Egy PEVDI melletti egyszemélyes kisboltban kezdte solymári pályafutását. Jelenlegi munkahelyére elődje, az akkor nyugdíjba készülő boltvezető, Dauner Józsi bácsi hívta, aki őt látta megfelelőnek erre a feladatra.
Szívesen emlékszik azokra az időkre, amikor a vásárlók sora a buszmegállóig ért, de volt olyan is, hogy a vevők segítettek neki göngyöleget pakolni. Főnökként munkahelye elsősorban az iroda volt, de gyakran találkozhattunk vele az eladótérben, hiszen a vásárlók között érezte igazán jól magát. Kollégáinak azt tanította, hogy mosolyogjanak, mert ez csodákra képes. Régebben gyakran utazott a buszon népviseletbe öltözött helyi asszonyokkal, sajnálja, hogy ma már nem látni őket a hétköznapokon.