Lezajlott Budapesten a 13-18 éves korosztályt megszólító, őket érdeklő témákat feldolgozó Tantermi színházi szemle, amelyen az idén 9 magasszínvonalú produkciót láthatott a közönség. Az előadások többek között a környezetvédelemről, identitás- és önkeresésről, szülői támogatás nélküli felnövésről, intimitásról, szexuális és karriervágyakról, felelősségvállalásról, iskolai erőszakról, bántalmazásról, öngyilkosságról és a határok kijelöléséről szólnak. A tapasztalatokat a zsűri egyik tagja, Gáspár Máté színházi szakember foglalta össze.

A műemlékben testet öltő kulturális örökség védelme közérdek, az utóbbi években mégis azt látjuk, hogy a köz-és magáncélú fejlesztések egyre kevésbé veszik tekintetbe a műemlékvédelmi követelményeket. Hová vezet ez,  megállítható-e a rombolás, vannak-e jó példák és melyek azok az épületek, amelyeknél már visszafordíthatatlan a folyamat? A témát Dévényi Tamás Yb-díjas építésszel jártuk körül. A beszélgetés aktualitását az adja, hogy 1983-ban az UNESCO április18-át a műemlékvédelem nemzetközi napjának nyilvánította.

És még mindig építészet. A 85 évesen is friss és akítv Ybl-díjas építész, címzetes egyetemi tanár, Csomay Zsófia érkezett hozzánk, aki nem csak a MOME, hanem az egész építész szakma emblematikus alakja, a neve szinte fogalom. A mai napig biciklivel közlekedik, énekel az egyetemi kórusban, és megállás nélkül dolgozik. Az utóbbi években a Budai Várban zajló építkezések egyik legnagyobb kritikusaként folytat élénk közéleti vitát.

Ma már több nyugat-európai országban bevett gyakorlat, hogy az orvosok receptre írják fel a múzeumlátogatást, bebizonyosodott ugyanis, hogy az ilyen típusú elmélyülés hatékony lehet a magány és a depresszió ellen.  De mi történik valójában az agyban, amikor egy műtárgy szépsége megérint bennünket? Hogyan jelenik meg a jól-lét és a tudatos lelassulás egy kiállítótérben? A témában dr. Czingel Szilvia muzeológus-coach, a Hagyományok Háza munkatársa segített nekünk eligazodni.

Simkó Beatrix Trisha táncos, koreográfus tizenöt éveaktív szereplője a budapesti kortárs tánc szcénának, de 2015 óta komoly nemzetközi produkciókban is dolgozik. Mielőtt táncosként a színpadra lépett, a Moholy-Nagy Művészeti Egyetemen és a Hamburgi Egyetem média és performansz szakán tanult, így érthető, hogy munkáiban komoly hangsúlyt fektet a vizualitásra és gyakran kapcsolja össze a különböző médiumokat. Budapesten most egyik állandó alkotótárával, Grecsó Zoltánnal lép a Mu Színház színpadára, mégpedig abban az Orfeuszés Eurüdiké című előadásban, ami 2018-ban elnyerte A Tánc Fesztiválja fődíját.

„Kedves ember volt, az irigységet nem ismerte, és megtévesztően simulékony modora mögött igazi írót rejtegetett" – mondta Békés Pálról Spiró György. De ki volt valójában Békés Pál? A 2010-ben, 54 éves korában elhunyt író, drámaíró, műfordító, televíziós szakember írta sokak kedvenc gyermekregényét, a Kétbalkezes varázslót, a Csikágó című gangregényt, a Dzsungel könyve musical szövegkönyvét, ő fordította magyarra a Lolitát és ő volt A Nagy Könyv című olvasásnépszerűsítő tévéműsor ötletgazdája is – hogy gazdag életművéből csupán néhány címet említsünk. Békés Pál március 27-én lett volna 70 éves. Alakját pályatársával és barátjával, Fábri Péterrel idéztük meg.

