Aktuelle Betiräge | cba – cultural broadcasting archive

Szülők, pedagógusok és szakértők közösen keresik a válaszokat arra, hogyan lehetne befogadóbb az iskolarendszer egy vasárnapi konferencián. A szervezők szerint az inklúzió nem elméleti kérdés, hanem mindennapi tapasztalat – vagy épp annak hiánya.

„Nem írhatjuk azt, hogy inkluzív oktatás, mert ilyen nálunk nincs.”

Erős mondat – de pontosan ez adja a konferencia kiindulópontját.

Miközben a szakmai diskurzusban egyre gyakrabban jelenik meg az inklúzió fogalma, a gyakorlatban sokszor még az integráció sem működik megfelelően.

Családias mini fesztivállal próbálja közelebb hozni a fenntarthatóságot a városlakókhoz a Humusz Szövetség. A Giliszta Fesztiválon nemcsak tanulni lehet, hanem átélni is, milyen „földközelben lenni”.

Komposzt, humusz, giliszta.

Elsőre nem hangzik fesztiválprogramnak.

A Humusz Szövetség szerint viszont épp ezek azok a dolgok, amelyek újra összekapcsolhatják a városban élőket a természettel.

És ha minden jól megy, még szórakoztatóak is.

Egy fesztivál, ami a talajból indul

A Giliszta Fesztivál ötlete egy egyszerű gondolatból született:

jó lenne újra közelebb kerülni a földhöz.

Nyílt nappal és demenciabarát programokkal készül az Alzheimer világnapra a Felejthetetlen Alapítvány. A cél nem csak az információátadás, hanem a stigma lebontása és a közösségi válaszok erősítése.

A demenciáról sokat beszélünk.

De valójában keveset mondunk.

Számok, tünetek, statisztikák – ezek gyakran elhangzanak.
Ami viszont ritkán kerül szóba:

hogyan élnek azok, akik érintettek.

És hogyan élnek velük együtt a hozzátartozók.

Fiatal beköltözők, közösségi gazdálkodás és „láthatatlan” helyi piacok: a Zalai Falvakért Egyesület programja azt mutatja meg, hogy a kistelepülések nem eltűnnek, hanem átalakulnak. A kérdés már nem az, hogy van-e élet a falvakban, hanem az, hogy milyen.

Sokáig úgy beszéltünk a magyar falvakról, mint eltűnő világról.

Elöregedés, elvándorlás, bezáró szolgáltatások.

A zalai tapasztalatok szerint azonban a kép ma már sokkal összetettebb.

És meglepőbb.

Retrospektív kiállítással ünnepli fennállásának 15. évfordulóját a Város és Folyó Egyesület. A Valyo története arról szól, hogyan lett egy civil ötletből városi valóság: lezárt rakpartok, megnyitott hidak és már működő dunai strandok.

Tizenöt éve még furcsán néztek arra, aki azt mondta:

jó lenne közelebb kerülni a Dunához.

Ma már hétvégente lezárt rakpartokon sétálnak az emberek, a Szabadság hídon piknikeznek, és nyaranta újra meg lehet mártózni a folyóban.

Ez a változás nem magától történt.

Tizenöt projektben próbálják ki valós környezetben az egyetemi kutatások eredményeit a Társadalmi Innovációs Nemzeti Laboratóriumban. A cél: ne csak tanulmányok szülessenek, hanem működő megoldások is.

Sok kutatás sosem jut el a gyakorlatig.

Megmarad publikációnak, konferencia-előadásnak, elméleti modellnek.

Ezen próbál változtatni egy új program, amelynek lényege egyszerű:

amit kitaláltak, azt ki is kell próbálni.

Önkéntes vízadás, applikációval követhető locsolás és közösségi akciók: új program indult Budapesten, hogy megmentsék a fiatal fákat az egyre szárazabb nyaraktól. A kezdeményezés mögött szakmai és civil együttműködés áll.

Budapesten egyre több fát ültetnek.

Csakhogy egyre több pusztul is el.

A probléma nem új, de mostanra látványossá vált: a nyarak hosszabbak, forróbbak és szárazabbak – és ezt a frissen ültetett fák bírják a legkevésbé.

„Volt olyan év, amikor minden locsolás ellenére is nagy arányban pusztultak el az új fák.”

Erre próbál most választ adni egy új, szokatlan kezdeményezés.

Az ELTE kutatása szerint a közösségi média nemcsak időrabló, hanem szorongást is okoz – különösen a fiataloknál. A háttérben az agy jutalmazási rendszere és a „kimaradástól való félelem” áll.

„Csak egy kicsit ránézek.”

Ismerős mondat – és sokszor nem igaz.

A közösségi média használata ugyanis nem véletlenül nyúlik el. Az, hogy valaki percek helyett órákig görget, nem egyszerűen önfegyelem kérdése.

Hanem tervezett működés.

Kátyúk, kidőlt fák, rossz közvilágítás – a Járókelő évek óta segít eligazodni a budapesti hiba-bejelentések útvesztőjében. Most úgy tűnik, a főváros is rendszerbe emelné azt, amit eddig civilek csináltak.

Ha valaki Budapesten talál egy kátyút vagy egy kidőlt közlekedési táblát, általában nem az a legnagyobb kérdés, hogy baj van-e.

Hanem az, hogy:

kinek kell szólni.

A válasz erre 13 éve ugyanaz:
Járókelő.

Über Parapsychologie! Was es ist und was es nicht ist. Warum wir es spannend finden und… ob es Geister gibt!