Hogyan lehet megóvni kamaszlányokat attól, hogy zaklatás vagy erőszak áldozataivá váljanak? Hogyan vált egy, eredetileg hátrányos helyzetű gyerekek segítésére, iskolai tanulmányaik fejlesztésére, vitakultúrájuk és demokratikus gondolkodásuk kialakítására szerveződött tanoda számára szükségletté, hogy ezzel a kérdéssel is foglalkozzon? A kérdésekre Tasnádi Zsófiától, az Élménytár Pécs operatív vezetőjétől kapnak választ.

A 2025. május 15-i adás ismétlése:

Otthonuk egy szépen alakuló vályogház Csobánka romák lakta övezetében. Csecsemőktől középiskolásokig számos gyerek kap itt segítséget ahhoz, hogy esélyeik egyenlőek, vagy legalább egyenlőbbek legyenek azokéval, akik jobb körülmények közé születtek. A Csodaműhely Egyesület a szülők kezét is fogja. Akikkel megismerkedhetünk a csapatból: Sásdi Mária jogász, alapítvány önkéntese. Bakti Éva művészetteraputa, Kun László önkéntes, amúgy önkormányzati képviselő,Toldiné Várhegyi Szilvia, szülő, és az alapítvány irodavezetője, Bakó Boglárka antropológus, tudományos kutató, az egész történet megálmodója, és Bacsa Judit, koragyermekkori fejlesztő.

Ki segít egy siket, vagy nagyothalló embernek, ha orvoshoz, bíróságra, rendőrségre, vagy éppen továbbképzésre kell mennie? Fogyatékkal élő emberekről, vagy nyelvi kisebbségről beszélünk? És hogyan, miért lesz valaki jelnyelvi tolmács.

Vendégek: 

Izsákiné Krizsán Tímea, a HÍD jelnyelvi tolmácsszolgálat szakmai vezetője, és kollégái: 

Rimóczi Erika és Juhász Adrienne.

Kétségbeesés, tagadás, majd cselekvés, folyamatos problémaelhárítás, közben egyre gyakoribb sikerélmény – ez egy lehetséges leírása a Down-szindrómás gyereket nevelő szülők lelkiállapotának. Magyarországon évente 150-200 gyerek születik ezzel a genetikai képlettel. Nem kell ködösíteni, nyugodtan nevén lehet nevezni, családnak, testvéreknek elmagyarázni a történetet, mondja Wirth Gabriella, a Pécsi Down Alapítvány kuratóriumi elnöke, maga is érintett szülő.

Két kávézó. A Nem adom fel Budapest első, fogyatékossággal élő emberek által alapított kávézója és catering szolgáltatója. Itt olyanok látnak el bennünket finomságokkal és kedvességgel akik másutt nem találnak munkát – holott nagyon is jól tudják a dolgukat. Az Alzheimer Café vendégei pedig demens emberek, akik napi néhány órára jól tudják itt érezni magukat – és a hozzátartozóik is levegőhöz jutnak. Akiknek szintén jut rendszeresen segítő szó.

Akikkel beszélgettünk:

Tomi, Anna, Tunyogi Szilvia, a Nem adom fel kávézó üzletvezetője, Zsuzsi, Eszter, Judit, a konyha vezetője, Dalma, Barbara, Tamás, Zsuzsanna, Anna Zita, Kishalmi Krisztina, rehabilitációs mentor tanácsadó

ÉS:

Katonáné Jordáki Ildikó, a Göncz Árpád szociális intézmény területi egység vezetője a XV. kerületben

Ovisok az idősotthonban, nyugdíjasok a tanodákban, multicégek csapatépítői hajléktalanoknál, diákok az állatmenhelyeknél – önkéntesként. A civil szervezetek nem állnak nagy becsben a NER világában, de sokan vannak, akik az ellenszél ellenére azért dolgoznak, hogy egy olyan világot építsünk, ahol a segítőkészség fontos. Annak is, aki ad, és annak is, aki kap valami pénzben ki nem fejezhető értéket.

Vendégem: Farkas Emese, az Önkéntes Központ Alapítvány ügyvezetője