William Friedkin 1977-es alkotása, A félelem ára (Sorcerer) a rendező életművének egyik legambiciózusabb, egyben legnehezebb sorsú darabja. A Georges Arnaud regényéből és a Henri-Georges Clouzot-féle A félelem béré -ből táplálkozó filmben Roy Scheider vezeti azt a nemzetközi csapatot, akiknek instabil nitroglicerint kell átjuttatniuk a járhatatlan dél-amerikai dzsungelen. A mozi a megjelenésekor a pénztáraknál elbukott a Csillagok háborúja árnyékában, azóta viszont a 70-es évek Új Hollywoodjának egyik megkerülhetetlen, sötét tónusú, vizuálisan lenyűgöző remekműveként kanonizálódott.

Lichter Péter filmrendezővel és esztétával beszélgetünk arról, miért értették félre a filmet a bemutató idején, és miben rejlik a Sorcerer hipnotikus ereje. Megvizsgáljuk a film szokatlan szerkezetét: mennyire működik a hosszú, dokumentarista expozíció, és hogyan vált át a történet a dzsungelben egyfajta egzisztencialista lázálomba? Szó esik a Tangerine Dream forradalmi filmzenéjéről, Friedkin hírhedten veszélyes és megszállott rendezői módszereiről, valamint a filmtörténet egyik legfeszültebb jelenetéről, a viharvert függőhídon való átkelésről. Vajon remake-ről van szó, vagy egy teljesen új vízióról a sorsszerűségről?

Ha tetszett az adásunk, támogass bennünket a Vakfolt Extrával! Csatlakozz a Facebook-csoportunkhoz is!

További linkek

• Lichter Péter weboldala, ahol a filmjeiről és a könyveiről is tájékozódhattok
• A Vakfolt podcast Facebook oldala
• A Vakfolt podcast az Instagramon
• Vakfolt a Letterboxdon
• A Vakfolt podcast a YouTube-on
• A Vakfolt podcast a YouTube Music-on
• A Vakfolt podcast a Spotify-on
• A Vakfolt podcast a Google podcasts oldalán
• A Vakfolt az Apple podcasts oldalán
• A főcímzenéért köszönet az Artur zenekarnak
• Emailen is elértek bennünket: [email protected]