Kitárgyaló

Kitárgyaló - a podcast, ahol mások hibáiból tanulunk. Megtörtént bírósági eseteket tárgyalunk ki, közben meghívott kollégáink Önökkel együtt próbálnak rájönni arra, hogy milyen döntést hozhatott a bíróság. A Kitárgyaló mai részében Fehér Tamás házigazda Szabó Sarolta és Fodor Dániel ügyvédekkel beszélget egy elfajult társasházi vitáról.

A kérdés, hogy mi az, ami belefér és mi az, ami nem egy ilyen, mindannyiónk számára ismerős vitába: hol lépjük át a jogilag megengedett véleménynyilvánítás határait és mikortól kezdve kell komolyan vennünk a becsület-, a jóhírnév- és a magánélet megsértésére vonatkozó jogi előírásokat. 

Esetismertető

Egy soklakásos társasházban komoly elszámolási és gazdálkodási vita alakult ki a tulajdonosok egy része és a ház vezetése között. Az egyik elégedetlen tulajdonostárs lakótársainak küldött körlevelekben, valamint nyilvános facebook-os bejegyzésekben kezdte bírálni a számvizsgáló bizottság elnökét és a közös képviselőt. A megfogalmazásai rendkívül élesek voltak, többek között "zsivány vezetés"-nek, "őrült vezetők"-nek és "bűnözők"-nek titulálta őket, valamint egyebek mellett például azt is állította, hogy a szavazatát a közös képviselő "megvette".

A sértett tisztségviselők megelégelték a támadásokat, éspolgári pert indítottak jóhírnevük, emberi méltóságuk és magánéletük védelmében. Keresetükben a jogsértés megállapítását, a kijelentések eltávolítását, bocsánatkérő levél kiküldését és sérelemdíj megfizetését követelték a felháborodott tulajdonostárstól.

A mai adásban tárgyalt bírósági döntés száma: Pfv.IV.20.999/2024/7.

Kérdéseiket és véleményüket ezúttal is szívesen várjuk a [email protected] e-mail címre.

Kitárgyaló - a podcast, ahol mások hibáiból tanulunk. Megtörtént bírósági eseteket tárgyalunk ki, közben meghívott kollégáink Önökkel együtt próbálnak rájönni arra, hogy milyen döntést hozhatott a bíróság.

A Kitárgyaló mai részében Fehér Tamás házigazda beszélget Barta Péterrel és Gyene Bálinttal arról, hogy a vállalkozásoknak milyen esetekben kell büntetőjogi intézkedéssel szembesülniük.

Esetismertető

A történet középpontjában lakásépítési kedvezmények igénybevétele állt, amelyet építési vállalkozók igényeltek. Az ehhez szükséges dokumentumokat több esetben úgy nyújtották be, hogy az építtetők aláírását meghamisították, és az önerőre vonatkozó adatok is hiányosak vagy valótlanok voltak.

A támogatások elbírálását, engedélyezését a „Bank Nyrt.”-neknevezett bank végezte.

Az ügyben azonban a bank egyes alkalmazottai, az úgynevezett rögzítő ügyintézői tudták, hogy a rendelkezésre álló adatok alapján a támogatási kérelmek nem lennének engedélyezhetők. Ennek ellenére a számítógépes rendszerben az adatokat szabálytalanul korrigálták, illetve a hiányzó, elsősorban önerőre vonatkozó adatokat olyan összegekkel töltötték ki, hogy a támogatás engedélyezhető legyen. Mindezt a bírálati és határozati lapokat ellenőrző banki ügyintézők is elfogadták és ezek alapján a támogatási szerződéseket megkötötték.

A bank az ügyleteken pénzt keresett, mert a támogatások után őt 1,5 százalékos költségtérítés illette meg, miközben ezek az ügyletek számára nem jártak hitelkockázattal.

