Mire van szükséged? Isteni szeretetre van szükséged. Hogyan nyerheted el az isteni szeretetet Istentől? Csak akkor kaphatod meg, ha úgy érzed, hogy Isten teljesen a tiéd, örökké a tiéd. Ha lehet ilyen érzésed, akkor isteni szeretetet kell kapnod Istentől.
Amire szükséged van, az az isteni öröm. Isten isteni örömet ad neked, ha úgy érzed, hogy az egész világ egy játszótér, ahol játszhatsz, énekelhetsz és táncolhatsz. Isten játszóterén énekelsz és táncolsz, hogy beteljesítsd és kinyilvánítsd Istent. Ebben a táncban nincs vitális élvezet, nincs vitális izgalom; ez az egyéni lélek kifejeződése a kozmoszban. Minden lélek kiveszi a részét, hogy beteljesítse az isteniséget a közösségben.
Nagy szükséged van a békére. Isten csak akkor ad békét, ha úgy érzed, hogy nem vagy nélkülözhetetlen sem a családodnak, sem a világnak. Csak Isten nélkülözhetetlen, mert Isten a Teremtő és a teremtés is. De ez nem jelenti azt, hogy elhanyagolod földi kötelességeidet. Nem! De te isteni kötelességnek fogod tekinteni őket. Amikor ezt megteszed, látni fogod, hogy Isten felelős tetteid gyümölcséért. Ő felelős a Neki átadott akaratod erejéből. Ha átadtad Istennek mindazt, amivel rendelkezel, és mindazt, ami vagy, akkor és csak akkor érezheted, hogy Isten felelős minden tevékenységedért. Ha úgy érzed, hogy felelős vagy a gyerekeidért, a szüleidért, a barátaidért és ha úgy érzed, hogy neked kell felgyújtanod a törekvés lángját, vagy meg kell világítanod megvilágítatlan természetüket, akkor tévedsz. Ha úgy érzed, hogy felelős vagy értük, nem fogsz békét szerezni magadnak, és nem fogsz tudni békét felajánlani Isten egyetlen gyermekének sem a földön. Isten a felelős; Isten a nélkülözhetetlen. De lélekben, odaadóan és feltétel nélkül kell dolgoznod, hogy minden pillanatban Istent lásd minden emberben. Ezt az Isten akaratának való tudatos és állandó átadás által fogod tudni érezni.
Isten eggyé tesz veled, ha ismered a csend értelmét, és tudod, hogyan ápold a csend kimagasló termését. A belső életeden kell dolgoznod a külső életed csendjében. Nem számít, mennyire lelkesek, milyen isteniek, mennyire jelentősek vagy jelentősek a szavaid, a beszédnek át kell adnia magát a csendnek. Amikor nem beszélsz senkivel, ha egyszerűen csak csukva tartod a szád, az a külső csend.
De gyakorolni kell a belső csendet is. A belső csendben az elme sem beszélhet. Az elme folyamatosan termel és fogad gondolatokat, ötleteket, félelmeket, kétségeket és aggodalmakat. Az elme sok emberrel beszél a mentális világban. A belső csend érdekében el kell hallgattatnod az elmét. Az elmének nyugodtnak és csendesnek kell lennie, a nyugalom tengerévé kell válnia. E belső csend nélkül nem érhetsz el kielégítő előrehaladást a belső életedben. Sokan vannak, akik órákig nem beszélnek; megfigyelik a külső csendet. Ez a külső csend jó, de nem vezethet nagyon messzire, hacsak és amíg meg nem teremtetted a belső csendet.
Ahhoz, hogy eggyé válj Istennel, tudatosan kell elkezdened spirituális utazásodat. Mindenkinek további késedelem nélkül el kell indulnia. „Itt és most” – ez a lélek mottója. A lelked azt akarja, hogy ebben a pillanatban kezdd el spirituális utazásodat. Ha kétségei vannak Isten létezésével kapcsolatban, nem baj. Kételkedj, amennyit csak akarsz. Végül belefáradsz abba, hogy kételkedj Istenben. Ha kételkedsz a belső béke és boldogság létezésében, kételkedj, ameddig csak akarsz. Ha így cselekszel, érezni fogod az igazság és a valóság jelenlétét, csak azért, mert olyan őszinte erőfeszítéseket teszel, hogy megtagadd őket. A tagadás azt jelenti, hogy megpróbálod a magad módján bizonyítani az igazságot. De a végső Igazság nem engedi meg, hogy örökké a maga módján lássátok az igazságot. Megmutatja valódi formáját a maga módján, saját érdekedben.
