Láthattuk már A legjobb dolgokon bőgni kell író-főszereplőjeként, tartott már TED Talkot arról, miért érezzük nőként olyan gyakran azt, hogy túl „sokak” vagyunk, a valóság és a paródia határon mozgó Magyarország Kedvenc Műsora – Marika for Prezident cím sorozatában pedig friss közéleti eseményekre reflektál. Bármilyen szerepben is tűnik fel, Rainer-Micsinyei Nóra a közélet, a nemi szerepek és a társadalmi kérdések iránti érzékenységével tűnik ki, a humor helyett néha egészen komolyan.

Nóra a saját bőrén tapasztalta meg, milyen az, amikor a pártpolitika beteszi a lábát a kultúrába: tanulmányait a Kaposvári Egyetem Művészeti Karának színművész szakán kezdte, később a Színház és Filmművészeti Egyetemen folytatta – mindkét intézménynek ottléte alatt került az élére Vidnyánszky Attila.

Ebben a Vénusz Projekt epizódban szó lesz arról, hogyan lett a „Marika for Prezident” generációs szatíra; mit jelent ma nőként színpadra állni – humorral vagy anélkül; mi az, amivel nem érdemes, és mi az, amivel korlátok nélkül szabad viccelni; vagy miért fontos, hogy sokak legyünk, ha egyszer ez az, ami elindíthatja a változást. De beszélünk a #Metoo mozgalom utóhatásairól a hazai kulturális térben, a kreatív szakma és az önmenedzselés kihívásairól, és arról is, milyen országban szeretne élni Nóra öt év múlva.

Szabó Veronika független színész-rendező (Queendom, Vacsora gyertyafényben, Szirének, SzexEd: Kabaré) személyesen és társulati munkáiban (Hódworks, Stereo Akt, Táp Színház, Tünet Együttes) is sokat foglalkozik feminista felvetésekkel, darabjainak központi eleme a nemi szerepekhez és a testhez - való viszony. Alkotótársával, Lestyán Attilával közel két évvel ezelőtt alapították meg a Hétpróbás Társulatot, amiben megkövesedett színházi dogmákat kívánnak újragondolni, miközben újszerű színházi és rendezési formákkal, munkafolyamatokkal kísérleteznek.

Ebben a Vénusz Projekt epizódban Verával a színházi szakma és létforma kihívásairól; hazai közönségről; nőiséghez, nemi szerepekhez és testhez való viszonyról; female gaze-ről, spiritualitásról; a művészet, a pénz és a piaci elvárások összehangolásáról; vállalt esendőségről és a Hétpróbás Társulatról beszélgettünk. 

Még mindig úgy a legegyszerűbb egy nőnek bekerülnie a múzeumokba, ha levetkőzik? Milyen kompromisszumokat kell kötnie egy ma Magyarországon alkotni akaró művésznek – legyen szó magánéletről, másodállásról, az önmegvalósítás korlátairól, intézményi struktúráról, belépési küszöbről? Mennyiben más nőként a kanonizált, intézményes művészetben érvényesülni? Mik azok a témák, kik azok a csoportok, akik méltatlanul alulreprezentáltak a hazai és a „nyugati” kánonban? Hogyan lehetne javítani az arányokon, jobban bevonzani a női és kisebbségi szemszögeket, tapasztalatokat a művészetbe?

A szexualitás körbevesz minket; az intimitás természete, az igazi hús-vér történetek, az életszagú szexualitás – különösen női szemszögből – azonban méltatlanul keveset taglalt és ritkán látható témák. A Vénusz Projektben ezúttal Fülöp Luca festő-grafikus művésszel beszélgetünk, akit művészetében az emberi test, az intimitás és a kapcsolódás inspirál. A Lululoveland néven is alkotó művész célja elsősorban az, hogy a befogadókban feloldódjanak a ki nem mondott gátlások, beszélgetni kezdjenek tapasztalataikról, élményeikről, aggodalmaikról. Mert a szabad gondolkodás az egészséges szexualitásról elengedhetetlen egy szabad, egészséges társadalomban.
Fülöp Luca az Instagramon: https://bit.ly/4jDOKWD