Az ügyészség ezt követően magával a Bank Nyrt.-vel szemben is büntetőjogi intézkedést indítványozott.  Az ügyészség szerint a tényállásban nincsenek arra utaló adatok, hogy a Bank Nyrt. engedélyezéssel kapcsolatos ügyintézésének megfelelőségét a pénzintézet részéről bárki is ellenőrizte volna.

Szerintük ugyanakkor ilyen kötelezettség terhelte volna pl.a fiókvezetőket, akiknek mindenképp kötelezettsége a bűncselekmény elkövetésének megakadályozása, megelőzése. Az ügyészség szerint a belső ellenőrzési kötelezettség teljesítése esetén a bűncselekmények elkövetése megakadályozható lett volna.

A kérdés tehát az: felelőssé tehető-e maga a Bank Nyrt. azért, mert alkalmazottai a bank tevékenységi körében szabálytalan módon jártak el?

A mai adásban tárgyalt bírósági döntés száma: Bfv.II.1455/2015/11.

Kérdéseiket és véleményüket ezúttal is szívesen várjuk a [email protected] e-mail címre.

Kitárgyaló - a podcast, ahol mások hibáiból tanulunk. Megtörtént bírósági eseteket tárgyalunk ki, közben meghívott kollégáink Önökkel együtt próbálnak rájönni arra, hogy milyen döntést hozhatott a bíróság.

A Kitárgyaló mai részében arról lesz szó, hogy hogyan lehet országváltással ügyesen és kevésbé ügyesen adót tervezni. Veres Dániel ügyvéddel és Csanádi Ferenc ügyvédjelölttel egy konkrét eset kapcsán beszélgetünk az adóügyi illetőség kulisszatitkairól. A házigazda ezúttal is Fehér Tamás.

Esetismertető

Az adóügy középpontjában egy magánszemély áll, valamint a három felperes, a kifizetők, amelyekben a magánszemélynek tulajdonrésze volt, és amelyek osztalékot fizettek neki.

2016-ban a magánszemély megszüntette magyarországi lakcímét, és az Emirátusokba költözött, ahol ingatlant vásárolt és céget alapított. 2017-ben a három társaság összesen több mint 3 milliárd forint osztalékot fizetett ki neki. A kifizetés előtt bemutatott a társaságoknak egy külföldi illetőségigazolást és egy haszonhúzói nyilatkozatot, ezért adólevonás nélkül kapta meg az osztalékot.

Időközben büntetőeljárás is indult ellene és ügyvédje ellenköltségvetési csalás gyanúja miatt, ez vezetett az adóhatósági ellenőrzéshez. A NAV a 2017-es évre vizsgálódott, és a három társaságra összesen több száz millió forint adókülönbözetet, mulasztási bírságot és késedelmi pótlékot szabott ki.

A NAV szerint a magánszemély 2017-ben legalább 274 napot töltött Magyarországon: itt élt a családjával, itt született gyermeke, itt volt ingatlana, gépkocsija, nyaralója. Emellett 258 napot töltött a társaságok magyarországi telephelyén, ahol ténylegesen irányította is azokat. Az adóhatóság szerint a külföldi illetőség csak formális volt, kizárólag adóelkerülési célból jött létre, és a társaságoknak a körülményekből tudniuk kellett az érintett valódi, magyarországi illetőségéről – ezért terheli őket felelősség annak ellenére, hogy rendelkezésükre állt az érvényes illetőségigazolás.

A társaságok szerint ők a jogszabályoknak megfelelően jártak el: nekik csak arra kellett figyelniük, hogy megvan-e az érvényes illetőségigazolás és a haszonhúzói nyilatkozat – többet sem nem kellett, sem nem lehetett vizsgálniuk. A bizalomvédelem elve alapján úgy vélték, amíg ezek apapírok a birtokukban vannak, szankció nem érheti őket, és a nemzetközi egyezmény szerint egy másik állam hatósága által kiállított igazolást a magyar adóhatóság saját hatáskörben amúgy sem vonhat kétségbe.