Ha kíváncsi vagy arra, hogy mi az a spiritualitás, fogadd a spiritualitást a legnagyobb kíváncsisággal. Nézd meg, mi az. Csak felületesen lenyűgöző, vagy valami mély és hatalmas, aminek az egész életét lekötheti? Lehet, hogy a kíváncsisággal kezded, de hamarosan a kíváncsiság valódi törekvéssé válik. Vagy ha azért lépsz be a lelki életbe, mert mások így tették, az is rendben van. Ha azt látod, hogy valakinek az élete békéssé és boldoggá vált, miután elfogadta a lelki életet, és megpróbálod utánozni, hogy te is megnyugodj, akkor nincs semmi baj. Ha valaki, aki melletted ül, jobban meditál, próbáld meg úgy csinálni, ahogy ő. Nem az utánzás a célod, de az utánzásból kaphatsz egy kis ihletet.
Csak azáltal, hogy ihletet kapsz, nem kapod meg mindazt, amit szeretnél. De mindent megkapsz, amire vágysz és amire szükséged van. A saját törekvésed a válasz. Nemcsak a te problémáidat oldja meg, hanem mások problémáit is. Szíved legmélyéről felszáll, mint egy növekvő láng, és megérinti a legmagasabb csúcsot. Amikor a Legmagasabb leszáll belső életedbe, isteni fényt fogsz sugározni körös-körül. Abban az időben nem lehet homály körülötted; mindent megvilágít a fényed.
Szeretnék elmesélni neked Sri Ramakrishna kedvenc történetét. Egyszer egy tolvaj éjfélkor bement egy palotába, és kihallgatta a király és a királyné közötti beszélgetést. A király így szólt a királynőhöz: “Azt kívánom a legkisebb lányomnak, hogy menjen feleségül egy szent emberhez, hogy békében éljen. A többi lányom királyokhoz és hadvezérekhez ment férjhez, de az életük nyomorúságos. A szent emberek nagyon békés életet élnek, így ha feleségül veszi valamelyikük, az ő élete is békés lesz. Holnap, kora reggel elküldöm az embereimet a Gangesz partjára, ahol sok szent ember meditál. Biztos vagyok benne, hogy valamelyikük beleegyezik, hogy feleségül vegye a lányomat.”
A tolvaj meghallotta a beszélgetést, és azt gondolta: “Istenem, egy szegény szerzetes megkapja a hercegnőt? Hadd menjek oda és meditáljak a szerzetesekkel. Ki tudja, lehet, hogy kiválasztanak. Most lopnom kell, hogy legyen valamim. De ha a hercegnő elégedett velem, akkor egyik napról a másikra gazdag leszek. Eláraszt az anyagi jólét.”
Másnap kora reggel egy szent ember ruhájába öltözve a tolvaj a Gangeszhez ment, és meditálni kezdett a többi szerzetessel. Hamarosan megérkeztek a király küldöttei, és egyik szerzetestől a másikhoz mentek, keresve azt, aki feleségül veszi a hercegnőt. A szerzetesek dühösek lettek. “A végtelen Fényért, a végtelen Igazságért, a végtelen Örömért sírunk, és te újra ehhez a világhoz akarsz kötni minket? Nem akarjuk az anyagi életet; nem akarjuk az anyagi világot vagy az anyagi javakat!” – kiáltották.
A szegény megbízottak minden szerzetestől szemrehányást és szidást kaptak. Nem törődtek a hercegnővel; csak a legmagasabb Igazsággal és belső gazdagsággal törődtek. A szerzetesek egymás után megtagadták a kérést. Végül, amikor a király megbízottai odamentek a tolvajhoz, az beleegyezett, hogy elfogadja a király lányát. Visszamentek a királyhoz, és elmesélték az egész történetet.
Amikor meghallotta, hogy az egyik szerzetes érdeklődést mutatott a hercegnő iránt, a király rendkívül boldog volt. „Holnap elviszem a lányomat a Gangesz partjára, ahol a szent emberek imádkoznak és meditálnak” – mondta.
Ám az éjszaka folyamán egy isteni gondolat jutott a tolvaj elméjébe. Azt gondolta magában: “Csak úgy teszek, mintha szent ember lennék. Csak úgy teszek, hogy elfogadom a hercegnőt, és sok gazdagságot és anyagi jólétet kapok. Ha valóban és őszintén szerzetes leszek, biztos vagyok benne, hogy végtelen Erőben, végtelen Fényben, végtelen boldogságban, végtelen békében lesz részem, ahogy ezek az igazi szerzetesek is Istentől ezeket kapják. Miért kötődnék ehhez a véges anyagi gazdagsághoz, amikor lehetőségem van végtelen Fényt, Boldogságot és Erőt szerezni Isten végtelen gazdagságából?”