Lászlóffy Vivien válogatott teniszezőként beutazta a világot, Bostonban tanult üzleti szakon, volt gyakornok Ágatha Ruiz de la Prada mellett, dolgozott a Cartiernek és az Egyesült Államokban a L’Orealnak. Mindössze huszonnégy évesen egy nemzetközi ismertségű hazai divatmárka, az Aeron ügyvezetője lett, a magyar és az amerikai Forbes is beválasztotta harminc kiemelkedően sikeres harminc alatti vállalkozója közé. Jelenleg a Pioneer Production – szintén kizárólag női alapítású és női vezetésű – filmes szervizcég társtulajdonosa, vezetője.

Négy éve márciusban az Egyenlítő Alapítvány kutatása kapcsán készült róla és más női vezetőkről riport a WMN.hu-n: akkori statisztikáik szerint Magyarországon a foglalkoztatottak közel fele volt nő, ennek ellenére a fontos posztokon, a jelentős gazdasági szereplők között sokkal nagyobb a férfiak aránya. A parlamentben a női képviselők száma kevesebb mint egyharmada volt akkor az EU-s átlagnak - ma ez az olló még nagyobb -, a cégek felsővezetői között is mindössze tizenhét százalékban voltak jelen nők.

Miért fontos, hogy több női döntéshozót lássunk magunk körül? Milyen a jó főnök? Az egyenlőtlenségek, a felelősségvállalás kérdése nagyon is releváns a nagyobb cégek, nagyvállalatok esetében, de eldőlhet a társadalmi igazságosság ezeken a szinteken? Milyen helyzetben van a magyar film- és reklámipar? És tényleg megyünk a levesbe, ha elmúltunk harmincak?

Hogyan készüljünk fel egy melegebb éghajlatra? Mennyire lehetünk pesszimisták a globális felmelegedés kapcsán? A mi felelősségünk az, ha levesszük a műanyag zacskót a boltban? És mi köti össze Alaszkát Magyarországgal kutatói szempontból?  

Till Anilla az iskolai papírgyűjtésen kezdte a környezetevédelmet, ma a WWF nagykövete, és jelenleg Alaszkában végzi doktori képzését bolygóegészség-kommunikáció témában. Ebben a Vénusz Projekt epizódban vele beszélgettünk Amerika szerepéről, a doktori kutatásáról, a Föld jövőjéről és a 2550 dokumentumfilmről is. 

Kövessétek Anillát a közösségi médián: 

https://www.instagram.com/anilla.till/

Nézzetek rá az Örökzöld Könyvtár vagy BeEco oldalakra: 

https://www.instagram.com/orokzold.konyvtar

https://www.instagram.com/beeco_beethechange

Statisztikák szerint Magyarországon több szavazókorú nő van, mint férfi - tehát ha mi, nők mind elmennénk és egy irányba szavaznánk, az történhetne az országban, amit mi, nők akarunk. Na jó, a valóság nem egészen ilyen egyszerű: a női választók egyáltalán nem homogén csoport, kutatások szerint mintha vonakodnának is a politikától, és nagyon sok dolog múlik a politikai kultúrán, a politikai szocializáción, a választási viselkedésen is. 

Milyen a magyar nők “választási viselkedése”? Milyen ügyekkel lehet megfogni őket egy olyan országban, amelynek kormányában “több a János, mint a nő”? Miért nem emelik be a nők elleni erőszak problémáját a kampányaikba a hazai politikusok - legyenek kormánypártiak vagy ellenzékiek? Tényleg nehezebb dolga van egy nőnek, ha politikai pályára adja a fejét? És tényleg miattunk nincs kormányváltás Magyarországon?

Ebben a Vénusz Projekt adásban - a 2026-as választásokra készülve - vendégünk Szabó Andrea szociológus.