Külön hangsúlyozták: a magánszemély saját adóügyiilletőségéről szóló, még folyamatban lévő pere és a jelen, kifizetők elleni perek tétje ugyanaz a ténybeli kérdés – mégis, a bíróság úgy döntött az illetőség kérdésében, hogy a magánszemély saját pere ekkor még nem zárult le.Egy másik, hasonló ügyben eljáró bírói tanács éppen emiatt függesztette fel a saját eljárását, amíg a magánszemély pere el nem dől – a jelen ügyben eljáró bíróság viszont a felperesek kérése ellenére sem tette ezt meg. A felperesek szerintez veszélyezteti a jogbiztonságot, és sérti mind az érintett, mind a kifizetők garanciális jogait.

A mai adásban tárgyalt bírósági döntés száma: Kfv.V.35.407/2022/7.

Kérdéseiket és véleményüket ezúttal is szívesen várjuk a [email protected] e-mail címre.

Kitárgyaló - a podcast, ahol mások hibáiból tanulunk. Megtörtént bírósági eseteket tárgyalunk ki, közben meghívott kollégáink Önökkel együtt próbálnak rájönni arra, hogy milyen döntést hozhatott a bíróság.

A Kitárgyaló mai részével folytatjuk a bizalmivagyonkezelésről szóló minisorozatunkat. Fehér Tamás ezúttal Boross Ádám és Zsibrita Boglárka bankjogászokkal egy olyan ügyről beszélget, ahol az MNB tiltott pénzkölcsön nyújtása miatt sújtott le egy üzletszerű bizalmi vagyonkezelőre. A kérdés az: jogosan tette-e?

Esetismertető:

A jegybank piacfelügyeleti vizsgálatot indított egy üzletszerű bizalmi vagyonkezelőnél, és górcső alá vett 27 darab kölcsönszerződést, amelyeket a cég az általa kezelt vagyonok terhére kötött meg.

Az MNB megállapította, hogy a kihelyezett összeg elérte a 29 milliárd forintot, és a kölcsönök után rendszeresen kamatot kötöttek ki. Ráadásul az adósok között magánszemélyek és olyan cégek is voltak, amelyek kívül estek a vagyonkezelő belső körén.

A felügyelet szerint ez a tevékenység kimerítette ahitelintézeti törvény szerinti üzletszerű pénzkölcsön-nyújtás fogalmát. Mivel a vagyonkezelő nem rendelkezett banki vagy hitelezési engedéllyel, az MNB megállapította a jogsértést. Emiatt egyrészt azonnali hatállyal megtiltotta a kölcsönök nyújtását, másrészt 300 millió forint piacfelügyeleti bírságot szabott ki a vagyonkezelőre. A bírság alapjaként a hatalmas kihelyezett tőkeösszeget vette figyelembe.

A felperes vagyonkezelő cég persze nem hagyta ezt annyibanés bíróság előtt támadta az MNB határozatát.

Azzal érvelt, hogy a nyújtott kölcsönök nem klasszikus banki hitelek voltak. Ez csupán egy technikai megoldás volt arra,hogy a vagyon tulajdonosainak vagy kedvezményezettjeinek előrehozott kifizetést biztosítsanak a kezelt vagyonból. Úgy vélte, ez a vagyonkezelési engedélye alapján teljesen jogszerű belső folyamat, mintegy a bizalmi vagyonkezelés sajátossága.

A felperes azt is állította, hogy nem vezette nyereségszerzési cél, csupán a vagyon biztonságos gyarapítása. Hangsúlyozta,hogy a kölcsönvevők köre zárt volt – kizárólag a vagyon tulajdonosai, kedvezményezettjei vagy azok közvetlen érdekeltségei kaphattak pénzt –, így nem beszélhetünk a nyilvánosság felé történő hitelezésről.

