Újabb rendhagyó zsánerfilmmel folytatjuk az évadunkat: az 1970-es évek Amerikájába utazunk vissza Robert Altman 1973-as klasszikusával, A hosszú búcsúval (The Long Goodbye). A Raymond Chandler regénye alapján készült film a legendás magánnyomozó, Philip Marlowe egyik esetét dolgozza fel, a főszerepben Elliott Goulddal. A film azonban több mint egy hagyományos hard boiled krimi, hiszen Altman kapásból tudatosan darabjaira szedi és (helyenként szatirikusan) újraértelmezi a műfaj szabályait.

Az adásban Rácz Viktória (Filmtekercs, Rekorder) segítségével járjuk körbe, hogyan helyezi át Altman a klasszikus, negyvenes évekbeli Marlowe-figurát a hetvenes évek megfeneklett hippikorszakába. Miben tér el Elliott Gould lezser, magában motyogó nyomozója a Humphrey Bogart-féle keményöklű archetípustól? Megvizsgáljuk a film egyedi látványvilágát, Zsigmond Vilmos szándékosan fakított színeitől a folyamatosan mozgó kamerájáig. Szóba kerül a legendás nyitójelenet és a filmtörténet egyik legemlékezetesebb macska-alakítása is. Kitérünk arra is, miért váltott ki a film befejezése vitákat, és hogy a feldolgozás mennyiben hű vagy éppen hűtlen Chandler eredeti művéhez.

Ha tetszett az adásunk, támogass bennünket a Vakfolt Extrával! Csatlakozz a Facebook-csoportunkhoz is!

További linkek

• A Vakfolt podcast Facebook oldala
• A Vakfolt podcast az Instagramon
• Vakfolt a Letterboxdon
• A Vakfolt podcast a YouTube-on
• A Vakfolt podcast a YouTube Music-on
• A Vakfolt podcast a Spotify-on
• A Vakfolt podcast a Google podcasts oldalán
• A Vakfolt az Apple podcasts oldalán
• A főcímzenéért köszönet az Artur zenekarnak
• Emailen is elértek bennünket: [email protected]