Elszántság kívül,

Determination within

https://www.srichinmoylibrary.com/ff-7585

Végtelenül jobb becsületes és erkölcsös embernek lenni, mint erkölcstelennek, őszintétlennek és becstelennek. Nem hazudunk; nem csapjuk be szüleinket, barátainkat, tanárainkat vagy diákjainkat. Ha valamiben lelkiismeretesek vagyunk, például igazat mondunk, az azt jelenti, hogy a tökéletességre törekszünk. Mivel igyekszünk, a részleges tökéletesség már megvan. A részleges tökéletesség szükségszerűen már magában a hozzáállásunkban is megtalálható. A teljes tökéletességhez azonban sok mindenre szükség lesz. Ha csak lelkiismeretesek vagyunk, az nem elég. A teljes tökéletesség eléréséhez sokkal több isteni tulajdonságra van szükségünk.

Tudnunk kell, hogy milyen igazságra törekszünk: a végső Igazságra vagy a szokványos, evilági, mindennapi igazságra. Tegyük fel, hogy valaki meg akar inni egy pohár vizet, és azt mondja nekem: „Megiszom egy pohár vizet.” Néhány másodperc múlva meggondolja magát; úgy érzi, hogy nem is olyan nagyon szomjas. Azt mondta, hogy meg fog inni egy pohár vizet, de nem itta meg. Tehát a szó szoros értelmében hazudott. Most, ha mégis megissza a vizet, az azt jelenti, hogy igazat mondott nekem. De csak azért, mert igazat mondott, ez még nem jelenti azt, hogy megvalósította a legmagasabb Igazságot. Ugyanakkor, ha nem issza meg a vizet, annak ellenére, hogy azt mondta nekem, hogy meg fogja inni, még egy másodpercre sem veszíti el a legmagasabb tudatát. Azt mondjuk, megteszünk valamit, és talán mégsem tesszük meg. De ebben az esetben az igazság, amit megszegtünk, nem a végső Igazság.

Sok olyan ember van a földön, aki őszinte, de tudnunk kell, hogy az őszinteségük meddig viheti őket. Sok olyan hivatalnok dolgozik nagy irodákban, aki soha nem hazudott. Becsületesek; mindig az igazat mondják. Amikor arról van szó, hogy igazat kell mondani a nyomtatványok kitöltéséről vagy a pénz átvételéről, ezek az egyének tökéletesek. Nap mint nap százszor is igazat mondanak; senkit sem csapnak be. De amikor a törekvésről van szó, amikor arról van szó, hogy el akarják érni Istent, akkor hol vannak? Ezek a hivatalnokok úgy találják, a végső, abszolút Igazság minden képzeletüket felülmúlja. Még azt sem tudják elképzelni, hogy naponta két-három órát imádkozzanak Istenhez, nemhogy eggyé váljanak az Ő Tudatával. Ezen a téren abszolút korlátozottak.

Tegyük fel, hogy az egyik karunk piszkos, és bemegyünk az óceánba. Az a részünk, amelyik egy kicsit tisztább, szintén bekerül az óceánba. Mi történik ezután? A megvilágosodás tengere megmossa azt a részt, amelyik egy kicsit tisztább, és ez a rész megfelelően megvilágosodik. De az a rész is megvilágosodik, amelyik teljesen tudattalan. Így megy végbe az igazi megvilágosodás. Be kell ugranunk a spiritualitás tengerébe természetünk nem-isteni részével és az úgynevezett tiszta részével egyaránt. Az úgynevezett tiszta rész bennünk az erkölcsiségünk, a földi igazságunk. Amikor belépünk a spiritualitás tengerébe, egész lényünket elárasztja a megvilágosodás.

