Nagyhatalmi hadviselés, hódítói gátlástalanság, vagy a demokratikus világgal szembeni zsarolási játszma Putyin ukrajnai háborúja? Lesz-e még szabad és független állam Ukrajna; hová fejlődhet a testvérháborúvá durvult és nukleáris fenyegetést is rejtő orosz invázió? Úgy tűnik, a Kreml mai céljaival az egykori Szovjetunió logikáját követi, hogy feledtesse annak 1991-es széthullását; ám ha megszállottságában az agresszor elkalkulálta magát, ez a Kremlben is változásokat generálhat-e? Az Oroszországot sújtó gazdasági szankciók elkerülhetetlen európai kihatásai mellett, kontinensünk képes lesz-e megbirkózni a menekülthullámmal, amely a hadviselés nyolcadik napján már az egymillió főt is meghaladta; miközben a hidegháborúnál is konfrontatívabb fegyverkezési verseny körvonalazódik. A Kelet-Ukrajnában élő orosz kisebbség védelmének ürügyén indított és most a területi teljességre törekvő háborúról Bara Zoltán elemzővel, Miklósi Péter beszélget.

A két éve tartott parlamenti választás után Szlovákiában biztos alkotmányos többséggel fogott munkához a mai négypárti koalíció. De mert soraiban erősebb a kétlelkűség, mint az egység, mára csak nyögvenyelősen botladozik vállalt céljai megvalósításában. Sőt, a vezető kormánypárt 17 százalékot vesztett az előző kabinetet tavalyelőtt megbuktató idők népszerűségéből. Hogyan és miért lettek rengetegen újra Robert Fico támogatói, és hol van, hová ködlött a jelenlegi kormánykoalíciót nyeregbe segítő Tisztességes Szlovákiáért mozgalom éthosza? Vajon az ellenzékben a demokrácia értékszerkezetét támadó gátlástalanok koalíciója kovácsolódik-e? És hát a helyzetet reálisan látva, van-e esély arra, hogy a választási ciklus második félideje jobb legyen?! A DÉLIDŐ vendége e héten Rigó Konrád, korábbi államtitkár.

A kockázatos ukrajnai válsággal Vlagyimír Putyin több mint 75 év után egy második jaltai konferenciát szeretne kicsikarni, vagy csak azt elérni, hogy újra szemmagasságban kezelt nagyhatalmi játékosa legyen a világpolitikának? Hogy Oroszország 150 ezer katonával körbeállta Ukrajnát, ez hadászati színjáték, vagy Moszkva ezzel akarja zsarolni az Európai Uniót és a NATO-t? A Kreml ezzel konfliktussal Európa biztonsági berendezkedését igyekszik aláásni, vagy a tűzzel játszva önmagát is presztízsvesztés nélkül aligha megoldható helyzetbe hozta? Ha viszont betör Ukrajnába, a Nyugat által ígért rigorózus szankciók eléggé hatékonyak lehetnek-e, mert Oroszország devizatartaléka jelenleg is 634 milliárd dollár?! És amíg a Kreml állításaival szemben nincs valós bizonyíték az ukrán határon hadrendben álló orosz csapatok visszavonulásáról – Emanuel Macron és Olaf Scholz moszkvai látogatása után – lehet-e bízni a kiélezett krízis békés megoldásában? Bara Zoltán politikai elemzővel Miklósi Péter beszélget.

Negyvenöt éve, 1977 januárjában lépett a nyilvánosság elé a Charta ’77 ellenzéki mozgalom, ami az akkori kemény Husák-érában egy demokratikus társadalom kialakításának csapásirányát mutatta. A mai Szlovákia indulatokkal vezérelt realitásaira viszont jellemző mulasztás, hogy szó nélkül elsiklottunk a Charta ’77 létrejöttének pár hete volt és tiszteletre méltó évfordulója fölött. Ez is jelzi, hogy a 2022-es év egyik nagy kérdése: vajon ma és a közeljövőben a hazai társadalom értékszerkezete a 1989-es forradalom morális elveinek felelősségére – vagy a hiszterikus hangulatú és megosztó keleti berendezések elfogadására épül-e? Hunčík Péterrel, az utolsó csehszlovák államfő: Václáv Havel egykori tanácsadójával Miklósi Péter beszélget.