Így hát a tolvaj az éjszaka folyamán meggondolta magát, és amikor másnap reggel a király odament hozzá, nem mutatott tiszteletet a király iránt. Felugrott és azt mondta: “Király, ne köss engem ehhez az anyagi világhoz. Egyedül Istent és csakis Istent akarom. Nincs szükségem a lányodra.” A szegény király visszament a palotájába, és a tolvajból őszinte szent ember lett.
Ez a történet nagyon világossá teszi, hogy bármelyik pillanatban elkezdhetjük spirituális utazásunkat. A tolvaj utánzással kezdte. De ihletet kapott, amikor látta, hogy az igazi szent emberek őszintén kiáltanak Istenért és egyedül Istenért. Aztán az ihlettől a törekvésbe váltott. Nem elégedett meg azzal a vágyával, hogy pénze és anyagi jóléte legyen, mert úgy érezte, van még ennél is nagyobb és kielégítőbb. Amikor sírni kezdett a végtelen gazdagságért, ami Isten, túllépett a vágyakon, és belépett a törekvésbe.
Ha még mindig dédelgeted a kételyt vagy a kíváncsiságot, akkor kezdjed a kétséggel, kezdjed a kíváncsisággal. De kezdd el! Lépésről lépésre képes leszel a célod felé menetelni. Isten már nagyon vágyik rád. Lehet, hogy nem vágysz Istenre, de Isten, az örök Atya, Isten, az örökkévaló Anya, kiált érted. El kell döntened, hogy akarod-e Istent. Ha igazán akarod Istent, akkor indulj el onnan, ahol vagy – itt és most –, és a tiéd a tudatos egység célja Istennel, a végtelen Fénnyel és a végtelen Igazsággal. Kezdd el most!
What do you need? You need divine love. How can you get divine love from God? You can get it only when you feel that God is entirely yours, yours forever. If you can have that kind of feeling, you are bound to receive divine love from God.
What you need is divine joy. God will give you divine joy when you feel that the entire world is a playground where you can play, sing and dance. In God’s playground you sing and dance to fulfil and to manifest God. There is no vital pleasure, no vital excitement in this dance; it is the expression of the individual soul in the cosmos. Each soul plays its part to fulfil the Divine in collectivity.
You badly need peace. God will give you peace only when you feel that you are not indispensable, either to your family or to the world. Only God is indispensable, for God is both the Creator and the creation. But that does not mean that you will neglect your earthly duties. No! But you will regard them as divine duties. When you do this, you will see that God is responsible for the fruit of your actions. He is responsible on the strength of your surrendered will to Him. If you have surrendered to God all that you have and all that you are, then only can you feel that God is responsible for all your activities. If you feel that you are responsible for your children, for your parents, for your friends and if you feel that you have to kindle the flame of aspiration or illumine their unlit nature, then you are mistaken. If you feel that you are responsible for them, you will not get peace for yourself nor will you be able to offer peace to any of God’s children on earth. God is responsible; God is indispensable. But you have to work soulfully, devotedly and unconditionally to see God in each human being at every moment. It is through conscious and constant surrender to the Will of God that you will be able to feel this.
God will make you one with Him if you know the meaning of silence and know how to cultivate the bumper crop of silence. You have to work on your inner life in your outer life’s silence. No matter how soulful, how divine, how significant or momentous your words, talking will have to surrender to silence. When you don’t talk to anyone, when you simply keep your mouth closed, this is the outer silence.
But you also have to practise the inner silence. For inner silence, the mind must not talk either. The mind is constantly producing and receiving thoughts, ideas, fears, doubts and worries. The mind is talking to many persons in the mental world. In order to have inner silence, you have to silence the mind. The mind has to become calm and quiet, a sea of tranquillity. Without this inner silence you cannot make any satisfactory progress in the inner life. There are many people who do not talk for hours; they observe outer silence. This outer silence is good, but it cannot lead you very far unless and until you have established inner silence.
In order to become one with God, you have to consciously start your spiritual journey. Each one has to start without further delay. “Here and now” is the soul’s motto. Your soul wants you to start your spiritual journey at this very moment. If you have doubt with regard to God’s existence, no harm. Doubt as much as you want. Eventually you will become tired of doubting God. If you doubt the existence of inner peace and bliss, doubt as long as you want. When you act in this way, you will feel the presence of truth and reality just because you are making such a sincere effort to deny them. Denying means trying to prove the truth in your own way. But the ultimate Truth will not allow you to see truth in your own way forever. It will show you its true form in its own way for your own good. So if you have doubts with regard to the spiritual life, the inner life, or God’s reality, then it is best to start your inner journey anyway.