Jelenleg úgy érezzük, hogy az igazságnak csakis belülről kell jönnie, hogy a külső világban nincs igazság. De nem! A külső világ is Isten teremtése. Mindannyian igyekszünk spirituális személyekké válni. Ha valaki mond nekünk valamit a saját javunkra, azt el kell fogadnunk. Ha a szomszédunk rájött valamilyen igazságra, amit mi még nem fedeztünk fel, ne legyünk makacsok, amikor arról van szó, hogy elfogadjuk. Csak egy ostoba és makacs ember ragaszkodik mindig a saját véleményéhez. A különbség a bölcs és az ostoba ember között a következő: a bölcs ember megpróbálja kijavítani a véleményét. Nem a bölcsesség hiánya készteti arra, hogy megváltoztassa a véleményét. Nem! Ő egy magasabb igazságot, egy magasabb világosságot, egy magasabb lehetőséget lát, és úgy változtatja meg a véleményét, hogy az tükrözze a magasabb igazságot. De az ostoba ember mindig ragaszkodik az eredeti véleményéhez. Valójában nem tartja a véleményét; a vélemény tartja őt. Mi azt mondjuk, hogy fenntartunk egy véleményt. De nem! Nagyon gyakran mi magunk is ennek a véleménynek a fogságában vagyunk. És jelenleg a véleményünk nem szükségszerűen alapul mindig a végső Igazságon, és nem is alapulhat azon.

A valódi Igazság, a legmagasabb Igazság csak akkor jut el hozzánk, ha elérjük az Abszolútumot. Amikor elérjük az Abszolútumot, csak akkor tudjuk felismerni és megtestesíteni az abszolút Igazságot. De mielőtt felismernénk az Abszolútumot, mielőtt megtestesítenénk Istent, nem élhetjük a végső Igazságot. Ez lehetetlen! Először meg kell testesítenünk valamit; csak azután tudjuk élni. Csak ha megtestesítem az Igazságot, a Fényt, a Szeretetet vagy bármely más isteni tulajdonságot, akkor tudom ezt az isteni tulajdonságot a mindennapi életemben felfedni és kinyilvánítani. Élni azt jelenti, hogy kinyilvánítani. Amikor éljük az Igazságot, akkor manifesztáljuk az Igazságot.

Amikor életet adunk a Szeretetnek, a Fénynek, az Örömnek, a Békének, a Harmóniának, az Üdvösségnek, a Hatalomnak és más isteni tulajdonságoknak, akkor szükségük van egy helyre, ahol élhetnek. Folyamatosan arra kell törekednünk, hogy mindezeket az isteni tulajdonságokat a tudatunkban helyezzük el. Ha arra törekszünk, hogy ezeket az isteni tulajdonságokat magunkban tartsuk, akkor igyekeznünk kell folyamatosan életet adni nekik. Hogyan adhatunk nekik életet? Úgy adhatunk nekik életet, hogy tudatosan működésre késztetjük őket bennünk és rajtunk kívül. Ha így teszünk, akkor az Igazság élet-lélegzetet fog teremteni ezekben az isteni tulajdonságokban. Amikor az Igazság elkezd működni ezekben az isteni tulajdonságokban, ez azt jelenti, hogy az élet működik. Mert az ő életük Igazság. Amikor az élet lassan és szünet nélkül működik, akkor látni fogjuk, hogy a külső életünk hallgatni fog a belső életünk parancsaira. Ekkor képesek leszünk élni az Igazságot.

It is infinitely better to be an honest and moral person than to be an immoral, insincere and dishonest person. We won’t tell lies; we won’t deceive our parents, friends, teachers or students. If we are scrupulous about something, such as telling the truth, that means we are aiming at perfection. Because we are striving, partial perfection is already there. Partial perfection is bound to be found in our attitude itself. But for full perfection, many things will be required. If we are just scrupulous, that is not enough. We need many more divine qualities in order to achieve full perfection.We have to know what truth we are aiming at: the ultimate Truth or the ordinary, mundane, day-to-day truth. Suppose you want to drink a glass of water and you tell me, “I am going to drink a glass of water.” In a few seconds you change your mind; you feel that your thirst is not so great. You told me that you were going to drink a glass of water, but you did not drink it. So, from the literal point of view, you have told a lie. Now, if you do drink the water, that means that you have told me the truth. But just because you have told the truth, that does not mean that you have realised the highest Truth. Again, if you don’t drink the water, in spite of telling me that you will drink it, you do not lose your own highest consciousness even for a second. We say we will do something and perhaps we don’t do it. But in this case, the truth we have broken is not the ultimate Truth.