Hivatkozott arra is, hogy ezek az ügyletek a vállalatcsoporton belüli belső kölcsönöknek, vagyis engedélymentes csoportfinanszírozásnak minősülnek. Emellett úgy vélte, hogy ezek a hitelek szorosan kapcsolódtak a fő tevékenységükhöz, a vagyonkezeléshez, így engedélymentes kereskedelmi kölcsönnek tekinthetők.

Kiemelte végül, hogy a vizsgált 27 szerződés közül kettőesetében valójában nem is történt meg a pénz átutalása. Szerinte az MNB jogellenesen számított fel ezekre „elméleti” kamatokat, hiszen ezek esetében valós haszonról nem beszélhetünk.

A mai adásban tárgyalt bírósági döntés száma: Kfv.VI.35.194/2025/10.

Kérdéseiket és véleményüket ezúttal is szívesen várjuk a [email protected] e-mail címre.

Kitárgyaló - a podcast, ahol mások hibáiból tanulunk. Megtörtént bírósági eseteket tárgyalunk ki, közben meghívott kollégáink Önökkel együtt próbálnak rájönni arra, hogy milyen döntést hozhatott a bíróság.

A Kitárgyaló mai részével minisorozatot indítunk a bizalmi vagyonkezelésről. Fehér Tamás elsőként egy olyan ügyet tárgyal ki Hosszú Péter és Fodor Dániel kollégáival, ahol az a kérdés: lehet-e fedezetelvonó egy bizalmi vagyonkezelési szerződés?

Esetismertető: 

Az adós Kft. ellen már javában folytak a bírósági perek a hitelező követelései miatt, amikor az adós úgy döntött, hogy eladja egyetlen nagyértékű vagyontárgyát, az ingatlanát, az elsőrendű alperesnek, egy gimnáziumnak. Miközben a hitelezők már bíróságon támadták ezt az adásvételt, az ingatlan gyorsan továbbvándorolt, és egy bizalmi vagyonkezelési szerződéssel 50 év határozott időre a gimnázium tovább ruházta azt a másodrendű alperesre, vagyis a vagyonkezelőre. Az átruházással egyidejűleg a vagyonrendelő gimnázium számára haszonélvezeti jogot alapítottak az ingatlanon.

A vagyonkezelő egy alapítvány, egyben a gimnázium sajátfenntartója volt. Ezen felül a gimnázium és az alapítvány egyaránt tulajdonosa volt az adós Kft-nek.

 A felperesek álláspontja szerint ez a bizalmi vagyonkezelési szerződés egyértelműen a hitelezők kijátszására irányult, vagyis fedezetelvonó ügyletnek minősült. Azzal érveltek, hogy az adós a vagyonának átruházásával szándékosan megfosztotta őket attól a vagyontárgytól, amely a követelésük megfizetését garantálta volna. Hangsúlyozták, hogy az ügyletben részt vevő felek között szoros üzleti összefonódások álltak fenn, így a szerző félnek pontosan tudnia kellett arról, hogy az adós ellen perek folynak, vagyis a tulajdonszerző rosszhiszemű volt. Ezen felül a szerző és az átruházó között szerinte a többségi befolyás is fennállt.

Az alperesek védekeztek a kereset ellen. A bizalmivagyonkezelő, mint új tulajdonos, azzal érvelt, hogy ő teljes mértékben jóhiszeműen járt el, és a trust sajátos természete miatt az ő tulajdonszerzése csak ideiglenes és célhoz kötött. Kifejtették, hogy a bizalmi vagyonkezelés egy speciális jogintézmény, amely nem hasonlítható a klasszikus adásvételhez, és a vagyonkezelő feladata csupán a vagyon megóvása a kedvezményezett javára. Azzal is védekeztek, hogy mivel a tulajdonjog nála csak átmenetileg van jelen, maga a konstrukció jellege kizárja, hogy az fedezetelvonó szándékú legyen, hiszen a vagyonkezelő nem szerzett klasszikus értelemben vett saját vagyont. 

A mai adásban tárgyalt bírósági döntés száma: Pfv.VI.20.569/2020/11.

