Azt mondták, a szocializmusban nincs szervezett bűnözés, aztán Pintér Sándor elismerte, mégis van. De mi volt pontosan az ő szerepe a Presztízs-ügyben?

„Szervezett bűnözés márpedig a szocializmusban nincs” – válaszolta volna bármelyik pártfunkcionárius a Kádár-rendszerben, ha kérdezték volna. Ehhez képest Pintér Sándor, a jelenlegi belügyminiszter az „Egy bűnszövetség felszámolása” című iratában arról számol be 1983-ban, hogy „a közelmúltban fejeződött be a nyomozás egy bűnszövetség felszámolásában, amelynek tagjai több mint 170 bűncselekményt – ebből 143 betöréses lopást – követtek el, és az okozott kár meghaladta a 21 millió forintot. Az eljárás alá volt 85 gyanúsítottból 48 büntetett előéletű és 12 veszélyes bűnöző volt”. Szervezett bűnözés tehát a szocializmusban is volt.

A Tangó és Kes legújabb adásában erről és arról beszélgetünk, hogy a ’70-es és ’80-as években szabaduló bűnözők miként szervezték meg a szocialista rendőrség szervezeti közönye közepette azt az országos betörői hálózatot, amelyből részben a ’90-es évek olajozásának egyes alakjai jöttek, és az innen elsajátított logisztikai tudás nélkül szegényebb lenne a rendszerváltás utáni bűnelkövetések lajstroma.

Mi volt a szerepük a szervezett bűnözésben a védőügyvédeknek, és hogyan kapcsolódott be a nyomozásba Pintér Sándor, mi volt az ő szerepe a megbuktatásokban? Lehetséges-e, hogy a jelenlegi belügyminiszter még nem fejezte be a Presztízs-ügyet?.