There are many people on earth who are honest, but we have to know how far their honesty can take them. There are many clerks working in big offices who have never told a lie. They are honest; they always tell the truth. When it is a matter of telling the truth about filling out forms or receiving money, these individuals are perfect. Day after day they speak truthfully hundreds of times; they don’t deceive anyone. But when it is a matter of aspiration, when it is a matter of wanting to reach God, where are they? These clerks find the ultimate, absolute Truth beyond their imagination. They cannot even imagine praying to God for two or three hours a day, let alone being one with His Consciousness. Here they are absolutely limited.

Suppose one of our arms is dirty and we enter into the ocean. The part of us that is a little bit purer also enters into the ocean. Then what happens? The sea of illumination bathes the part that has a little purity and that part is properly illumined. But the part that is full of inconscience is also illumined. This is how real illumination takes place. We have to jump into the sea of spirituality with both the undivine part of our nature and the so-called pure part. The so-called pure part in us is our morality, our earthly truth. When we enter into the sea of spirituality, our entire being is flooded with illumination.

Right now we feel that the truth has to come only from within us, that there is no truth in the outer world. But no! The outer world is also God’s creation. We are all trying to be spiritual persons. When somebody tells us something for our own benefit, we have to accept it. If our neighbour has found some truth which we have not yet discovered, let us not be stubborn about accepting it. Only a foolish and stubborn person will always hold to his own opinion. The difference between a wise man and a stupid man is this: a wise man will try to rectify his opinion. It is not lack of wisdom on his part that makes him change his opinion. No! He sees a higher truth, a higher light, a higher possibility and he changes his opinion to reflect the higher truth. But a stupid person always sticks to his original opinions. He actually does not hold an opinion; the opinion holds him. We say we are holding an opinion. But no! Very often we ourselves are in the grips of this opinion. And right now our opinions need not and cannot be always founded on the ultimate Truth.

The real Truth, the highest Truth, comes to us only when we reach the Absolute. When we reach the Absolute, only then we can realise and embody the absolute Truth. But before we realise the Absolute, before we embody God, we cannot live the ultimate Truth. It is impossible! First we have to embody something; then only can we live it. Only when I embody Truth, Light, Love or any other divine quality can I reveal and manifest this divine quality in my day-to-day life. To live means to manifest. When we live Truth, we manifest Truth.

When we have given birth to Love, Light, Joy, Peace, Harmony, Bliss, Power and other divine qualities, they need a place to live. We have to constantly try to house all these divine qualities in our consciousness. If we aspire to keep these divine qualities inside us, we have to try to constantly give life to them. How can we give life to them? We can give life to them by consciously making them play within and without us. If we do this, then Truth is going to create life-breath inside these divine qualities. When Truth starts functioning in these divine qualities, this means that life is functioning. For their life is Truth. When life is functioning slowly and steadily, we will see our outer life listening to the dictates of our inner life. At that time we will be able to live the Truth.

https://www.srichinmoylibrary.com/asp-6

Amikor Uram alászálló

When my Lord’s descending

https://www.srichinmoylibrary.com/hop-10

https://www.srichinmoysongs.com/i-must-never-give-up

Az angyalok beszélnek, de még inkább suttognak. Az angyalok suttognak, de még inkább ösztönöznek. Az angyalok ösztönöznek, de még inkább ragyognak. Az angyalok ragyognak, de még inkább védelmeznek.

Angels speak, they whisper more. Angels whisper, they inspire more. Angels inspire, they radiate more. Angels radiate, they protect more.

https://www.radiosrichinmoy.org/wp-content/uploads/adarsha-iv/345-Angels-Fall-If.mp3

https://www.srichinmoylibrary.com/ang-1

Kérdés: Néha nagyfokú odaadást érzek irántad, máskor nagyon messze érzem magam tőled, szinte úgy érzem, nem vagyok spirituális.

Sri Chinmoy: Teljesen igazad van. Tudnod kell, hogy a tudatod még nem ért el egy állandó szintet, így nem hibáztatlak. Őszinte vagy, beszélsz nekem erről. Sokan vannak ugyanebben a hajóban. Ez sokakra ráillik, ha nem mindenkire. A kérdés, amit feltettél, egy egyetemes kérdés. Ebben a pillanatban csupa odaadás vagy, a következő pillanatban sok istentelen dolgot tehetsz.