Április 2-a a nagy dán meseíró, Hans Christian Andersen születésnapja, ezért a Gyerekkönyvek Nemzetközi Tanácsa kezdeményezésére 1967 óta ez a Gyerekkönyvek Nemzetközi Napja.  (Tegyük hozzá, hogy egyik kedvenc ifjúsági regényírónk, Csukás István is április 2-án született.) A jeles dátum tiszteletére a adásunkat a gyerekirodalomnak szenteltük.

Első vendégünk, Kovács Eszter az idén 25 éves Pagony Kiadó alapító főszerkesztője, aki már egyetemista korában megismerkedett a hazai kortárs irodalom legfontosabb szereplőivel. Kezdetben felnőttirodalmat szerkesztett, a gyerekkönyvek felé első gyermeke megszületésekor fordult. Vele azt boncolgattuk, hogy milyen a jó gyerekkönyv, mit olvasnak ma a gyerekek és hol van a helyünk a nemzetközi mezőnyben.

Aztán a leghíresebb magyar illusztrátor, az elbűvölő, légies lényekkel teli mesevilágáról is ismert Rofusz Kinga érkezett hozzánk, aki nemcsak könyveket illusztrál, de animációs filmeket is készít. Őt a szöveg és a kép tartalmi viszonyáról, az illusztráció fontosságáról kérdeztük.

A folytatásban Gimesi Dóra író, meseíró volt a vendégünk, aki A Színház- és Filmművészeti Egyetem Színháztudomány szakán szerzett diplomát, a doktoriját bábszínházi adaptációkból írta. Jelenleg a Budapest Bábszínház vezető dramaturgja, de közben mesét, hangjátékot, bábdarabot, forgatókönyvet ír, adaptál. A Macskaherceg kilencedik élete címűkönyvéért megkapta Az Év Gyerekkönyve-díjat. Vele arról beszélgettünk, hogy hogyan képzel el, épít fel íróként egy különleges mesevilágot, és hogyan reflektál a valóságra.

Téma: Színházi Világnap

Március 27-e 1961 óta a Színház Világnapja, éppen ezért a mai adásunk a színház körül forog. Ezt a napot 1978-tól a világ valamennyi országában egy jeles színházi alkotó által írt üzenettel köszöntik. A cél egyszerű és nemes: szeretnék felhívni a figyelmet a színházművészet fontosságára, és tisztelegni a színészek, a színházi dolgozók előtt. Mivel az Ötös műsoraiban gyakran szerepelnek színészek és rendezők, úgy döntöttünk, hogy ma más területekről hívunk vendégeket.

Elsőként egy nagyszerű díszlettervező, Antal Csaba érkezett hozzánk, aki a hazai és a nemzetközi színházi életben egyaránt jól ismert alkotó. Eredetileg építészként végzett Budapesten, de díszlettervezést már Prágában tanult, mégpedig a világhírű művész, Josef Svoboda kurzusán, és utána belevetette magát a színház világába. Tervezett díszletet egyebek között a budapesti Katona József Színház, a milánói Piccolo Teatro, a párizsi Odéon, a Comédie Française,a Magyar Állami Operaház vagy a strasbourgi Nemzeti Színház számára, tanított Strasbourgban, Salzburgban, Cambridge-ben és Velencében, munkája elismeréseként számos díjat kapott, 2024-ben a Művészetek és Irodalom Érdemrend lovagi fokozatával tüntette ki a francia kulturális miniszter. Nagyszerű színházi ember, 75 évesen is aktív, kíváncsi alkotó, akivel mindig jó beszélgetni.

Lovass Ágnes a színházi háttérszerepek szinte minden területén otthonosan mozog. Ha kell, súgó, ha kell, ügyelő, kellékes, asszisztens, ízig-vérig színházi ember, aki mindig ott bukkan fel, ahol éppen szükség van rá. Úgy ismeri a színpadok mögött zajló életet, mint a tenyerét, a színész egyetlen mozdulatából tudja, hogy mire van szüksége. De hogyan lesz valakiből jó súgó? Mi a titok? Ha valaki, hát Lovass Ági biztosan tudja, hiszen tanítja is a mesterséget. A beszélgetésben persze ismerős nevek és emlékezetes történetek is elhangzanak.

