Vajon mi szükséges ahhoz, hogy a rá osztott szerepekben valaki a saját tehetségére és a külvilág ellenhatásainak tapasztalati ingereire építve igyekezzen kideríteni, majd persze fölvállalni is: voltaképpen ki az a figura, akit játszania kell? Ehhez mennyire az arcok és mennyire a lelkek érdeklik? És ami emberileg lényeg egy-egy színházi vagy filmszerepében, az megmarad-e benne, mondhatni, kitörölhetetlenül beépül-e az egyéniségébe? Meg hát ma mennyivel más az a színházi élet, mint amelybe harminc éve pályakezdőként belenőtt? És mert az eredménydús művészi élet meg a harmóniát igénylő privát élet is egy-egy külön alkotás, őneki hogyan jön össze mindkettő? A DÉLIDŐ vendégszékébe a minap volt ötvenéves Bandor Éva érkezik, akinek színészi játéka – az olyan néző számára, aki az élet mélyebb dolgai iránt érdeklődik – akár konklúziókat kínáló terápiának is felírható lenne!

Életpályáját tekintve volt aktív politikus a szlovák parlamentben, államtitkár szakágazati minisztériumban, tíz éven át képviselő az Európai Parlamentben. Választott hivatása szociológus, ez irányú szaktudását a Szlovák Tudományos Akadémia két intézetében hasznosította. Benne volt hát a szakmai és közéleti teendők sűrűjében, így talán ezért tűnhet kissé különösnek, sőt szokatlannak is, hogy bár közismert személy, önmagáról, esetleg a politika és a kényelmetlenül tárgyilagos szociológia kölcsönviszonyáról ritkán beszélt. Vagy akár arról, sok olyan helyzet adódott-e az életben, amikor ki kellett állnia a kimondott mondataiért?! Bauer Edit minap volt születésnapja azonban jó alkalom a szóban forgó abszencia pótlására, így ezúttal, mondhatni, magánbeszélgetésre érkezik stúdiónk vendégszékébe.

Mi történik a valóságban Afganisztánban? Létrejöhet egyáltalában egy korrekt diplomáciai dialógus a radikálisan fundamentalista Talibánnal, amelynek ideiglenes kormányát – a tapasztaltabb politikusok mellett – korábbi terrorista csoportok vezetői és az amerikai FBI által körözött személyek is alkotják! A humanitárius és gazdasági kényszer kompromisszumokra kényszerítheti-e a tálibokat? Vagy a civilizált döntések helyett, akár egy éhínség kockázatát is vállalni fogja a 2021-ben is ortodox hátramenetben gondolkodó országvezetés? Vajon Afganisztánban a nők társadalmi rangja és szerepe most szükségszerűen a reménytelenség irányába fordul? Az elemzők pedig miért tartják ezt az országot a nagyhatalmak temetőjének, míg a politika újra csak azt tapasztalhatja, hogy az értékelvű nyugati demokrácia exportja és a polgári társadalom kiépítésének szándéka egy idegen kultúrában élő országba elhibázott elképzelés. Kovács Attila iszlámszakértővel Miklósi Péter beszélget.

Vajon valóban örömmel látja-e Szlovákiában a hazai katolikus egyház klérusa a világra nyitott és a jövőt, az egyházat a hitelével, az elveivel, a szavaival formáló Ferenc pápát? Aki pontifikátusának eddigi évei alatt bizonyította, hogy a krisztusi tanítás mai, mondhatnánk modern és a hit dolgaival egyező értelmezése például a menekültügy, a klímaválság, a nők helyzete, a másság, de az egyház saját hibáival való kritikus szembenézés gondjainak társadalmi dilemmáira is választ ad. Már azoknak, akik keresik is azt. Viszont nem titok, hogy a hazai katolikus egyházi klérusban néhányan – és velük a hívők soraiban is nem kevesen – neheztelnek az épkézláb társadalom nyitott egyházát bölcs útmutatással hirdető Ferenc pápára. Így hát inkább csak vizit, vagy misszió az egyházfő háromnapos szlovákiai látogatása? Megnyit témákat, amelyek eddig nem rezonáltak a szlovákiai társadalomban? Herdics György címzetes apáttal, a Remény katolikus hetilap főszerkesztőjével, Miklósi Péter beszélget.

New Yorkban az emlékezetes WTC-ikertorony a világkereskedelem központja és jelképe volt; Washingtonban pedig napjainkig a Pentagon a haderő, a Capitolium a demokrácia szimbóluma. A világhatalom Egyesült Államoknak ezek a bástyái voltak 2001. szeptember 11-én az infernót idéző terrortámadás célpontjai. Vajon ez a nap hogyan változtatta meg Amerikát, és az akkor történtek kihatásai azóta a világot is? Volt-e közvetett szerepük például a hét évvel később kitört világgazdasági válságban, vagy akár Kína világhatalmi előretörésének felfutásában? Most viszont, két évtizedes aktív NATO-jelenlét után, mi okozhatta a Talibán gyors győzelmét Afganisztánban? Tehát abban az országban, amely 2001 szeptembere előtt annak az al-Kaidának egyik fő bázisa volt, amely terrorszervezetként újra izmosodni látszik, hiszen máris gratulált a tálibok győzelméhez. A poklot idéző szeptember 11-ei terrortámadás 20. évfordulójának küszöbén Bara Zoltán elemzővel, Miklósi Péter beszélget.

Vajon ezekben az elhúzódó koronaidőkben miként tölti már második nyarát hazai magyar színészeink doyenje? Hiszen még az 1950-es évek első felében, kamaszodó fiúként, elbűvölte őt a színház világa, majd pár évvel később – akkoriban már az egykori MATESZ segédszínésze volt –, arra is rádöbbent, hogy szlovákiai magyarként a színészi pálya nemcsak önmutogatás, hanem küldetés is! Nos, komáromi játékszínünk örökös tagja, aki hamarosan 79 éves lesz, az idei nyárestéken el-eltűnődik-e vajon azon, hogy teljesnek-e érzi-e színészi pályáját, vagy szokott-e néha kételkedni önmagában, és milyen tapasztalatokkal gazdagodott éppen a járványidők másfél esztendeje alatt? Miklósi Péter nyári csevejének vendége Dráfi Mátyás.