Taller István idén kereken 50 éve tagja a Solymári Férfikórusnak. 1976 áprilisában édesapjától vette át a stafétabotot.

"Nekem az volt a lényeg mindig, hogy minél többet és minél jobbat hozzak ki magamból... Minden próbán ott vagyok, csak akkor hiányzom, ha beteg vagyok."

Gyermekkorában szüleitől nagyon sok dalt tanult, az általános iskolában a fiú- és a vegyeskórus tagja volt. A katonaságnál is hamar kiderült, hogy mennyire szeret énekelni, nem volt kérdés, hogy ki lesz az alegység nótafája.

Ott volt a Solymár-Wüstenrot testvérkapcsolat születésénél, de énekelt a Szent Péter-bazilikában is. Felesége mindig támogatta a kórustagságot, elkísérte a fellépésekre, ahová csak lehetett.
Ha valakivel beszélget, előbb-utóbb az éneklés is szóba jön.

1989 óta a férfikórus pénztárosa. Precizitására jellemző, hogy a kasszában lévő összegre is pontosan emlékszik, amikor 1989-ben Kővári János bácsitól átvette a tisztséget: 27.714-Ft.

Ő kérte, hogy hívjuk csak így: A BÁLINT. A címben idézett Márai gondolatot olyan mértékű bölcsességnek tartja, amit minden embernek meg kellene értenie.

A Templom téri CBA kasszájában állva mindig udvariasan köszönti a vásárlókat. Megadja a tiszteletet a legifjabb generációnak is. Az Apor Vilmos Katolikus Főiskola Katekéta-lelkipásztori munkatárs képzését nem tudta befejezni, korán dolgoznia kellett. Postás múltjából adódóan rengeteg solymárit név szerint ismer. Népszerűségét a nem tolakodó közvetlenségének köszönheti.

Szenvedélye a zene és a LEGO. Ez a játék tanította meg arra, hogy észrevegye az emberekben lévő színes építőkockákat, amik a jó vagy rossz tulajdonságokat jelentik. Merthogy szerinte mindenkiben mindkettő jelen van.

Ha a rövid hétköznapi találkozások eddig nem adtak lehetőséget, hogy jobban megismerjék Bálintot, akkor mindenképpen hallgassák meg ezt a beszélgetést, mert biztosak vagyunk benne, hogy az Önök számára is tartogat meglepetéseket!

Az ÁFOR Kenéstechnikai Osztályának kultúrfelelőséből a solymári képzőművészek doyenje.
Műszaki pályája idején már írt és festett.
Életszemléletében az állandóság-változás egyensúlya kivételesen fontos, és ennek legmagasabb szintű megjelenítését a kínai tájképfestészetben fedezte fel, amely alapvetően befolyásolta festői munkásságát.
Első könyve "A kínai tájképfestészet - európai szemmel" még antikváriumbvan sem kapható.
Aktívan részt vett Solymár kulturális életében. 1996-ban a művelődési ház felkérésére megrendezte a helyi képzőművészek gyűjteményes kiállítását. Ennek sikerén felbuzdulva létrehozott egy állandó tárlatot is. A polgármesteri hivatalban 24 solymári alkotó művei kaptak helyet Művészetbarát kört alapított és 2002-ben Jablonkay Mária és édesanyja, valamint Seres István segítségével írt egy tanulmányt az "Alkotóművészet múltja és jelene Solymáron" címmel.
Kétezer festményéből ezret már elajándékozott, mert úgy tartja, hogy művei akkor maradnak fenn, ha minél többen őrzik őket.
2023-as "Végső búcsú" c. kiállításán megdöbbentő őszinteséggel foglalkozott a halállal. Ennek a lelkiállapotnak már nyoma sem volt az interjú készítésekor, de vállalja akkori önmagát.
Jövőre lesz 90 éves.
Isten éltesse Horváth Iván!

A művésszel Dr. Kapocsi Judit beszélgetett.

A most 88 éves Milbich Jánosné az elemi iskola után nem tanulhatott tovább, mert szükség volt a szorgos kézre a földeken. A családi boltjukban (ahol kislányként dolgozott) kapható saját készítésű savanyúkáposzta messziről vonzotta a vásárlókat.
A sors és az akarata azonban úgy hozta, hogy mégis elvégezte a felsőbb iskolát, sőt még egy "A bánásmód pszichológiája" szakot is, így egész életében azokkal foglalkozhatott, akiket nagyon szeret, a gyerekekkel.
Először bölcsődében, majd óvodapedagógusként ismertette meg a csöppségekkel a sváb hagyományokat és kultúrát. Az ünnepekhez tartozó gyermekdalokat CD-n is megjelentette.
Megtanulta a babakészítést, hogy aztán sváb ruhát varrjon nekik. Népviseleti babái több kiállítást is megjártak.
Érdekes dolgok derültek ki beszélgetés közben, pl. kinek volt először autója Solymáron és hogyan alakult egy születésnapi köszöntésből a Hagyományőrző Asszonykórus.
Végül azt is elmondta, hogy szerinte mi a legnagyobb baj a mai világgal.

Snuki söröző, Sörfesztivál, Vállalkozók egyesülete, ingatlaniroda, Privát Profit klub, Pilis Press, Pilis tv, Patak üzletház stb... Solymári kezdeményezései, egy kivételével, mind sikersztorik.