Márkos Albert csellista és zeneszerző Kolozsváron nőtt fel, itt kezdte zenei tanulmányait, játszott a helyi majd a marosvásárhelyi szimfonikus zenekarban.  Klasszikus zenészi pályafutása 1992-ben véget ért, 1993-ban Magyarországra költözött, azóta improvizatív, kortárs, alkalmazott és kísérleti zenével foglalkozik. Ő írta például a Csodálatos vadállatok, a Taxidermia vagy a Lefkovicsék gyászolnak című film zenéjét, színházban többek között Ascher Tamással, Keszég Lászlóval dolgozott együtt. Miért esik méltatlanul kevés szó a színházi és a filmes zenékről? Hogyan dolgozik együtt a zeneszerző és a rendező egy jó alkotói folyamatban? Jut-e ilyenkor szerep az improvizációnak, és ha igen, hogyan. A beszélgetésben egyebek között ezekre a kérdésekre kerestük a választ.

Szigeti Szilvia Ferenczy Noémi-díjas textilművész alkotói pályájának meghatározó iránya a textiltervezés, de a divattervezőként, sőt, jelmeztervezőként is bemutatkozott. Sokoldalú, szuverén alkotó, aki nem csupán résztvevője, hanem aktív formálója is a körülötte zajló kulturális folyamatoknak. Legújabb műveit zongoraművész lánya, Radnóti Róza játéka és Bartók zenéje inspirálta.

Báthory Orsolya szinkronszínészként és szinkronrendezőként dolgozik. Olyan szinkronok fűződnek a nevéhez, mint A Ravasz, az Agy és a két füstölgő puskacső, a Rózsaszín párduc, az Alul semmi vagy a Szigorúan bizalmas. De vajon hogyan dolgozik egy szinkronrendező és milyen kihívások elé állítja az ágazatot a Mesterséges Intelligencia megjelenése?

Macerásügyek, Bibliotheque Pascal, Aranyélet, Toxicoma, A besúgó... Aki szereti a magyar filmeket, ezekkel a címekkel már biztosan találkozott, Török-Illyés Orsolya pedig mindegyikben játszott, és az idei Filmszemlén három olyan alkotást is bemutattak, amelyben ott szerepelt a neve a stáblistán. Elbűvölő személyiség, aki makacs következetességgel járja az útját, és nemcsak játszik, de a Freeszfe tanáraként is dolgozik. Török-Illyés Orsolya érkezett hozzánk a stúdióba.

A 2024. március 15-ei adás ismétlése:

Első vendégünk Margócsy István, irodalomtörténész, kritikus, a reformkori magyar irodalom és különösképpen Petőfi Sándor költészetének elismert kutatója. És ki másról is beszélgetnénk vele - az immár elmaradhatatlan klasszikusok újratöltve rovatunkban – mint a lánglelkű költőről, Petőfi Sándorról? Terítéken a János vitéz és Az apostol.

Ezt követően a Harmadrosta Csoport alapítója és vezetője, Szigeti Balázs rendező érkezett a stúdióba, akit a pár éve alakult színházi társulat működéséről, alapértékeikről és a groteszk iránti vonzódásukról kérdeztünk. A napokban játszották utoljára a Mein Kampf című előadásukat, kíváncsiak vagyunk a terveikre, vagyis arra, hogy hogyan tovább?

Gondolták volna, hogy a magyar karikatúra története egybeesik az 1848-as márciusi forradalommal? Mi több, komoly összefüggésben áll a sajtószabadság kérdésével is? Vendégünk volt Marabu, az egyik leghíresebb magyar karikaturista, akivel a műfaj sajátosságairól, és a karikatúrák fájó hiányáról is beszélgettünk.