If you are curious to know what spirituality is, accept spirituality with your utmost curiosity. See what it is. Is it just superficially fascinating or is it something deep and vast, to which you can devote your entire life? You may start with curiosity, but soon your curiosity will turn into real aspiration. Or if you enter the spiritual life because others have done so, this is also fine. If you see that somebody’s life has become peaceful and happy after he has accepted the spiritual life and you try to imitate him so that you can also get peace of mind, there is nothing wrong with that. If somebody sitting beside you is doing a better meditation, please try to do as he is doing. Imitation is not your goal, but from imitation you may receive a little inspiration.
Just by becoming inspired, you will not get all that you want. But you will get all that you want and need from aspiration. Your own aspiration is the answer. It not only solves your problems, but it solves others’ problems as well. From the very depths of your heart it climbs up like a mounting flame and touches the highest pinnacle. When the Highest descends into your inner life, you will radiate divine light all around. At that time, there can be no obscurity around you; all will be illumined by your light.
I wish to tell you a favourite story of Sri Ramakrishna’s. Once a thief entered into a palace at midnight and overheard a conversation between the King and the Queen. The King said to the Queen: “I wish my youngest daughter to marry a holy man so that she will have some peace. All my other daughters have married kings and generals, but their lives are miserable. The holy men have a very peaceful life, so if she marries one of them her life will be full of peace. Tomorrow, early in the morning, I shall send my ministers to the banks of the Ganges where many holy men meditate. I am sure that one of them will agree to marry my daughter.”
The thief overheard the conversation and thought, “My God, a poor monk will get the Princess? Let me go there and meditate with the monks. Who knows, perhaps I may be selected. Now I have to steal in order to get a little money. But if the Princess is satisfied with me, then I will become rich overnight. I will be flooded with material prosperity.”
Early the next morning, dressed in the garb of a holy man, the thief went to the Ganges and started meditating with the other monks. Soon the King’s ministers arrived and began going from one monk to the next seeking one who would marry the Princess. The monks became furious. “We are crying for infinite Light, infinite Truth, infinite Joy, and you want to bind us to this world again? We don’t want the material life; we don’t want the material world or material possessions!” they shouted.
The poor ministers got rebukes and scoldings from all the monks. They cared not for the Princess; they cared only for the highest Truth and inner wealth. One by one the monks gave their refusals. Finally when the ministers came to the thief, he agreed to accept the King’s daughter. They went back to the King and narrated the whole story.
On hearing that one monk had showed some interest in the Princess, the King was overjoyed. “Tomorrow I shall bring my daughter to the banks of the Ganges where the holy men are praying and meditating,” he said.
But during the night a divine thought entered into the mind of the thief. He thought to himself, “I am only pretending to be a holy man. Just by pretending, I am getting the Princess and much wealth and material prosperity. If I really and sincerely become a monk, I am sure that I will get infinite Power, infinite Light, infinite Bliss, infinite Peace, as these genuine monks will also eventually get from God. Why should I be attached to this finite material wealth when I have the opportunity to get infinite Light, Bliss and Power from God’s infinite Wealth?”
So the thief changed his mind during the night and when the King approached him the following morning, he showed no respect for the King. He flared up and said, “King, do not bind me to this material world. I want God and God alone. I don’t need your daughter.” The poor King went back to his palace, and the thief became a sincere holy man.
This story makes it very clear that at any moment we can start our spiritual journey. The thief began with imitation. But he received inspiration when he saw the real holy men crying sincerely for God and God alone. Then from inspiration he entered into aspiration. He was not satisfied with his desire to have money and material wealth because he felt that there was something even greater and more fulfilling than that. When he began crying for infinite Wealth, which is God, he went beyond desire and entered into aspiration.
If you still cherish doubt or curiosity, then start with doubt, start with curiosity. But start! Step by step you will be able to march towards your goal. God is already eager to have you. You may not be eager to have God, but God the eternal Father, God the eternal Mother, is crying for you. You must make the decision that you want God. If you really want God, then start where you are — here and now — and yours is the Goal of conscious oneness with God the infinite Light and infinite Truth. Start now!
https://www.radiosrichinmoy.org/wp-content/uploads/rezwana-choudhury-bannya/403-1.m4a
https://www.srichinmoylibrary.com/hy-1
Songs of the Soul: Rezwana Choudhury Bannya
