adatokat, a fogyasztók pedig jellemzően amúgy is megőrzik a nyugtát. Emellett hivatkoztak arra, hogy a termékadatok a mobilapplikációjukban is elérhetők, a vásárlók részéről panasz nem érkezett, és szerintük az eset inkább egyszeri mulasztás, mintsem több éves rendszerhiba. A hatóság által feltételezett „széles körű” érintettséget is vitatták, és az okozott, kismértékű sérelemre, valamint a termék értékére tekintettel is aránytalannak tartották az 50 milliósbírságot.

Az e részben tárgyalt kúriai döntés száma: Kfv.37.734/2024/6. Kérdéseiket és véleményüket szívesen várjuk a [email protected] e-mail címre.

Kitárgyaló - a podcast, ahol mások hibáiból tanulunk. Megtörtént bírósági eseteket tárgyalunk ki, közben meghívott kollégáink Önökkel, a hallgatókkal együtt próbálnak rájönni arra, hogy milyen döntést hozhatott a bíróság.

A Kitárgyaló podcast kilencedik alkalommal egy rendhagyó, EXTRA résszel jelentkezik. Ezúttal a tárgyalótermet a tanú szemszögéből járjuk be. Fehér Tamás házigazda és vendégei- Barta Péter, Gyene Bálint és Szilas Péter - azt tárgyalják ki, hogy mire számítson az, akinek tanúskodnia kell.

Vajon kötelező-e a megjelenés? Muszáj-e tanúskodnom, ha azzal a barátomat bajba keverem? Mit tehetek, ha félek a vádlottól? Bajba juthatok-e, ha egy polgári perben hamisantanúskodom? Mit vigyek magammal, hova álljak? Megtérítik-e a kiesett keresményemet? 

A podcastban egyebek között a fenti kérdésekre is válaszolunk, hogy legközelebb már Önök is felkészültenmehessenek tanúskodni.

Kérdéseiket és véleményüket ezúttal is szívesen várjuk a [email protected] e-mail címre.

Kitárgyaló - a podcast, ahol mások hibáiból tanulunk. Megtörtént bírósági eseteket tárgyalunk ki, közben meghívott kollégáink Önökkel, a hallgatókkal együtt próbálnak rájönni arra, hogy milyen döntést hozhatott a bíróság.

A Kitárgyaló podcast nyolcadik részében Fehér Tamás házigazda, valamint Szilas Péter és Fodor Dániel peres ügyvédek beszélgetnek egymással egy mind tipikusabb helyzetről: a korábban együttműködő cégtulajdonosok valamin összekapnak, és néhányan közülük a többiek megkerülésével kötnek a társaság nevében szerződést. Kérdés, hogy vajon a bíróság segít-e a hoppon maradt tagokon? Az eset tanulságaiból azt is leszűrhetjük, hogy miként kerüljük el a hasonló kellemetlen helyzeteket.

Esetleírás:

Képzeljünk el egy kft.-t, amelynek négy magánszemély a tulajdonosa. Ketten közülük ügyvezetők is. Az egyik ügyvezető szüleinek (hívjuk az ügyvezetőt K.Z.-nek) van egy földterülete, amelyet a cég haszonbérbe vett, hogy azt albérletbe adja.

Idővel azonban megromlik a tulajdonosok viszonya. A két ügyvezető tag – a társaság képviseletében – megállapodik K.Z. szüleivel, hogy közös megegyezéssel megszüntetik a haszonbérleti szerződést. Ezután a két „renitens” tag új céget alapít, és már ennek a cégnek a nevében kötnek új szerződést a szülőkkel ugyanarra a földre.

A hoppon maradt két tulajdonostárs pert indít. Azt állítják, hogy az ügyvezetők megsértették a társasági szerződést és a Polgári Törvénykönyvet, mert nem kérték ki a taggyűlés előzetes jóváhagyását. A társasági szerződés szerint ugyanis minden olyan megállapodást, amelyet a cég valamelyik tagja vagy ügyvezetője közeli hozzátartozójával köt, csak ¾-es szótöbbséggel, a taggyűlés jóváhagyása után szabad megkötni.

A felperesek szerint emiatt a haszonbérleti szerződés megszüntetése érvénytelen és hatálytalan, kérik ezért az eredeti állapot helyreállítását, azaz azt, hogy a föld kerüljön ismét a társaság használatába.

