Szlovákiában a mai időkben már a tikkasztó nyár sem jelent politikai uborkaszezont. Még július utolsó harmadában is ülésezik a parlament, nem szünetel a kormánypártok egymás közti torzsalkodása, a bennfentesek szerint a rendőrség érdekcsoportjain belül ellenségeskedés zajlik, a parlamenti ellenzék pedig egyfolytában a felelőtlen oltástagadók és a kitalációk csalánosában gázoló konspiratőrök parazsát fújja. Miként látja mindezt a parlament alelnöke, akinek elnök-elöljárója a minap Komjáton egy, a Trianont éljenző plasztikát avatott; vagy éppenséggel azt, hogy az oktatásügyi tárcának már nincs helyén a magyar államtitkára, ahogyan a Kisebbségi Kulturális Alap élére sem a kisebbségi közösségek köréből származó új igazgató került. Minderről, több más felvetést sem feledve, Grendel Gáborral, Miklósi Péter beszélget.

Európában ismét emelkedőben a járványgörbe, sőt az Egészségügyi Világszervezet szerint szinte elkerülhetetlen egy újabb, akár az ősznél is korábban érkező járványhullám. A labdarúgó EB-t lebonyolító stadionok zsúfolt lelátói előtt zajló mérkőzések járványügyi utóhatásai, a fesztiválokon összeverődött tömegek, az utazással járó lanyhuló fegyelem, és különösen az oltástagadók begyepesedett ignoranciája – mindez kedvez a ragályos vírusnak. És mert Szlovákiában szembeszökően kedvezőtlen a lakosság átoltottsági aránya, orvosszemmel már a közelítő ősz előtt föltehető-e a hamleti kérdés: oltás vagy covid? S mivelhogy a DÉLIDŐ vendége ezúttal egyszemélyben főorvos, illetve az elmúlt idényben szép országos sikerrel szerepelt HC DAC női kézilabdacsapat klubelnöke is, ez utóbbi diadalmaskodásról szintén szó esik. Dr. Horváth Zoltánnal, Miklósi Péter beszélget.

Az ENSZ kutatóinak júniusban kiadott jelentése szerint a földi élet drámai klímafordulatnak néz elébe. Nemcsak új fajok és ökoszisztémák jelenhetnek meg, hanem a szélsőségesen magas páratartalom az emberi szervezet működését is ellehetetlenítheti. Belátható időn beleül 410 millió ember lakóhelyét a tengerszint emelkedése fenyegeti, 80 millió ember lehet kitéve az éhezés kockázatának, és Európában is háromszorosára nőhet az időjárás okozta elhalálozás. A politika vajon miért gyanakvó a tudósok adataival és tanácsaival szemben? Beszéhetünk-e ma még harmonikus állapotról az ember és a környezete között?! Dr.Jávorka Ágoston fizikussal Miklósi Péter beszélget.

Pár napja, a fennállásának 10. évfordulójához érkezett Szlovákiai Agrárkamara közgyűlésén az új agrárminiszter is meghallgatta a gazdák gondjait meg panaszait és folyamatos kapcsolattartást ígért velük. Azt nyilván az idő fogja megmutatni, hogy tapasztalt válságmenedzserként, vagy az agrárium értő tudoraként tud-e, akar-e segíteni a mezőgazdasági szektoron. Mert annyi alapvetően és országosan tudható, hogy aki manapság nálunk a termőföldön vagy az állattenyésztésben a teendők dandárját végzi, aligha lehet mezőgazdászként boldog, netán csak elégedett is. Közben a vásárló szintén joggal ingerült mert pusztán a visegrádi négyek tagállamait nézve nálunk a legdrágább az élelmiszer! Az életbevágóan fontos, Szlovákiában mégsem húzóágazatnak tekintett agrárium hétköznapjairól Patasi Ilonával, a Szlovákiai Agrárkamara elnök asszonyával, Miklósi Péter beszélget.

Egy olyan tanév végén járunk, amely ától-zettig a koronaidők sajátos körülményei között zajlott. Egyes szakértői meglátások szerint ez az iskolai év olyan, mintha az egész diáksereg csak holmi prolongált vakáción lett volna. Mások értékítélete belátóbb ennél, egyben – pszichológusokra is hivatkozva –, azt is hangsúlyozzák, hogy a járványhelyzet nemcsak a tanulóifjúságot, hanem a pedagógusokat és a szülőket szintén kemény helyzetekbe hozta. A most befejeződő, több tekintetben különös tanév végén az újságíróban pedig az a kérdés vetődik föl, hogy az országról alkotott társadalomképben, és nem csak a járványidők vesződségeiben, hogyan jelenik meg nálunk az oktatás, esetünkben a nemzetiségi iskolák, illetve azok perspektívái is. Fodor Attilával, a Comenius Intézet igazgatójával Miklósi Péter beszélget.