Ez azt jelenti, hogy a jelenlegi spirituális életed szintjén nem várhatod el mindennap a legfinomabb ételt. Minden nap finom ételt akarsz enni, de talán csak egyszer egy héten kapsz. De a szint, amit fenn akarsz tartani a spirituális életben, fokozatosan, fokozatosan fog eljönni. Ha már egyszer belső életed jól megalapozott, akkor érezni fogod, hogy én mindig a legkedvesebb barátod vagyok. Aztán később, úgy fogod érezni, hogy része vagyok az életednek.

Kérlek, érezd azt, hogy a tudatod kiterjedése vagyok. Ne gondold azt, hogy egy külföldi vagyok, egy indiai; ne érezd azt, hogy a nyugalmadat jöttem megzavarni. Nem! Csak gondold: „A mesterem része a létezésemnek. Mivel elfogadtam őt a tanáromnak, ez azt jelenti, hogy egy kicsivel jobb nálam. Máskülönben nem fogadtam volna el őt.” Tudom, hogy a jobb kezem erősebb, mint a bal. Mikor súlyt lökök, a jobb kezemet használom, nem a balt, bár a bal kéz szintén az enyém. Sok minden másra fogom használni a bal kezemet, amire a jobbat nem. A spirituális életben is, ha engem a tudatod kiterjedésének tudsz érezni, akkor, én mondom, nem lesz semmi probléma. Még ha istentelennek is érzed magad, a szeretetem és törődésem feléd sosem fog csökkeni. Egy igazi spirituális mester sosem függ a tanítványai nyugtalan, előre nem látható, belső érzelmi időjárásától. Ebben a pillanatban isteni leszel, a következő pillanatban istentelen. De ne sajnálkozz. Ez csak egy tapasztalat, amin keresztülmész. Egyáltalán ne aggódj emiatt. Csak tegyél meg mindent, hogy a helyes dolgot cselekedd.

Question: Sometimes I feel much devotion towards you, and at other times I feel very far away from you, almost unspiritual.

Sri Chinmoy: You are absolutely right. You have to know that your consciousness has not yet attained to a fixed standard, so I do not blame you. You are sincere; you are telling me about this. There are many in the same boat. It is applicable to many, if not to all. The question that you are asking is a universal question. This moment you are all-devotion; the next moment you can do many undivine things.

This means that at the present stage of your spiritual life you cannot expect the most delicious food every day. You want to eat delicious food every day, but once a week perhaps you get it. But the standard that you want to maintain in the spiritual life will come gradually, gradually. Once you are well-established inwardly, at that time you will feel that I am always your dearest friend. Then afterwards, you will feel that I am part and parcel of your life.

Please feel that I am an extension of your consciousness. Don’t think that I am a foreigner, an Indian; don’t think that I have come to disturb your poise. No! Just think, “My Master is part and parcel of my existence. Since I have accepted him as my teacher, that means he is one inch better than I am. Otherwise, I would not have accepted him.” I know that my right hand is stronger than my left hand. When I throw shotput, I use my right hand and not my left hand, but the left hand is also mine. I will use this hand to do many other things that the right hand will not do. In the spiritual life also, if you can feel me as an extension of your consciousness, then, I tell you, there will be no problem. Even if you feel that you are undivine, my love and concern for you will never diminish. A real spiritual Master never depends on the disciples’ restless, unpredictable, inner emotional weather. This moment you will be divine, the next moment you will be undivine. But don’t feel sorry. This is only an experience that you are going through. Don’t worry about it at all. Only try your best to do the right thing.

https://www.srichinmoylibrary.com/fif-15

Kérdés: Hogyan bánhatunk testvéreinkkel lelkileg befogadóbb szívvel?

Sri Chinmoy: Egyszerűsítsük le ezt a kérdést. Hogyan mutathatjuk ki ragaszkodásunkat, szeretetünket, törődésünket és válhatunk eggyé lelki testvéreinkkel? Ezen a ponton tudnunk kell, hogy mindannyian tanulók vagyunk, ugyanakkor a tanítás a célunk. Miközben tanulunk, a tanítást is tervezzük vagy arra gondolunk, hogy tanítsunk. Minden nap, amikor imádkozunk és meditálunk, a Legfelsőbbtől tanulunk. Ő minden nap, minden órában, minden percben arra tanít minket, hogyan váljunk kedvessé, gyengéddé, szeretetteljessé, megvilágosítóvá és kiteljesítővé.