Az e részben tárgyalt kúriai döntés száma: Gfv. 30.474/2023/6. Kérdéseiket és véleményüket szívesen várjuk a [email protected] e-mail címre.

Kitárgyaló - a podcast, ahol mások hibáiból tanulunk. Megtörtént bírósági eseteket tárgyalunk ki, közben meghívott kollégáink Önökkel, a hallgatókkal együtt próbálnak rájönni arra, hogy milyen döntést hozhatott a bíróság.

A Kitárgyaló podcast hetedik részében Fehér Tamás házigazda, valamint Bejó Ágnes és Kerekes Gábor vállalatfelvásárlásra szakosodott ügyvédek beszélgetnek egymással. A mai részben egy füstbe ment cégvásárlási ügy kerül terítékre, ahol az a kérdés: ki viselje a meghiúsult tranzakció költségeit?

Esetleírás:

A mai epizódban egy olyan történettel foglalkozunk, ami nemcsak a cégjog világába, hanem az üzleti tárgyalások buktatóiba is betekintést nyújt.

Adott egy hulladékszállítással is foglalkozó Zrt., amelynek ez a tevékenységi köre nem hozott kellő hasznot. A cég egyik tulajdonosa – aki jelen esetben az alperes – ezért úgy döntött, hogy megválna ettől az üzletágtól. Meg is jelent a színen egy érdeklődő vevő, a felperes, aki szerette volna megszerezni ezt a piaci részt. A legegyszerűbb megoldásnak az tűnt, ha a Zrt. különválik, létrejön egy új Kft., és ennek az üzletrészeit vásárolja meg a felperes. A felek egyeztettek, és a vevő vezérigazgatója egy 100 millió forintos ajánlatot tett – hangsúlyozottan indikatív, azaz előzetes jelleggel. A folyamat el is indult: a vevőjelölt felperes megbízott egy ügyvédi irodát az átvilágítással, míg az alperes feladata lett volna a cégjogi átalakulás végigvitele. Csakhogy néhány hónap múlva megakadt a folyamat: a dokumentumok nem érkeztek, az átalakulás nem haladt, sőt, érdemi információ sem jött az eladótól. A vevő ezért felfüggesztette az ügyvédi iroda megbízását. Újabb három hónap telt el tétlenül, amikor is az eladó közölte: mégsem lesz szétválás, mert más megoldást talált a kiszállásra. A felperes ezután pert indított – mondván, komoly kára keletkezett azzal, hogy feleslegesen bízta meg és fizette ki az átvilágítást végző ügyvédi irodát.

Az e részben tárgyalt kúriai döntés száma: Pfv. 20.818/2014/3. Kérdéseiket és véleményüket szívesen várjuk a [email protected] e-mail címre.

Kitárgyaló - a podcast, ahol mások hibáiból tanulunk. Megtörtént bírósági eseteket tárgyalunk ki, közben meghívott kollégáink Önökkel, a hallgatókkal együtt próbálnak rájönni arra, hogy milyen döntést hozhatott a bíróság.

A Kitárgyaló podcast hatodik részében Fehér Tamás házigazda, valamint Boross Ádám és Zsibrita Boglárka bankjogászok egy több tízmilliárd forintos követelésvásárlást vesznek górcső alá: vajon kellett volna engedélyt kérni hozzá? 

Esetleírás:

A mai epizódban egy olyan bírósági ügyről lesz szó, ahol nem a közvetlen haszonszerzés, hanem a válságkezelés volt a cél – mégis súlyos büntetés és bírósági ügy lett belőle.

A felperes egy svájci anyacég magyar leányvállalata, amely 2012–2013 között hat külön szerződés alapján megvásárolt hét darab követelést – összesen 39 milliárd forint értékben. Ezért kevesebb, mint fele összeget, 17 milliárd forintot fizetett. E követeléseket magyar bankoktól vette, és a követelések egy magyar cégcsoporttal szemben álltak fenn, amely csőd közeli helyzetben volt.

A cél nem a követelések behajtása vagy azok haszonnal történő eladása volt, hanem kifejezetten az adós megmentése: előre megegyeztek a cégcsoporttal, hogy a felperes megvásárolja az ellene fennálló tartozásokat, hogy ezzel stabilizálja a helyzetét. A felperes soha korábban és azóta sem foglalkozott követelésvásárlással – ez egy egyszeri lépés volt.