Lassan araszolunk kifelé 2021 első félévéből, érdemes hát visszapillantani, hogy a volt kormányfő, Igor Matovič bukásán kívül – az elmúlt hat hónapban és fontosabb mozzanatokként –, mi történt még az országban? Bár úgy is felvethető ugyanez a gondolat, vajon a hazai belpolitika kaotikus történései között egyáltalában találni-e olyan témát, amely ne érdemelne külön figyelmet! Mert puszta rálegyintéssel elintézhető-e például, hogy a minap nem más, mint éppen a rendőrség belső ellenőrzési hivatala igazgatójának csuklóján kattant a bilincs; az SIS igazgatója pedig viharos parlamenti csetepaték kíséretében viszont már ősz óta szigorított vizsgálati fogságban van! Mindeközben csupán 16 hónappal a tavalyi választás után a közvéleménykutatási adatok azt jelzik, hogy a Smer és a Hlas, bármely harmadik párttal, újra kormányt tudna alakítani! Újból tehát a csalánosba tartunk? És eközben milyen csapáson tud/tudhatna majd elindulni a pártként sok vita közepette formálódó Szövetség? A rögös utakra sodródott szlovákiai belpolitikai élet tényeiről és csapdáiról Szalay Zoltánnal, a Denník N kommentátorával Miklósi Péter beszélget.

Sima fejszámolással kideríthető, hogy immár kétszer annyi esztendeje alkalmazottja a Csemadoknak, mint amikor 23 évesen annak szolgálatába szegődött. Örökmozgó, szavatartó és ötletgazdag ember. Egyszemélyben tisztviselő, fotográfus, lapszerkesztő, a honismereti munka megszállottjaként helytörténeti dokumentarista. Az, hogy 23 éves koráig járta-e az országot, legyen az ő titka; viszont tény, 47 esztendeje már, hogy részint főállású, részint magánszorgalmú és az érdeklődésében kitartó országjáró. Vajon mi az, ami még máig is motiválja ebben? Mert hát időközben, az idei tavaszon, ő is hetvenéves lett! Görföl Jenővel, a Csemadok országos titkárával Miklósi Péter beszélget.

Június 5-ke a környezetvédelmi világnap, de nemcsak egyetlen nap nyomós teendője, hogy a környezet- és klímavédelem dolgában a nemtörődöm kifogáskeresések helyett, cselekedjünk! Hiszen a szó eredeti értelmében életbevágó kérdés, hogy századunk végén, a többi gond mellett, milyen lesz a Föld édesvízkészlete? A ma már tagadhatatlan klímaváltozás, vagy a népességrobbanás tempója lesz-e gyorsabb? Hogyan fogjuk biztosítani akár tízmilliárd ember élelmiszerellátását, miként fogjuk kezelni a klímamenekültek elkerülhetetlennek látszó társadalmi gondjait. Van-e esély a biodiverzitás gyors ütemű pusztulásának megfékezésére? Miért beszélünk olyan keveset a fenntartható fejlődés dilemmáinak realitásairól? És valóban teszünk-e annak érdekében, hogy az utánunk jövő nemzedékek, ha egy más világba is, de mégiscsak egy élhető világba szülessenek?! Miklós László professzorral, a két Dzurinda-kormány környezetvédelmi miniszterével, Miklósi Péter beszélget.

Elmegyógyász és etnopszichológus, konfliktuskezelő és mediátor, író és közíró. Szakorvosként is, privát mivoltában is úgy harmonikus ember, hogy figyelmét a következtetések levonására összpontosítja. Szülővárosa Ipolyság, amelynek magyar gimnáziumában 1965-ben érettségizett. Lokálisan itt játszódik az önértékelésünket segítő elbeszélő regénye, a 2008-ban megjelent határESET is. Mostanában írt vélemény cikkeivel nemcsak problémát vet föl, hanem mintha pszichiáterként is üzenne a társadalomnak. Egyénileg pedig sokat foglalkoztatja, vajon a ma már korosodó nemzedék tud-e erőteljes és pozitív nyomot hagyni maga után? Vagy az természetes-e, hogy ’89-ben kinyílt előttünk a világ, viszont maga az élet elmagányosodást hozott. Miképp gyakran az is elgondolkoztaja, hogy megosztásra és gyűlöletkeltésre miért lehet itt nyerőpolitikát építeni? E héten a DÉLIDŐ vendégszékében a 70. életévét betöltött Hunčík Péter foglal helyet.

Tavaly tavasszal hiú ábránd volt-e, hogy a tisztességes Szlovákiáért kiáltó kormányváltás sodra szilárdan ható enyvként fogja strapabíróvá tenni a négypárti koalíciót? Vajon csak a bocsánatos viták bizonysága, vagy rossz ómen, hogy a koalíció nézeteltérései miatt a parlament mostanában már két ízben egy egész hétre felfüggesztette a munkáját! És azt mire véljük, hogy a koronaidők megkötései ellenére pár hónap alatt 600 ezren csatlakoztak a már most új választásokat kérelmező népszavazás ellenzéki kezdeményezőihez? Arról pedig mit gondoljunk, hogy Igor Matovič váratlan helyen: Orbán Viktornál talált magának szövetségest. Meg hát milyenek lehetnek az OĽaNO parlamenti frakciójában a valós erőviszonyok, ha az ellenzék utóbbi bizalmatlansági indítványáról szavazva, a vezető kormánypárt képviselői egy matoviči és egy hegeri táborra szakadtak. Sőt, az Igor Matovič mellényzsebébe bújt Gyimesi György azóta több alkalommal kijelentette, hogy pártjuk részére, Mária Kolíková nem a leghitelesebb tárcavezető az igazságügyi minisztérium élén. Erről, illetve más hazai közpolitikai témákról Gál Zsolt politológussal és egyetemi oktatóval Miklósi Péter beszélget.