Ezután belső lényeink azonnal megpróbálják megosztani ezt a tudást másokkal. Azért hívjuk őket „másoknak”, mert még nem alakítottuk ki velük való egységünket. Amikor imádkozunk és meditálunk, nyerünk valamit. Ha ezt a valamit megosztjuk másokkal, akkor az azonnal megnő. Minél többet osztunk meg földi tudásunkból, annál többet nyerünk. És a mennyei tudás, ami a bölcsesség és az egység, végtelen mértékben megnövekszik, ha megosztjuk. Egyetlen fénnyel, egyetlen lámpással meggyújthatunk egy másik lámpást. Egy lánggal két lángot vagy három lángot gyújthatunk meg. Ez az egyik út.

Egy másik út az, hogy a teljes tudás-napot előtérbe hozzuk. Ha a teljes tudás-napot, vagy bölcsesség-napot belülről előtérbe tudjuk hozni, akkor automatikusan látni fogjuk a lángokat ennek a napnak a belsejében. Minden lelki testvérünket úgy láthatjuk, mint egy-egy lángot a napból. Viszont minden láng egy másik napot is megtestesít. Maga a nap számtalan lángot testesít meg, és ugyanakkor minden láng belsejében egy új nap virrad meg.

Amikor lelki testvéreitekre tekintetek, próbáljátok meg úgy látni őket, mint a ti életetek, a ti valóságotok pontos prototípusát. Próbáljátok meg érezni, hogy két test van, de csak egy cél és egyetlen Forrás. Emlékeztessétek magatokat minden pillanatban a célra és a Forrásra, arra, hogy honnan jöttetek és hová fogtok visszatérni. Ha képesek vagytok erre emlékezni, akkor automatikusan kedvesebbek, gyengédebbek, szeretetteljesebbek, megvilágosítóbbak és kiteljesedettebbek lesztek.

Te brácsán és más hangszereken is játszol. Ha játék közben azt látod, hogy az egyik húr nem jól szól, mit teszel? Felhangolod. Nem csak egy húrra koncentrálsz, hanem az összes húrra. Ha egy húr problémát okoz neked, akkor nem tudsz jól játszani. Próbáljátok meg tehát érezni, hogy minden lelki testvéretek egy-egy húr a szívetekben. A brácsa, amin játszol, a külső valóság. De van egy belső valóság is, egy belső brácsa, amelyen minden nap, minden órában, minden percben játszol. Ennek a hangszernek a húrjai az őszinteség, az egyszerűség, az alázat, a tisztaság és az isteniség. Ha az őszinteség eltűnik, ha az őszinteség nem működik, akkor az egész hangszer használhatatlan. Ha a tisztaság húrja nem működik, akkor ez az egész zenédet tönkre teszi.

Amikor magadra gondolsz, gondolj a saját hangszeredre. Te vagy az a bizonyos hangszer, és a húrjaid az őszinteség, az alázat, a tisztaság, az isteniség és így tovább. Minden húrt tökéletes rendben kell tartanod. Ha ezeket tökéletes rendben tudod tartani, akkor leszel csak elégedett. Ha ezeket megfelelő állapotban tudod tartani, akkor lehet egy családod, egy tudatod, egy valóságod, egy lelked és egy célod.

Question: How can we treat our brothers and sisters with a more spiritually encompassing heart?

Sri Chinmoy: Let us simplify this question. How can we show our affection, love, concern and become one with our spiritual brothers and sisters? We have to know at this point that we are all students and at the same time, we are aiming at teaching. While we are learning, we are also planning or thinking of teaching. Each day we pray and meditate we are learning from the Supreme. He is teaching us every day, every hour, every minute how to become kind, affectionate, loving, illumining and fulfilling.

Then immediately our inner beings try to share this knowledge with others. We call them “others” because we have not yet established our oneness with them. When we pray and meditate, we gain something. If we share that very thing with others, then it immediately increases. The more we share our earthly knowledge, the more we gain. And heavenly knowledge, which is wisdom and oneness, increases in infinite measure when we share it. With one light, with one lamp, we can ignite another lamp. With one flame, we can ignite two flames or three flames. This is one way.