Ennek ellenére az MNB eljárást indított, és arra jutott, hogy ez üzletszerű követelésvásárlásnak minősül, ami engedélyköteles tevékenység. Ennek nyomán 180 millió forint bírságot szabott ki. A felperes közigazgatási pert indított a döntés ellen.

A bíróságnak tehát azt kellett vizsgálnia, hogy egy ilyen,válságkezelési célú tranzakció minősülhet-e engedélyköteles pénzügyi tevékenységnek.

Az e részben tárgyalt kúriai döntés száma: Kfv.I.35.220/2018/9. Kérdéseiket és véleményüket szívesen várjuk a [email protected] e-mail címre.

Kitárgyaló - a podcast, ahol mások hibáiból tanulunk. Megtörtént bírósági eseteket tárgyalunk ki, közben meghívott kollégáink Önökkel, a hallgatókkal együtt próbálnak rájönni arra, hogy milyen döntést hozhatott a bíróság.

A Kitárgyaló podcast ötödik részében Fehér Tamás házigazda, valamint Barta Péter és Gyene Bálint büntetőjogászok egy munkavédelmi incidenst tárgyalnak ki. Kiderül, hogy olykor még a legnagyobb jószándék mellett is válhatunk vádlottá, különösen a munkavédelemmel kapcsolatos ügyekben. 

Esetleírás:

Képzeljünk el egy tipikus munkanapot egy luxusszálloda építkezésén. Két munkás egy szervizalagútban csőellenőrzést végez – egy viszonylag rutinfeladat. A megrendelő maga a szálloda, a munkát egy generálkivitelező irányítja, a konkrét csőellenőrzést pedig egy alvállalkozó két alkalmazottja végzi. Minden szabályosnak tűnik.

Aztán egy pillanat alatt tragédiává válik a helyzet. Az alagút egyik végében – erről a munkások nem tudtak – volt egy gipszkartonnal lefedett födémáttörés, vagyis egy lyuk a födémben. Az egyik munkás rálépett erre, a gipszkarton beszakadt alatta, és a férfi mintegy 4 métert zuhant. Súlyos gerincsérülést szenvedett, amely sajnos maradandó fogyatékossággal járt.

A történet itt válik igazán érdekessé.

A leesésvédelem az előírásoknak megfelelően ki volt építve. A baleset előtt viszont valaki – máig nem tudni, ki eltávolította, vagyis ellopta ezt a védelmi rendszert. Így amikor a munkások megérkeztek, a veszélyes nyílást semmi sem jelezte.

Ráadásul a tervek között ez a bizonyos födémáttörés nem is szerepelt. A csavar a történetben, hogy a vállalkozó – vagyis a sérült munkás munkáltatója – tudott erről a nyílásról, de a dolgozók nem kaptak erről tájékoztatást.

Most a bíróság azt vizsgálja, hogy kinek a felelőssége ez asúlyos mulasztás. A megrendelő szállodáé? A generálkivitelezőé? A vállalkozóé, aki tudott a lyukról? Vagy az ismeretlen tettesé, aki eltávolította a leesésvédelmet?

Az e részben tárgyalt kúriai döntés száma:Bfv.III.1.434/2015/5. Kérdéseiket és véleményüket szívesen várjuk a [email protected] e-mail címre.

Kitárgyaló - a podcast, ahol mások hibáiból tanulunk. Megtörtént bírósági eseteket tárgyalunk ki, közben meghívott kollégáink Önökkel, a hallgatókkal együtt próbálnak rájönni arra, hogy milyen döntést hozhatott a bíróság.

A Kitárgyaló podcast negyedik részében Fehér Tamás házigazda, valamint Kovács Éva és Kecskés Lajos, a Jalsovszky ingatlanjogászai egy elővásárlási joggal kapcsolatos ügyet tárgyalnak ki. Ez nem csak arra ad alkalmat, hogy átbeszéljék az elővásárlási jog értelmét és lényegét, de azt is alaposan átbeszélik, hogy hogyan kell jól gyakorolni ezt a jogot. Mindez nem csupán ingatlanos ügyleteknél hasznos, hanem pl. üzletrészek adásvételénél is, illetve minden olyan esetben, amikor a felek szerződéssel alapítottak elővásárlási jogot.