Kérdéseiket és véleményüket ezúttal is szívesen várjuk a [email protected] e-mail címre.

Kitárgyaló - a podcast, ahol mások hibáiból tanulunk. Megtörtént bírósági eseteket tárgyalunk ki, közben meghívott kollégáim Önökkel együtt próbálnak rájönni arra, hogy milyen döntést hozhatott a bíróság.

A mai részben a munkahelyi diszkriminációt járja körbe vendégeivel, Sill Abigél szenior ügyvéddel és Nagy Dóra ügyvéddel a házigazda, Fehér Tamás. Egy olyan munkavállaló peréről lesz szó, aki szerint egyszerre diszkriminálták a kora, a véleménye, a szakszervezeti tagsága, a részmunkaidős foglalkoztatása és az anyagi helyzete miatt, de ráadásul még védett korban is volt. Vajon volt ezek között olyan, ami "beakadt" a bíróságon?

Esetismertető:

Egy vasúttársaságnál dolgozó mozdonyvezető 3 éves szolgálat után került konfliktusba a munkáltatójával.

A konfliktust az váltotta ki, hogy a cég a megrendelésekvisszaesése és az ebből adódó bevételcsökkenés indokával, 30 napra felmondott neki és még néhány másik mozdonyvezetőnek. A mozdonyvezető szerint azonban a döntés mögött valójában többféle hátrányos megkülönböztetés húzódott meg, ezértpert indított.

A felperes több, úgynevezett „védett tulajdonságra” ishivatkozott:

• Egyrészt azt állította, hogy az idősebb munkavállalókközé tartozott. Szerinte a munkáltató valójában az idősebb dolgozóktól próbáltmegszabadulni.

• Másrészt, szerinte ő nyugdíj előtt álló, úgynevezett„védett korú” munkavállaló volt. A munkáltató szerint ugyanakkor márnyugdíjasnak minősült és egyébként sem volt neki felajánlható más munkakör.

• Arra is hivatkozott, hogy részmunkaidőben dolgozott,és szerinte a munkáltató a részmunkaidős státuszt negatív szempontként kezeltea kiválasztásnál.

• A mozdonyvezető szerint szerepet játszhatott az is,hogy kapcsolatban állt a vasutas érdekképviselettel, illetve korábban kritikátfogalmazott meg a cég működésével kapcsolatban, azaz „más véleménye” miatt értediszkrimináció.

• A felperes végül azt is előadta, hogy a munkáltatóazért választotta őt, mert tudta róla, hogy nyugdíjszerű ellátása miatt kisebbegzisztenciális kockázatot jelent számára az állás elvesztése, mint másdolgozóknak.

A fentiek mellett a perben személyes konfliktusok isfelszínre kerültek, ám a bíróságoknak főként abban kellett dönteniük, hogy megvalósult-e a munkavállaló vonatkozásában tiltott hátrányos megkülönböztetés.

A mai adásban tárgyalt bírósági döntés száma: Mfv.10.306/2019/9.

Kérdéseiket és véleményüket ezúttal is szívesen várjuk a [email protected] e-mail címre.

Kitárgyaló - a podcast, ahol mások hibáiból tanulunk. Megtörtént bírósági eseteket tárgyalunk ki, közben meghívott kollégáink Önökkel, a hallgatókkal együtt próbálnak rájönni arra, hogy milyen döntést hozhatott a bíróság.

A Kitárgyaló tizenötödik része visszatér a hagyományokhoz és ezúttal Fehér Tamás egy olyan ügyet tárgyal ki Barta Péter és Bereznai Henrik kollégáival, ahol az a kérdés: felel-e az ügyvezető a felszámolás alá került társaság tartozásaiért?

Esetismertető: 

A mai adásban egy olyan gazdasági társaság történetét dolgozzuk fel, amely néhány év alatt lassan, de biztosan fizetésképtelenség szélére sodródott - a kérdés pedig az, hogy az ügyvezetője mikor és hogyan tartozik felelősséggel ezért.

