Tudjuk-e, mekkora ereje van szavainknak? Építőek vagy rombolóak ránk nézve? Vajon hogyan hatunk egymásra szavainkkal, "programozó" mondatainkkal?

Van-e különbség, és ha igen, miben rejlik? Lehet-e a hit belső erőforrás, vagy kívülről kell befogadni másoktól? Van Isten vagy nincs Isten? Hogy kapcsolódhat ehhez a spiritualitás?

Jó-e, ha mindenről van információnk: háborúkról, katasztrófákról, társadalmi krízisekről? Vagy csak éljük az életünket úgy, ahogy szeretnénk? Vagy ez mások szerint már felelőtlenség? Melyik okoz nagyobb stresszt bennünk?

Vállaljuk-e a felelősséget saját tetteinkért vagy bűnbakot keresünk? Teher vagy szabadság a felelősségvállalás? Szembe tudunk-e nézni a hibáinkkal? Miért nehéz bocsánatot kérni?

Milyen egy mai superman? Erős, megingathatatlan, családfenntartó? Vagy emelett az is kívánatos, hogy ha ki tudja mutatni az érzéseit? Valóban egyszerűen működnek a férfiak?

Vajon teljes mértékben igaz-e, hogy ha az anya jól van, az egész cslád jól van? Miért fontos, hogy milyen párkapcsolati mintát hozunk? Milyen mintát mutatunk szülőként, párként a gyerekeinknek? Hogy tudunk egyensúlyba kerülni?

Ki a "superwoman"? Miért válhatnak azzá a nő a mai világban? Miben legyenek vadak, miben szelídek a nők?

Meg kell-e menteni mindenkit? Kell-e tanácsot adni? Ha igen, hogyan tegyük, hogy a másik félnek befogadható legyen?

Ez a kérdés sok konfliktust és feszültséget szül a mindennapokban. Lehet, hogy nem konfliktus, hanem csak egy érvelős vita, amiben éppen vagyunk? Honnan tudjuk, hogy melyik? Meglátjuk-e a másik nézőpontját? Egészséges meggyőzés vagy verbális erőszak részesei vagyunk?

Meg tudjuk-e adni, amire a másik vágyik? Vagy amit mi szeretnénk kapni másoktól? Honnan tudhatjuk, hogy valójában mire vágyik a társunk, gyerekünk? Mik a valódi igényeink, szükségleteink? Beszélünk a szeretetnyelvekről, valamint arról is, hogy mitől válunk igazán felnőtté.