Esetleírás:

A felperesé volt egy ikerház egyik fele, ezért annak másik felére elővásárlási joga volt. Amikor a szomszédja megállapodott egy vevővel a házrésze eladásáról, az ügyvédje felhívást küldött a felperesnek. Ehhez csatolta a vevő ajánlatát és annak elfogadását, valamint 8 napos határidőt szabott arra, hogy a felperes eldöntse: kíván-e élni az elővásárlási jogával. A felperes erre válaszlevelet küldött: kifogásolta, hogy az ügyvéd nem csatolta a meghatalmazását, tájékoztatást kért arról, hogy hogyan kell a vételárat megfizetni, és kért további 30 nap haladékot is, "forráshiány"-ra hivatkozva.

Az ügyvéd erre újabb felhívást küldött, amelyben a szükséges tájékoztatást megadta és újabb 8 napos határidőt tűzött a válaszadásra. Ezúttal már a meghatalmazását is csatolta. Felhívásában kiemelte, hogy a válaszadási határidőt a "postai bélyegző időpontja szerint" számítja majd. 

A felperes válasza szerint ugyan "élni kívánt"elővásárlási jogával, a válasz azonban az újabb 8 napos határidőn túl érkezett meg az ügyvédhez. Mivel az eladó szomszéd és a vevő szerint határidőben nem érkezett válasz a felperestől, így megkötötték egymással a szerződést.

A felperes pert indított, kérve, hogy a szerződés azelővásárlási joga alapján az eladó és saját maga között jöjjön létre.

Az e részben tárgyalt kúriai döntés száma: Pfv.II.20.169/2023/14. Kérdéseiket és véleményüket szívesen várjuk a [email protected] e-mail címre.

Kitárgyaló - a podcast, ahol mások hibáiból tanulunk. Megtörtént bírósági eseteket tárgyalunk ki, közben meghívott kollégáink Önökkel, a hallgatókkal együtt próbálnak rájönni arra, hogy milyen döntést hozhatott a bíróság.

A Kitárgyaló podcast harmadik részében Fehér Tamás házigazda, valamint Barta Péter és Veres Dániel, a Jalsovszky adóperes jogászai egy olyan ügyet tárgyalnak ki, ahol a NAV egy vállalatcsoport egyik, amúgy bevásárlóközpont bérbeadására szakosodott cégének gazdasági tevékenységét kérdőjelezte meg. Ennek kapcsán átbeszélik, hogy pontosan milyen gazdasági tevékenység kell ahhoz, hogy valaki áfa-alannyá váljon és mely körülményekalkalmasak és alkalmatlanok arra, hogy ezt az adóhatóság megkérdőjelezze. Ez az epizód értékes útmutatást kínál mindazoknak, akik el szeretnék kerülni a hasonló áfacsapdákat.

Esetleírás:

A felperes mint bérlő és egy kapcsolt vállalkozása mintbérbeadó bérleti szerződést kötöttek egy bevásárlóközpont meghatározott területére. A bérbeadó egy nagy összegű bankhitelt vett fel, amelyhez a bérleti díjak biztosították a fedezetet.

Az adóhatóság a felperes adólevonási jogát megtagadta azon az alapon, hogy szerinte a felperes nem folytatott gazdasági tevékenységet, mert annak célja kizárólag a banki finanszírozás biztosítása volt, ami az adóhatóság álláspontja szerint nem gazdasági tevékenység.

Ennek alátámasztására főként arra hivatkozott, hogy 2009 és2013 között a felperesnek egyáltalán nem volt árbevétele, azt csak 2014-ben realizált. Ezen felül a bérbeadó és a felperes közötti bérleti díj teljes egészében a hitelhez igazodott. Emellett a felperesnek tárgyi eszközei ésalkalmazottai sem voltak, saját tőkéje negatív volt, a vezetői között pedig 2013 végéig külföldi állampolgárokat is találni, akik közül kettő bizonyos időszakokban a bérbeadót is képviselte.

Az adóhatósággal szemben a felperes perre ment, és kérteminden adóhiány és szankció törlését.

Az e részben tárgyalt kúriai döntés száma: Kfv. 35.489/2020/8. Kérdéseiket és véleményüket szívesen várjuk a [email protected] e-mail címre.