A pénteki megnyitó után február 20-áig Kínában zajlik a 2022-es téli olimpia. Mondhatni: vékony jégen, hiszen ez a Pekinghez közeli hideg sivatagnak ismert tájban, kizárólag műhavon rendezett olimpia egy olyan autokrata vezetésű országban zajlik, ahol akár csak beszélni is nehéz az emberi és demokratikus jogokról. Így hát Szocsi után ezúttal Pekingben, az eredeti olimpiai eszme üzenetét közvetítik-e még az ötkarikás játékok? És ez a felvetés nem a sportolóknak az olimpiai érmekért vívott becsületes küzdelmét vonja kétségbe, hanem mindazt, ami a világ négyévente tartott legjelentősebb sportrendezvényére a megkérdőjelezhető sportdiplomáciai döntésekkel, a biznisz felülkerekedésével, az autokratikus államok és politikusaik reklámkampányaként rátelepedett. Minderről Lokšáné Rácz Katalinnal, a II. világháború utáni csehszlovák vívósport kiválóságával, az Európai Fair Play-mozgalom végrehajtó bizottságának tagjával a stúdióban, telefonon pedig Petőcz Kálmán diplomatával, korábbi nagykövettel és emberi jogi szakértővel, Miklósi Péter beszélget.

Hetven éve lesz ősszel, hogy létrejött a Magyar Területi Színház. Ez minő kötelezettséget ró mai jogutódjára, a Komáromi Jókai Színházra? Most pedig a már két esztendeje tartó koronaidők sok vesződsége alatt, miért lett volna az embereknek duplán is szükségük arra, hogy a színházak mégiscsak működjenek? És amíg a teátrumok nem játszottak, a politika vált-e színházzá? A mai, sarkából kifordulni látszó világban, a társadalomnak miért van igazán nagy szüksége az élő színházra? Meg hát a koronaidők közéleti bezártsága, a sok és kapkodó bizonytalanság, a ragálykezelés eljárásrendje ellen gyülemlő dac, azaz a koronaidők tapasztalatai, vajon a nézők lelkivilágát is megváltoztatta-e? Mit gondol minderről a komáromi játékszínünk direktora, Gál Tamás, akivel Miklósi Péter beszélget.

Folytatódik/folytatódhat-e 2022-ben is Szlovákiában a belpolitika állandó krízise, vagy a folyamatos krízishelyzetek belpolitikája? Mert az országot ugyan harmadik éve szorítja abroncsként a pandémia, de ez sem mentség a négypárti kormányzat permanens viszálykodására. Így arra sem, hogy a koalícióban Boris Kollár házelnök a két éve levitézlett ellenzék vigéce a hatalomhoz visszavezető úton; vagy hogy Igor Matovič pénzügyminiszter mind az államfő, mind néhány kormánytag ellen intrikákat szőve politizál. És ha azt szintén szemügyre vesszük, hogy az új főügyész is sajátosan értelmezi a szerepkörét, a társadalom megosztottsága pedig már-már a mečiari időket idézi – úgy kézenfekvő a kérdés: legalább a kormányzati ciklus második felében hiú ábránd-e a közéleti káoszt megnyugtató tónus felülkereskedésében bízni? Szalay Zoltán íróval és publicistával, a Denník N munkatársával Miklósi Péter beszélget.

Háborút vagy komisz kardcsörtetéssel kicsikart békét sejtet az ukrán-orosz válság; és vajon Vlagyimír Putyin az ukrajnai pókerrel kipréseli-e a Nyugatból a NATO-bővítés stopjának ígéretét? Európai szemmel továbbra is Berlinben van-e a NATO-orosz viszony kulcsa? Joe Biden az elmúlt évben frissen taposott ösvényt keresett-e Moszkva és Peking között, vagy június óta Putyint tárgyalópartnerének tekintve, a Kremlben leendő szövetségesét Peking ellen? 2021 meghozta-e a várt fordulatot az Egyesült Államok és az európai szövetségesei között, vagy Donald Trump ennél mélyebbre ásta ezt a szakadékot, ahogyan a tengeren túlon is farsangol a Trump nélküli trumpizmus. De a krízishelyzeteket nézve az sem mindegy, vajon valóság vagy kínai álom Taiwan elfoglalása? A vibráló világ 2022 januárjában számos nyugtalanító tünetéről Bara Zoltán külpolitikai elemzővel, Miklósi Péter beszélget.

Az új évben mi lehet a számszerűleg máig is alkotmányos többséggel bíró kormánykoalíció legveszélyesebb csapdája? A parlamentben helyreállítható-e még a négypárti koalíció stabilitása, ha Boris Kollár lépései a 2020-ban levitézlett és parlamenti ellenzékbe szorult pártok újbóli izmosodását segíti; és ha Igor Matovič mind az államfő, mind több minisztertársa ellen intrikákat szőve politizál. A kormányfő Eduard Hegernek – a kormánypártok közötti mediátorként –, meglesz-e az ereje ahhoz, hogy itt megszülessenek azok a kulcsreformok, amelyek lehetővé teszik az Európai Unió helyreállítási alapjából lehívható milliárdos források kérelmezését? A társadalom hangulatát nézve pedig, az emberek szemében visszaállítható-e még a kormány és a parlament tekintélye –, mert hogy az jócskán megkopott, azt azért Szlovákiában mégsem lehet pusztán a pandémia miatti káoszra fogni. Grendel Gáborral, a parlament alelnökével, Miklósi Péter beszélget.