Fennállásának 70. évfordulóját ünnepli a Komáromi Jókai Színház. Gondolva az alapítóira is, akik 1952-ben útjára indították az egykori Magyar Területi Színházat, mozaikszóvá nemesült becenevén tehát a MATESZ-t! Így e jubileum hangsúlyaiban mind a visszapillantás, mind az előretekintés szerepet játszik. Már csak azért is, hiszen a színház 2020 tavasza óta hivatalban lévő igazgatója, Gál Tamás röviddel posztjának elfoglalása után úgy nyilatkozott a komáromi teátrumról, hogy az a szívünk mélyén a mi nemzetink. Ehhez persze hozzáfűzendő, hogy a társulat folyamatos kapcsolatot ápol a magyarországi szakmával, de értelemszerűen jelen van a szlovákiai színházművészet vérkeringésében is. A jubileum kapcsán pedig felvethető, hogy a színidirektor szándékai szerint, a mai komisz világban, miképpen lehet szórakoztató, inspiráló és elgondolkodtató színházat csinálni. Mondhatni, a legjobbat! Gál Tamás Jászai Mari-díjas és Doska-díjas színművésszel, Miklósi Péter beszélget.

Szlovákiában napjainkban mennyire bizarr a belpolitikai helyzet és a társadalmi légkör? Igor Matovič pusztán pökhedin vagdalkozik a szavakkal, vagy a legnagyobb kormánypárt elnökeként van-e reális túlélési stratégiája a kisebbségbe szorult hármaskoalíció részére? A Robert Fico és az őt segítő újfasiszták szervezte hétfői pozsonyi tömegtüntetés mennyiben volt a hazai közhangulat fokmérője, illetve hideg lakásokat és forró telet ígérhetnek-e a közeli hónapok? És vajon a politológus ma már világosabban látja-e, hogy Igor Matovič szeptember 1-jén miért nem mondott le miniszterként, ha Richard Sulík egy nappal korábban már megtette ezt a lépést?! Meg hát a kormány alkalmatlanságán kívül, találni-e egyéb magyarázatot arra, hogy tágabb régiónkban Szlovákia az egyetlen olyan ország, amely a nyár folyamán nem hozott átfogó kompenzációs és krízisenyhítő intézkedéseket! Gál Zsolttal, a Komenský Egyetem politológiai tanszékének oktatójával Miklósi Péter beszélget.

A véletlenek révén szinte napra pontosan egykorúak. Jelesül: Varsányi Mari, a mai Komáromi Jókai Színház nyugalmazott művésznője, illetve az 1952. október 1-jén létesült Magyar Területi Színház, amelynek ő húszévesen lett tagja. Így tehát komáromi játékszínünk ebben az évadban – mint azt a jubileum derűs jelszava hirdeti – hetvenkedik; a minap volt 70 éves színésznő pedig azon kevés társulati tagok egyike, aki a saját színésznői pályájának emlékein túl, még a színház eredeti, annak a ’89 előtti rendszerben fejetlenül eldózerolt, hangulatos épületére is emlékszik. Erről, és hogy szokott-e nosztalgiázni, vagy miképp éli meg azt a színészlélek, ha az estéit jobbára már otthon és nem a színpadon tölti – arról Varsányi Marival Miklósi Péter beszélget.

Semmi jóra sem vezethet, hogy miközben Szlovákiát is méretes infláció, geopolitikai és energetikai krízis sújtja, a kormánykoalíció nem ezzel a gondhalmazzal, hanem tartósan önmaga viszályaival van elfoglalva. És mert ez a hepciáskodás a nyáron sem csitult, annak augusztus 31-ei csúcspontján Zuzana Čaputová államfőnek kellett arra intenie Eduard Hegert, hogy miniszterelnökként mégiscsak ő a kormányzati hatalom központi erőtere, így záros határidőn belül határozott személyi és más előremutató döntéseket vár tőle. Eközben az átlagpolgár joggal érzi úgy, hogy a közelharcokat vívó kormánykoalícióban érett személyiségből – az egész ország GDP-jénél is nagyobb a deficit! Arról, hogy van-e még kiút a hazai belpolitikának ebből a csalánosából, de több más akut kérdésről is Szalay Zoltán kommentátorral, a Napunk hírportál vezető szerkesztőjével Miklósi Péter beszélget.