Köszönöm, blokkot nem kérek! Az évad közepére egy különösebb ok nélküli válogatást biggyesztettünk, persze maradunk Európában, de nem tematizáljuk a következő néhány adásunkat ennél konkrétabban. Elsőként a svéd Lukas Moodysson első filmjével, a Fucking Amal-lal, vagyis a Redvás Amallal ismerkedtünk meg 1998-ból, amely az amerikai mozikban Show Me Love címmel ment (bizony van köze Robyn dalához, ha már így kérdezitek).

A két kamaszlány szerelméről szóló felnövéstörténetről nem tudunk úgy beszélni, hogy ne hasonlítanánk össze a megoldásait a közelmúlt nagy sikerű coming of age darabjaival, így The Edge of Seventeen mellett szóba kerül a Lady Bird is, de még a The Perks of Being a Wallflower is idekeveredik valahogyan. Mitől olyan borzasztóan nehéz kamasz karaktereket nemcsak hitelesen, de azonosulhatóan ábrázolni? Miben nyújt többet Moodysson filmje, mint a hollywoodi produkciók? Mielőtt szokás szerint végleg a kedvenc poénjaink elsorolásába csapnánk át, vetünk egy pillantást a film stílusbeli megoldásaira is. Végignézzük Lukas Moodysson alkotói kézjegyeit egészen a legutóbbi filmjéig, a We Are the Best-ig, a befejezést pedig az LGBTQ-filmek tágabb kontextusában értékeljük.

Linkek

* A Vakfolt podcast Facebook oldala

* A Vakfolt podcast a Twitteren

* Vakfolt címke a Letterboxdon (immár listákkal!)

* A Vakfolt az Apple podcasts oldalán

* András a Twitteren: @gaines_

* Péter a Twitteren: @freevo

* Emailen is elértek bennünket: [email protected]