A történet középpontjában egy kft. áll, amelynek egyik tagja egyben ügyvezetője is volt, önálló aláírási joggal. A cég 2011 végére ún. „fizetésképtelenséggel fenyegető” pénzügyi helyzetbe került. Nem sokkal később egy hitelező jelentős összegű tartozás megfizetésére szólította fel a társaságot, majd – a nemfizetés miatt – felszámolási eljárást is kezdeményezett.

Az ügyvezető eközben vitatta a követelést, majd nem sokkal később eladta üzletrészét egy harmadik személynek, egyben le is mondva a tisztségéről. A történet itt azonban nem zárul le. A cégbíróság felé a változásokat elmulasztották bejelenteni, a társaság beszámolóját nem tették közzé, és amikor később a felszámoló megjelent, gyakorlatilag iratok nélkül maradt: az új tulajdonost nem érte el, a dokumentáció nem állt rendelkezésre.

Eközben a hitelezők – köztük a felperes – jelentős követeléseket jelentettek be. A felperes azt állította, hogy az ügyvezető még a fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet bekövetkezte után sem a hitelezők érdekeit tartotta szem előtt. Szerinte nem tett meg mindent a társaság követeléseinek behajtásáért, és ezzel hozzájárult ahhoz, hogy a hitelezők végül ne jussanak a pénzükhöz. Álláspontja szerint a cég vagyona is jelentősen csökkent, és az ügyvezető ezért személyesen felelőssé tehető. Elsődleges álláspontja az volt, hogy az ügyvezető mulasztását vélelmezni kell, ezért a bizonyítás az alperes dolga.

Az alperes ezzel szemben többek között arra hivatkozott, hogy időben lemondott a tisztségéről, a cég iratait átadta az új tulajdonosnak, és a tartozások meg nem fizetése részben más cégek nem teljesítése miatt következett be. Azt is vitatta, hogy őt terhelné a bizonyítási kötelezettség.

A mai adásban tárgyalt bírósági döntés száma: Gfv.VII.30.289/2016/4

Kérdéseiket és véleményüket ezúttal is szívesen várjuk a [email protected] e-mail címre.

Kitárgyaló - a podcast, ahol mások hibáiból tanulunk. Megtörtént bírósági eseteket tárgyalunk ki, közben meghívott kollégáink Önökkel, a hallgatókkal együtt próbálnak rájönni arra, hogy milyen döntést hozhatott a bíróság.

A Kitárgyaló tizennegyedik része ezúttal is egy EXTRA epizóddal jelentkezik. Fehér Tamás házigazda Vas Judittal, a Budai Központi Kerületi Bíróság gyakorló bírájával, valamint Barta Péterrel és Gyene Bálinttal, a Jalsovszky ügyvédeivel folytatja beszélgetését a bírósági tárgyalások emberi oldaláról. 

A podcastból többek között kiderül, hogy mit ér a vallomás menet közbeni megváltoztatása; hogy miről beszélget a védő és az ügyész a bírósági eljárást megelőzően; hogy elfogult-e a pofon ütött sértett; hogy lejt-e a pálya az ügyészek felé; és, hogy válhat-e súlyosító körülménnyé a védő személye.

Kérdéseiket és véleményüket ezúttal is szívesen várjuk a [email protected] e-mail címre.

Kitárgyaló - a podcast, ahol mások hibáiból tanulunk. Megtörtént bírósági eseteket tárgyalunk ki, közben meghívott kollégáink Önökkel, a hallgatókkal együtt próbálnak rájönni arra, hogy milyen döntést hozhatott a bíróság.

A Kitárgyaló tizenharmadik része ismét egy EXTRA epizóddal jelentkezik. Fehér Tamás házigazda Vas Judittal, a Budai Központi Kerületi Bíróság gyakorló bírájával, valamint Barta Péterrel és Gyene Bálinttal, a Jalsovszky ügyvédeivel beszélget a bírósági tárgyalások emberi oldaláról.