Templom téri sörözőjében amerikai tábornok és olasz énekkar is megfordult.
Egy nagy generáció tagja, fiatalkorában kezdődött a solymári beat klubélet.
Az országban ő szervezett először Sörfesztivált, amelyre sok ezer vendég érkezett Solymárra.
Összefogta a vállalkozókat, akik szinte minden helyi programot támogattak.
A Pilis tv-t eredetileg azért alapította, hogy a képviselőtestület üléseit a nyilvánosság elé vigye.
Egy ideje már Budapesten él, de lokálpatriótaként figyeli az itteni eseményeket és gyakran látogat vissza Solymárra.
Jelenleg a Magyarság KicsiNagykövete Program köti le minden idejét, melyet ő alapított.

Két fiára, Mihályra, Tiborra és unokáira nagyon büszke. Kata egyetemista és 18 évesen megjelent első verseskötete "Fekete rózsák" címmel, Anna első osztályos és a hegedűt választotta hangszerének. Neki újítja fel a saját hegedűjét Marika, mert szerinte "nála jó kezekben lesz!"

A Solymári portrék sorozat vendége: Strack Marika

Dr. Szente Kálmán agrármérnök, solymári lakos, aki öt gyermek édesapja, a túrázás szerelmese és még soha nem veszett össze egyetlen szomszédjával sem.

A Magyar Katolikus Rádió engedélyével!

2024.04.21-én a Magyar Katolikus Rádió "Kvaterka" című műsorában Ruff Béla szerkesztő-műsorvezető vendége volt Jeney Erzsébet, a Solymári Hagyományőrző Asszonykórus karnagya.
A beszélgetésben szó esett többek között Solymár himnuszáról, a solymári dalkincsről, az asszonykórusról, a német énekek "magyarításáról", a solymári templomi orgonáról, a kóruséneklésről és az "értékes" hagyományőrzésről.

A műsorban a "Die schönsten Kirchenlieder aus Schaumar I.-II. – A legszebb solymári templomi énekek I.-II." cd-kről hallhatunk részleteket.

A Kvaterka c. műsor oldala
A Magyar Katolikus Rádió rádió oldala

Kép: Jeney Erzsébet és a solymári kórusok

1924 január 26-án látta meg a napvilágot Zwickl Györgyné szül. John Mária, akit Solymáron Midi néniként tiszteltek. Legendás sütemények sütője, az asszonykórus alapító tagja, a szokások, hagyományok és a solymári népdalkincs őrzője. Vidám, humoros személyiség volt, ugyanakkor poroszosan szigorú önmagával szemben és ezt a fegyelmet tanította gyermekeinek is.
Midi néni élete példa volt a községben. Példa, amely a küzdőképességet, a hallatlan önfegyelmet, munkaszeretetet tükrözi. Jószándékú, intelligens, kiváló emlékezetű asszony volt. Tisztelte a földet, még 90-es éveiben is dolgozott a kertben.
Lányával Zwickl Borbálával beszélgettünk az évforduló alkalmából a család történetéről, a sütemények világáról, a besúgókról, a solymári rendszeretetről, az orosz katonák most is itt élő solymári leszármazottairól és az elmúlás felemelően megható pillanatairól.
Midi néninek 2009-ben jelent meg recepteskönyve, melyet unokája az évforduló alkalmából képekkel, történetekkel kiegészítve jelentet meg újra 2024-ben. A nagy sikerről mindent elmond, hogy ez lesz a 16. kiadás.

A műsort készítették:
Elischné Draxler Erzsébet
Horváth Imre
Jablonkay Mária
Milbich Tamás

Szerencsének tartja, hogy sváb családban nőhetett fel.

Helytörténeti kutatóként az utóbbi évtizedekben 9 solymári témakörön dolgozott, pl. családnevek, ragadványnevek, dűlőnevek stb.... Egyik kiemelt minősítésű tanulmányáról a Nemzeti Múzeumban előadást is tartott, munkái az Etnográfiai Gyűjteményt gazdagítják.

Jelenleg olyan szólásokat, közmondásokat gyűjt, amelyek mindhárom nyelven, magyarul, németül és svábul is fellelhetőek. Legújabb tanulmányait kötet formájában is meg szeretné jelentetni még az idén.

A Solymári Férfikórus közösségében eltöltött évekre nagyon szívesen emlékszik és ha egészségi állapota engedné, most is látogatná a próbákat.

Aggódik a nemzetiségi kultúráért és félti a sváb nyelv jövőjét.

Solymár volt polgármesterével Horváth Imre és Milbich Tamás beszélgetett.

A Solymáron élő Prof. Ferencz István, Kossuth díjas építész, a Nemzet Művésze 2006-ban részesült Príma díjban. 17 évvel később Ybl és Pro Architectura díjjal kitütetett fia, Dr. Ferencz Marcel túlszárnyalta mesterét (nincs is ennél nagyobb öröm!) és elnyerte a Prima Primissima díjat. Alkotásai között van a Duna Aréna, a Néprajzi Múzeum, az Atlétikai Stadion és a Mathias Corvinus Collegium.
Édesapja kiemelt épületei a Magyar Képzőművészeti Egyetem Művésztelepe, az AVAS Egyházegyüttes és Kollégium, az Újpesti Művelődési Központ, a Jogi kar és a Zenemalom Miskolcon.
Sokszor nem is szavakkal, hanem skiccekkel beszélgetnek, a díjakat nemcsak szakmai sikernek, hanem társadalmi felelősségvállalásnak is tekintik. A családot pedig a legnagyobb erőnek tartják. Olyan nyomot szeretnének hagyni, ami kisugárzik több emberöltőn keresztül.

A Ferencz István által alapított és ma már Ferencz Marcel vezette NAPÚR építészirodában, szellemi alkotóműhelyükben találkozott velük kolléganőnk, Horváth Ágnes.