Another way is to bring to the fore the entire knowledge-sun. If we can bring to the fore the entire knowledge-sun, or wisdom-sun, from within, then automatically we will see the flames inside that sun. Each spiritual brother and sister we can see as a flame from the sun. Again, each flame embodies another sun. The sun itself embodies countless flames and, at the same time, inside each flame a new sun is dawning.

When you look at your spiritual brothers and sisters, try to see them as an exact prototype of your life, of your reality. Try to feel that there are two bodies but only one goal and one Source. Remind yourself at every moment of the goal and of the Source, where you came from and where you will return. If you can remember that, then automatically you will be kinder, more loving, more affectionate, more illumining and more fulfilling.

You play the viola; you also play other instruments. While playing, if you see that one string is not functioning well, what do you do? You fix it. Your concentration is not only on one string, but on all the strings. If one string creates problems for you, then you cannot play well. So, try to feel that each of your spiritual brothers and sisters is a string inside your heart. The viola that you play is the outer reality. But there is also an inner reality, an inner viola which you are playing every day, every hour, every minute. The strings of this instrument are sincerity, simplicity, humility, purity and divinity. If sincerity goes away, if sincerity is not functioning, then the whole instrument is useless. If the purity-string is not functioning, then your whole music will be ruined.

When you think of yourself, think of your own instrument. You are that particular instrument, and your strings are sincerity, humility, purity, divinity and so forth. You have to keep all the strings in perfect order. If you can keep them in perfect order, then only will you have satisfaction. If you can keep them in proper shape, you can have one family, one consciousness, one reality, one soul and one goal.

https://www.srichinmoylibrary.com/bdw-2

Bár a szeretet hatalmas erővel bír

Although love has tremendous power

https://www.srichinmoylibrary.com/ff-3326

Ha a leggyorsabban akarsz fejlődni,
Naponta legalább hétszer,
Akár csak öt másodpercre,
De nagyon erős belső intenzitással
Légy spiritualitásod tudatában.
Nagyon-nagyon különleges úton vagy.
Nem vagy hétköznapi, nem törekvő ember.
A Supreme kiválasztott eszköze vagy.

If you want to make the fastest progress,
At least seven times a day,
Perhaps for only five seconds,
But with a very strong inner intensity,
Be consciously aware of your spirituality.
You are on a very, very special path.
You are not an ordinary, unaspiring person.
You are a chosen instrument of the Supreme.

https://www.srichinmoylibrary.com/ff-5141
Sri Chibmoy plays tubular bells: My Prayerful Salutations to the United Nations – Part 1

Kérdés: Meditáció előtt és után milyen hamar lehet enni?

Sri Chinmoy: Ha egy teljes értékű étkezés, például ebéd vagy vacsora után akarsz meditálni, akkor legalább két és fél órát kell várnod. Ha nagyon könnyű reggelit ettél, akkor másfél óra múlva meditálhatsz. Ez előtt nem lesz mély, igazi meditációd, mert a finom idegek nagyon nehezek és lomhák lesznek. A fő vezetékek – Ida, Pingala és Sushumna – rendkívül nehezen engedik át rajtuk a kozmikus energiát, ha a test épp most vett be egy teljes értékű étkezést.

Question: How soon should one eat before and after meditating?

Sri Chinmoy: If you want to meditate after eating a full meal such as lunch or dinner, you should wait at least two and a half hours. If you have had a very light breakfast, you can meditate after an hour and a half. Before that you will not have a deep, true meditation because your subtle nerves will be very heavy and sluggish. The major cords — Ida, Pingala and Sushumna — find it extremely difficult to allow the cosmic energy to pass through them if the body has just taken a full meal.

If you want to meditate most sincerely, it is always advisable to meditate on an empty stomach. Now, empty does not mean totally empty. If you are pinched with hunger, eat something very light: otherwise, your hunger will disturb your meditation. You can have a cup of juice or water. And after meditation, you should try to wait for at least half an hour before you eat, for it takes this amount of time to assimilate the spiritual forces that you have received.

https://www.radiosrichinmoy.org/wp-content/uploads/mountain-silence-silence-peace/14-14-e-bishal.m4a

https://www.srichinmoylibrary.com/bhf-51