Már nem is a szárazság, hanem bibliai aszály sújtja az ország területének javát. Hőriasztás hőriasztást követ, de mert a pokoli hőség elől nincs menekvés, milyen magatartást és óvintézkedéseket ajánl az orvos, hogy felelősségteljesen óvjuk egészségünket ezekben a kánikulával terhelt napokban és hetekben? Persze, a baj sohasem jár egyedül, – nyilván a szabadságok, a fesztiválok, a búcsúk meg az egyéb tömegrendezvények idején – illetve saját meggondolatlanságunk miatt, idén már nyáron támad a Covid-járvány újabb hulláma. Ráadásul egy olyan helyzetben, amikor a hazai egészségügy szintén válságban van, hiszen az ellátási rendszerben nálunk 1300 orvos és legalább 2200 nővér hiányzik. Ők viszont, akik eddig bírták a többletterhelést, most a türelmüket vesztve a tömeges felmondásokat fontolgatják. Egy forró nyár perzselő egészségügyi gondjairól Dr. Pásztor Lászlóval, a magánorvosok országos társulásának tiszteletbeli elnökével Miklósi Péter beszélget.

Szinte napra pontosan 30 éve, hogy a Szlovák Nemzeti Tanács 1992. július 17-én nyilatkozatot fogadott el a Szlovák Köztársaság szuverenitásáról. Ez a függetlenségi deklaráció elindította Csehszlovákia felbomlásának így már megállíthatatlan folyamatát. Prágában pedig még aznap Václav Havel is bejelentette, hogy a kialakult helyzetben július 20-án lemond államfői tisztségéről. Mi történt hát az országban a ’92-es júniusi parlamenti választások után eltelt röpke egy hónap alatt? Csak az egyre nagyobb befolyást szerző nacionalisták ingatták addig az akkoriban föderatív államként működő ország közös bárkáját, amíg az fölborult, vagy egyéb erők és érdekek is munkáltak a háttérben? A három évtizeddel ezelőtti szlovák parlament magyar képviselői közül minderről Bugár Bélával, Miklósi Péter beszélget.

Alig hét-nyolc nap leforgása alatt Brüsszelben már kandidátusi státuszt kapott Ukrajna és Moldova az Európai Unióba; s emellett aktívan terítékre került a nyugat-balkáni államok régen esedékes hasonló szándéka is. A G7-ek németországi találkozójának résztvevői most minden eddiginél konzekvensebb kiállást ígértek a putyini háborúval sújtott Ukrajnának, egyúttal a globális dél országainak bevonásával összehangolt küzdelmet hirdettek a katasztrofális éhínség ellen. A NATO-csúcs Madridban pedig gyökeresen új stratégiai koncepciót fogadott el, egyben döntött Finnország és Svédország felvételéről is. De pont ezen a napon közölték a hírügynökségek gyorshírben azt is, hogy a pénzforgalmilag szorult helyzete került Oroszország 1917, tehát a bolsevik hatalomátvétel óta először nem törleszt a nyugati hitelezőivel szemben. Minderről Bara Zoltán elemzővel, Miklósi Péter beszélget.

Csupán kétévi cselekvési ciklust kapott 1990-ben az első szabad parlamenti választás nyomán alakult szlovák kormány. Ezért a mandátuma éppen harminc éve, már ’92 júniusának végén lejárt. Ez a 24 hónap azonban nemcsak a rendszerváltoztató demokratikus átalakulás kezdetét jelentette, hanem eközben számos hátráltató probléma felszínre törését is. Így a nacionalista erők térnyerését s ezzel a nyelvhasználati jogok vitáinak felizzását, a Csehszlovákia megszűnéséhez vezető aknamunka kezdetét, a bősi vízierőmű körüli huzavona elmérgesedését; ’91-ben Vladimír Mečiar előszöri bukását kormányfőként, vagy az egykori ŠtB besúgóit érintő ügyek szőnyeg alá söprését. De a tények mellett utólag ott a kérdés is: ennek a kulcsfontosságú időköznek, rapszodikus korszaknak csetepatéi lettek-e akár alaphangjává Szlovákia mai ingerült politikai- közéleti tónusának?... Ám az sem érdektelen, vajon abban a vitákkal teli időszakban feszélyező volt-e a szlovák kormány magyar miniszterelnök-helyettesének lenni? A rohanó idő pedig élesíti-e vagy szépíti a közelmúlt emlékképeit? Zászlós Gáborral, Miklósi Péter beszélget.