Végül Gulyás Adriennt vártuk a stúdióba. A fiatal történész kutatási területe a reformkor és a szabadságharc nőtörténete. Egészen pontosan a honvédnők (és az álhonvédnők), a kémnők és a markotányosnők szerepeit vizsgálja és felteszi a kérdést, hogy miért nem tudunk arról, hogy a szabadságharcban bizony nők is harcoltak?

Gondolták volna? Száz éve jelent meg a Micimackó. Egy könyv, amivel sokunk gyerekként találkozik először, hogy aztán felnőttként valami egészen mást olvasson ki belőle. Hogy mi a titka, és mitől lett kultúrtörténeti jelentőségű, arról Harmath Artemisz irodalomtörténésszel beszélgettünk, akinek szívügye a költészet és a gyerekirodalom.

Tizenöt évnyi forgatásból született meg az Álmot láttam – Suno Dikhlem című dokumentumfilm, amely Koszovóba visszatoloncolt roma gyerekek sorsát követi. A film a kényszerű migráció és az otthon kérdését vizsgálja egészen személyes nézőpontból. Vendégünk a rendező, Bársony Katalin.

A folytatásban Boldizsár Ildikó írót, mesekutatót, meseterapeutát vártuk a stúdióba. Vendégünk évtizedek óta foglalkozik a népmesékkel, felnőtteknek szóló mesegyűjteményei és a Meseterápia című könyve sokak számára mutatta meg, hogy a mese nem feltétlenül gyerekműfaj, és komoly önismereti szerepe van. De mi a mese valójában, és hogyan válhat segítő erővé az életünkben?

Első vendégünk nemrég Baumgarten Emlékdíjat kapott, közben egy egészen személyes kezdeményezésen dolgozik: a Kedvesség-projekten. Babarczy Eszter eszmetörténésszel, íróval és tanárral arról beszélgettünk, hogy mit jelent számára ez a díj, és miért hisz abban, hogy a kedvesség nem naivitás, hanem stratégia.

Ötödik évébe lépett az ukrajnai háború, és a hírek mögött egyre nehezebb az emberi történeteket meglátni. A Focus on Ukraine programsorozat filmekkel, kiállításokkal és beszélgetésekkel próbál közelebb hozni minket ezekhez a tapasztalatokhoz. A kortárs művészet háborús válaszairól és a budapesti programokról beszélgettünk Adéla Galovával, a Cseh Centrum igazgatójával és Gyémánt Zsófiával, az Osztrák Kulturális Fórum munkatársával.

A folytatásban Paizs Miklós, vagy, ahogy sokan ismerik, Sickratman, az alternatív zene és színház egyik legsajátosabb figurája érkezett hozzánk. A Korai Örömtől a Belgán át a saját dalaiig, ujjbáboperától rapig, présháztól kvízestig – sokoldalú, nehezen besorolható művészet az övé. Nemrég lett hatvanéves, közben új előadásokon dolgozik, és készülnek az új Sickratman-dalok is.

Első vendégünk Kántor Viola művészettörténész volt, akivel a tavaly elhunyt színházi rendező-óriás, Robert Wilson munkásságáról beszélgettünk. Vajon hogyan lett Wilson-kutató, mit gondol a rendező vizualitásáról, időkezeléséről és színházi gondolkodásáról? 

Következő vendégünk Vácz Péter animációs, akinek Kutyafül című rajzfilmjét a Filmszemle zsűrije és a filmkritikusok is a legjobbnak választották. A film egy kutya és egy fiú történetén keresztül mesél a gyerekkori élmények, a szülői minták és a szorongással való szembenézés fontosságáról. Szó volt a terápiás filmezésről és az önismeret szerepéről is.

A folytatásban Kentaur, vagyis Erkel László díszlet- és jelmeztervező, régi barátunk érkezett hozzánk, aki egyben képzőművész és zenész is. A 90-es évek elején robbant be a színházba, látványtervezőként bejárta a fél világot, és munkái ma is meghatározóak a musical- és színházi színtéren. Sorsról, találkozásokról, helyekről és közösségekről beszélgettünk vele.