A nők elleni, kapcsolati, családon belüli erőszak számos formája: fizika, gazdasági, verbális, érzelmi is létezik. Legtöbbször akkor beszélünk róla, amikor egy tragédia már megtörténik. Holott naponta kellene tennünk valamit ellene. Hogyan?

ÉS:

Érzelmileg, anyagilag és szociálisan is nagyon kiszolgáltatottá válnak azok, akik sérült gyereket nevelnek. Mindenhez, például a fejlesztésekhez is nagyon sok pénz kell –ha ikerpárról van szó, akkor végképp. És van, aki kreatívan próbálja kezelni a helyzetet, például jótékonysági koncerteket szervez.

Beszélgetőtársak:

Dés Fanni, a NANE munkatársa

Patakiné Mészáros Edina, Olívia és Dóra édesanyja

Változott-e valami? Jobban tudja-e a rendőrség és az összes érintett hatóság, hogy mit kell tenni, ha családon belüli bántalmazást észlelnek? Egyáltalán: mi számít bántalmazásnak? Ezúttal a Somogy megyei Csömenden történt csákányos gyilkosság irányította a kérdésre a fókuszt, igyekeztünk a problémát minél árnyaltabban megközelíteni. Akivel mindezt megbeszéltük: Spronz Júlia, a Patent Egyesület jogásza.

Ki törődik azzal, hogy egy súlyos beteg gyereknek is legyenek osztálytársai, iskolai élményei? A tanulásnál is fontosabb, hogy a sokszor évekig tartó kezelések miatt ne magányosodjanak el a kis betegek. Meg hogy ne elsősorban betegnek tekintsék őket. Persze ehhez egy-két jó fej tanár, önkéntes sem árt.

Vendég: Almássy Mónika, a Kórházsuli vezetője

Zajlik a tavaszi nagytakarítás, van ahol sietve mennek elébe a később felmerülhető problémáknak. Veszprémben egy ellenzéki, és kormánypárti, és egyáltalán: mindenféle fiatalokat is támogató alapítvány vezetője egy reggel arra ébredt, hogy a munkájának tizenöt éve otthont adó épület ajtaján lecserélték a zárat. A Lélektér Alapítvány az európai értékek, alapvető emberijogok és egyenjogúság, valamint a civil törvényt maga előtt vizionálva működött. És fog. Maximum hajléktalanul.

Vendég: Takáts Emese, a Lélektér Alapítvány elnöke

A gyermekvédelemre való hivatkozás nagy divat a politikában –a valós problémákkal való szembenézés annál kevésbé. Két jellemző történetet elevenítünk fel. Magyarországon az európai adatokhoz képest is egyre több gyerek hagyja el idő előtt az iskolapadot. Szakemberek vannak, nekik már az is nagy segítség volna, ha az állam nem szólna bele az oktatásba – mondja Dr. Gyarmathy Éva lélektani szakíró, pszichológus Apor Vilmos főiskola oktatója.

ÉS

Egy leukémiás, vagy rákbeteg gyerek a családokat érintő legnagyobb kihívások közé tartozik. Elsősorban civil segítségre számíthatnak. Egyikük Meskó Andrea, a Gyermekleukémia Alapítvány vezetője.

Otthonuk egy szépen alakuló vályogház Csobánka romák lakta övezetében. Csecsemőktől középiskolásokig számos gyerek kap itt segítséget ahhoz, hogy esélyeik egyenlőek, vagy legalább egyenlőbbek legyenek azokéval, akik jobb körülmények közé születtek. A Csodaműhely Egyesület a szülők kezét is fogja. Akikkel megismerkedhetünk a csapatból: Sásdi Mária jogász, alapítvány önkéntese.Bakti Éva művészetteraputa, Kun László önkéntes, amúgy önkormányzati képviselő,Toldiné Várhegyi Szilvia, szülő, és az alapítvány irodavezetője, Bakó Boglárka antropológus, tudományos kutató, az egész történet megálmodója, és Bacsa Judit, koragyermekkori fejlesztő.

Tizenkét gyerek egy csoportban, harminc-negyven egy állami intézményben – nekik különböző okok miatt nem adatott meg, hogy családban nőjenek fel. A Világszép Alapítvány megpróbál mindent, hogy érzelmi biztonságot, esélyt adjon az állami gondozásban élő gyerekeknek. Önkéntesekre támaszkodva.

Akik erről beszámoltak: Szekér Anikó közgazdász és Oszlánci Manó, állami gondozásban felnőtt fiatal, a Világszép Alapítvány önkéntesei és Marton Kriszta, a Világszép Alapítvány vezetője.