Lassan vége a tanévnek, és a koronaidők gondjaihoz mérten, legalábbis járványügyileg, ez az iskolaév nyugodtabb volt a két előzőnél. Nemúgy hangulatilag, hiszen a pedagógusbérek rendezése a Holdban, így jogos volt a tanítóság június 15-ei országos tiltakozó megmozdulása. Ahogyan az a zavar is érthető, amelyet a magahitt pénzügyminiszter magánakciójából született és százmilliókra rúgó szakkörpénzek friss ügye keltett. Igaz, az államfő vétója révén ez a törvény még ott kísért a parlamentben, ám ha a képviselők áttörik a vétót, akkor nemcsak egy alkotmánybírósági eljárást valószínűsítenek, hanem január 1-jétől a közoktatási intézmények és az önkormányzatok vezetőinek nyakába egy korrekt módon végrehajthatatlan, szakmailag még csak fércmunkának sem tűnő jogszabályt zúdítanak. Hogy miért ezek a kételyek, hogy Szlovákiában mi hogyan zajlik az oktatásüggyel, illetve milyen a pedagóguslélek tanév végi hogyléte, arról Czibor Angelikával, a hetényi Tarczy Lajos Alapiskola igazgatónőjével és Andruskó Imrével, a Selye János Gimnázium igazgatójával, Miklósi Péter beszélget.

Megőrizni egy fesztiválhagyományt csak szívos kitartással és nagy lelkierővel lehet – mondta kereken két éve egy lapinterjúban Varga Anna, a komáromi Jókai Napok sokéves háziasszonya és a vendéglátó város művelődési központjának korábbi igazgatónője. Ez a két szerepkör vajon mennyiben kívánt víziót, gondos tervezést, jó döntéseket és előrelátást? Mitől van egy fesztiválnak hangulata, és hol az a pont, amikor az előbbi évfolyamainál ünneptelenebbé válik? Illetve: mi adja meg egy történelmi város kulturális életének rangját s arculatát, ha az utóbbi két-három évtizedben minden mozgásba jött körülöttünk, és hát nem is mindig a kívánt irányba. No és múltőrzésünkben miért hallgatunk a már 1955-től Komáromban rendezett országos magyar szavalóversenyek 8–9 évfolyamáról, ha azok alapozták meg a Jókai Napok máig tartó hagyományát. Varga Annával, Miklósi Péter beszélget.

A tényeket kertelés nélkül szóba hozva: a kormány az úgynevezett családsegítő és az infláció mértékét csökkentő intézkedéscsomagjával egyszerűen ráhúzta a vizes lepedőt az önkormányzatokra. Ugyanis olyan jogköröket és többletkötelezettségeket kellene lényegében máról holnapra magukra vállalniuk, illetve pénzügyileg is állniuk, amire az államtól nem kapnak kellő anyagi fedezetet. Az önkormányzatok válasza erre a fölháborodás, a sztrájkkészültség, sok helyütt a félárbócra engedett faluzászló, de leginkább az érthető aggodalom. No meg egy figyelmeztetés, hogy csak a kulcsfontosságú feladatokat fogják ellátni; és amire nem marad – mert nem is maradhat – pénzük, azt a szükség törvényt bont alapon korlátozni fogják. Hogy csak feszül-e a húr a kormány és az önkormányzatok között, vagy egykettőre el is pattan, arról Agócs Attilával, a Falvak és Városok Társulása Országos Tanácsának tagjával, Fülek polgármesterével Miklósi Péter beszélget.

Súlyosan mérgezett víz, talaj és levegő Putyin ukrajnai háborújának toxikus valósága. Az orosz hadsereg porig rombolt városokat, tönkre tett régiókat hagy maga után, de a természet is óriási károkat szenved. Csak egy bizonyíték a sok közül: a támadóháború február vége óta már Ukrajna 900 természetvédelmi területén pusztított, ami az ország ilyen fontosságú régióinak és rezervátumainak egyharmada. Másutt megművelésre alkalmatlanná vált a vegyi anyagokkal szennyezett termőföld, a háború megtizedelte az állatvilágot, a természeti sokféleség egészét. Mindez barbár bűncselekmény. Olyan környezetvédelmi rombolás, ami globálisan is megnehezíti majd a komoly ökológiai válság fenyegető következményeinek enyhítését. És vajon bízhatunk-e egyáltalában a természet öngyógyító erejében, ha még az első világháborúban bevetett vegyi fegyverek nyomai a mai talajmintákban is jelen vannak?! Miklós László professzorral, az MTA külhoni tagjával Miklósi Péter beszélget.

Hamarosan 30 éve lesz, hogy 1992 júniusában lejárt a ’89-es rendszerváltás utáni első szabad parlamenti választáson alakult, akkor csak kétéves mandátumot kapott szlovák parlament megbízatási ideje. Hogyan működött ez a képviselő-testület, amelyben a különböző pártlistán összesen 23 magyar képviselő jutott mandátumhoz. Ebből az Együttélés–MKDM frakcióban 13-an, az akkori VPN–FMK kormánykolalíció frakciójában öten. E 24 hónap alatt vajon korrekt volt-e az együttműködésük, vagy inkább a súrlódások voltak gyakoribbak a magyar képviselők között, ha végül is a ’92-es választás előtt nem sikerült megegyezni a sokáig remélt hárompárti közös magyar koalícióban? És ennek emléke napjainkban már a megélt felismerések érzetét keltheti-e a mai választókban – most a Szövetség-párt platformjainak összekülönbözései láttán?... Agárdy Gáborral, a Magyar Kereszténydemokrata Mozgalom egyik alapítójával és a szóban forgó