Egy séta 2-3 óra. Kívülről. Belülről több életet átfogó végtelen tágasság.

Nem, nem indulatáttétel, hanem indulateltolódás. Hát az meg micsoda? Éppen erről beszélek ebben a közel tíz percben.

Nem férek a bőrömbe, nem nyugszik bennem az innovátor, nem hagy ülni a babérjaimon, minden jel arra mutat, hogy januárban valami új dolog születik.

„Igen, másik ország a múlt, de felkereshető, és aki ellátogat oda, magával hozhatja mindazt, amire szüksége van”

Jeanette Winterson: Miért lennél boldog, ha lehetsz normális?

https://setaljvelem.hu/

Ahogy közeledik a szülés időpontja, megváltozik a belső világ, nemcsak hormonálisan, hanem a tudat erőterében is. Távolabb kerül, ami közel van és közelebb, ami távol. Máshol van a fókusz. Mire elindul a szülés, a múlt beleárad a jelenbe és a pillanat a jövő forrásává válik.

Életem negyedik, utolsó felvonásában járva kitágul, megtöbbszöröződik az életem.

Nyáron lesz húsz éve. Olyan, mintha nem is velem történt volna. Mintha nem is én lennék.

Hogyan kapcsolódsz önmagadhoz, másokhoz, az őseidhez és a meg nem nyilvánult világhoz?

Azt hisszük, hogy halljuk a másikat, csak ő nem hall minket. Ő is azt hiszi, hogy hall minket, csak mi nem halljuk őt.

A Válás és újjászületés csoportokon, amikor már közel kerültünk egymáshoz és elég erős a bizalom ahhoz, hogy megtartson bennünket, sor kerülhet az üres szék gyakorlatra. Ma ebben voltunk, erről mesélek.