A podcastból többek között kiderül, hogy dél-amerikai szappanopera helyett beülhetünk-e megnézni egy válópert; hogy kik azok a "fekete kutyák"; miért kell lábbilincs a vádlottra; számít-e, hogy ki az ügyvédünk és milyen a jó perbeszéd; és mi az a beszólás, amire még a bíró is kénytelen elnevetni magát (ha egyáltalán szabad neki).

Az extra adás második, befejező részével egy hónap múlva, március utolsó csütörtökén jelentkezünk.

Kérdéseiket és véleményüket ezúttal is szívesen várjuk a [email protected] e-mail címre.

Kitárgyaló - a podcast, ahol mások hibáiból tanulunk. Megtörtént bírósági eseteket tárgyalunk ki, közben meghívott kollégáink Önökkel, a hallgatókkal együtt próbálnak rájönni arra, hogy milyen döntést hozhatott a bíróság.

A Kitárgyaló podcast tizenkettedik részében Fehér Tamás házigazda, valamint Gondi Anilla és Erdősy Zsóka ügyvédek, adótanácsadók beszélgetnek a jogdíjkedvezményről és a feltételes adómegállapításról egy olyan ügy apropóján, ahol mindkét téma fókuszban volt.

Esetleírás:

Adott egy hatalmas, nemzetközi tech cégcsoport, amelyik chiptervező szoftvereket fejleszt és értékesít világszerte. Ennek a cégcsoportnak van egy magyar leányvállalata, a felperes, amely ezeknek a szoftvereknek a jogdíjaiból származó bevételei után adókedvezményt szeretne érvényesíteni.

A történet 2017-ben kezdődik, amikor a magyar adószabályok változása miatt a felperes a Pénzügyminisztériumhoz (PM) fordul egy úgynevezett feltételes adómegállapítási kérelemmel. Lényegében azt kérdezik: "Hogyan számolhatjuk el a jogdíjbevételeinket, hogy érvényesíteni tudjuk az adókedvezményt?" A PM ezt követően kiad egy határozatot, amelyben jóváhagyja a cég által javasolt módszert. Eszerint a felperes csökkentheti az adózás előtti eredményét a jogdíjakból származó bevételekkel, bizonyos feltételekkel.

Pár évvel később, 2019-2020-ban az adóhatóság ellenőrzést indít a cégnél. A felperes az adókedvezmény alátámasztására egy Excel táblázatot mutat be, amely a cégcsoport belső, zárt, digitális rendszereiből származó adatokat tartalmazza, termékenkénti bontásban. A cég állítja: ezek a rendszerek megbízhatóak, a bevételek pontosan nyomon követhetők, és a PM is elfogadta a bevétel-elszámolási módszerüket.

Az adóhatóság azonban nem elégedett. Hagyományos, papíralapú bizonyítékokat kér: végfelhasználói szerződéseket, konkrét megrendeléseket. Szerintük az Excel táblázat önmagában nem elegendő, és logikai ellentmondásokat is találnak a cég költségelszámolási gyakorlatában, ami nem illik egy gyorsan fejlődő szoftveripari cég termékéletciklusához. Mivel a felperes nem tudja – vagy nem akarja – ezeket a papírokat bemutatni, az adóhatóság úgy ítéli meg, hogy a cég nem tett eleget a bizonyítási kötelezettségének. Ennek következtében hatalmas adókülönbözetet, adóbírságot és késedelmi pótlékot szab ki a felperesre, több mint egymilliárd forint értékben.

Ezt a cég nem hagyja annyiban és pert indít a bíróságon,hogy megvédje a PM-határozat alapján elszámolt adókedvezményét.

Az e részben tárgyalt ítélőtáblai döntés száma: Kúria Kfv.35.166/2025/8. Kérdéseiket és véleményüket szívesen várjuk a [email protected] e-mail címre.