A zene által megváltani a világot – ezzel a gondolattal alapították meg harmincöt évvel ezelőtt Csíkszeredában a Role zenekart. Többszáz koncert, turné van már mögöttük, rockopera-előadások sora fűződik hozzájuk, tematikus műsoraikkal bejárták a Kárpát-medencét, hogy a magyar irodalom, valamint a székely és csángó népköltészet kiemelkedő alkotásait, értékeit egyedi hangzásvilágú dalaik által juttassák el a közönséghez.
A Role zenekar három tagjával, Nagy Edinával, Sántha Zsuzsával és Nagy Tivadarral beszélgettünk a kezdetekről, a nehézségekkel és örömökkel fűszerezett évekről, az általuk szervezett különböző rendezvényekről, a zene iránti elköteleződésükről.
„Harmincöt évvel ezelőtt pár komolytalan fickó Csíkszeredában egyet gondolt és egy újabb zenekart alapított. Valami jobbat szerettünk volna, álmodozva, valami szebbet, különlegesebbet, erőteljesebb, ugyanakkor tartalmasabb saját dalokat előadni. Ez nagyon hamar összejött. Mindenki hozott a régi projektjeiből olyan dalokat, amelyek az azelőtti zenekarokban nem valósultak meg. Tele voltunk álmokkal, vágyakkal, hogy megváltjuk a világot. Meg voltunk győződve, hogy zenével meg lehet váltani a világot, még ha másnak nem is sikerült. Ezzel a lendülettel vágtunk bele” – emlékezett vissza a kezdetekre Nagy Tivadar, a zenekar vezetője. Mint mondta, számukra mindig a zene és az álmodozás volt a legfontosabb. „Most már eljutottunk oda, hogy nem a világot akarjuk megmenteni, hanem reméljük, hogy a hallgatóságból jónéhány ember lelkét a csodaszép versekkel, dalokkal. Így visszatekintve nagyon szépnek tűnik ez az egész küzdelmes út, hiszen ettől éltünk, fejlődtünk.”
Sántha Zsuzsa, aki tizenkilenc éve tagja a Role-nak, úgy fogalmazott, mindig változik és változott a zenekar, de az alap az sosem. „Mindig azon gondolkodunk, hogy mi legyen a következő dolog, amihez hozzányúlunk, felkaroljuk, aminek még nincs gazdája és kár lenne elveszíteni, és amit jó lenne megmutatni mindenkinek. Folyamatosan keressük az újabb és újabb verseket, az újabb megmenteni valókat.”
Nagy Edina kiemelte, az a közös bennük, hogy amikor fellépnek a színpadra, motiválni, inspirálni szeretnének. „Ez hajt minket fel a színpadra, egyik színpadról a másikra.”