Színészes évadunk záró adásában Marlon Brando ikonikus szerepével foglalkozunk. Az 1954-es On the Waterfront (A rakparton) című filmben nyújtott alakításáért életében először Oscarral jutalmazták Brandót. Mellette még hét kategóriában nyert a dokkmunkásokról szóló társadalmi dráma, köztük a legjobb film és a legjobb rendező díját is.

A rakparton újabb politikai témájú történet Elia Kazan rendezőtől, akinek az amerikai kommunista párttal és a hatóságokkal folytatott viharos kapcsolata több filmjét is meghatározta. A vágy villamosa után vallomást tett a HUAC, vagyis az amerikai képviselőház kommunistaellenes bizottsága előtt, majd leforgatott két USA-barátabb filmet, köztük szintén Brandóval a Viva Zapatá!-t. Ezek után jött A rakparton, amely a szorosan összezárkózó maffia ellen vallomást tevő hétköznapi hősről szól. Marlon Brando játssza a bokszolóból lett kikötői rakodómunkást, aki egy személyben áll ki a szervezett bűnözés ellen. Mennyire feleltethető meg Elia Kazan (és a film írója, Budd Schulberg) élményeinek a történet? Milyen rendezői megoldásokat sikerül felfedeznünk immáron a harmadik Kazan-filmünkben? És mi újat tanulunk Brando színészetéről? Működik a film pátoszos befejezése? És hányszor sikerül Péternek Marlon Brandót hitelesen utánoznia?

Linkek

* A Vakfolt podcast Facebook oldala

* A Vakfolt podcast a Twitteren

* Vakfolt címke a Letterboxdon

* A Vakfolt az Apple podcasts oldalán

* András a Twitteren: @gaines_

* Péter a Twitteren: @freevo

* Emailen is elértek bennünket: [email protected]