TW: Ebben az epizódban nyíltan beszélünk étkezési- és testképzavarról, testről, súlyról, mentális betegségről, kórházi kezelésről. Ha ezek a témák érzékenyen érintenek, kérjük, válassz inkább egy másik Vénusz Projekt epizódot!

Az evészavarokra a “gazdagok betegségként” és tipikus női betegségekként gondolunk - és ezeket a betegségeket valóban akár tízszer több esetben diagnosztizálják nőknél. Milyen egyéni, családi és társadalmi okok állhatnak az anorexia hátterében? Mik a leggyakoribb tévhitek? Hogyan vegyük észre, ha már nem egészséges a testünkhöz, az evéshez, a mozgáshoz való viszonyunk? Létezik tényleges gyógyulás? Hogyan változott a testünkhöz való viszonyunk az elmúlt években - és milyen szerepe van ebben a médiareprezentációnak, a közösségi oldalaknak, a diétakultúrának, a body positivity-nek, a sorozatoknak és magazinoknak?

Ebben a Vénusz Projekt epizódban Balogh Szimóna pszichológus, tartalomgyártó, anorexia-túlélő segít a fenti kérdések megválaszolásában. Szimi közösségi oldalain több mint negyvenezer emberrel osztja meg saját betegség- és gyógyulás-történetét, emellett iskolapszichológusként dolgozik egy állami fenntartású intézményben.

Miért égetően fontos a roma nők reprezentációja ma Magyarországon, és hol találjuk ezt meg? Ki az “értelmiségi"? Jó ötlet egyáltalán ezt a kifejezést használni? Milyen nehézségekkel jár az, ha valaki akarva-akaratlanul egy adott társadalmi csoportot képvisel a többségi társadalom szemében?

Nagy Melanie és Minzari Szandi a Dikh TV Zha Shej (Hajrá csajok) műsorának riporterei. Beszélgetéseikkel a roma és nem-roma társadalom között építenek hidat, döntenek le sztereotípiákat. Bár mindketten különleges családokban nőttek fel és nemzetközi színtéren szereztek tapasztalatot, azt mondják, jó emberismerő képességüknek köszönhetik a legtöbbet.

Ebben az epizódban női és roma példaképekről, a Zha Shejről, kisebbségi és többségi társadalmi létről, hírnévről és barátságról is beszéltünk.

Egy társadalom jellemzésében komoly szerepet játszik, hogy miként viszonyul a nőkhöz. Fábián Évi fotósként húsz éve örökít meg a saját területükön meghatározó, inspiráló nőket: színészeket, politikusokat, írókat, sportolókat, kutatókat. Az elmúlt két évtizedben rengeteget változott a fotózás - gondoljunk csak az okostelefonok elterjedésére, a szelfik megjelenésére és a mesterséges intelligenciára -, de miben változtak témái és alanyai, a nők?

Fábián Évi Nők Magyarországon című kötetei: https://www.fabianevi.com/nokmagyarorszagon 

Tapasztó Orsi mentálhigiénés szakember, kutatófizikus, a Nem akarok beleszólni Instagram-oldal egyik alapítója. Örökbefogadóként kiáll az állami intézetekben élő gyermekek mellett a közösségi médián, szakemberként pedig az örökbefogadó szülőknek nyújt segítséget.

De hogyan őrzi meg Orsi a mentális egészségét szakemberként, influenszerként, fogyasztóként és anyaként? Ebben az epizódban beszéltünk arról, hogyan hagyja maga mögött a munkát a nap végén, hol húzza meg a határait, és hogyan fog a fiával beszélni a közösségi médiáról, de szóba került a magyarok mentális egészsége és a karrierváltás kérdésköre is.

TW: ebben az epizódban beszélünk bullying-ról és érintőlegesen az öngyilkosságról is. Ha ezek számodra érzékeny témák, nézz körbe a többi Vénusz Projekt-epizód között.