A magyar filmtörténelem egyik legfontosabb alkotásával foglalkozunk a mai adásban. Fábri Zoltán rendezése, Az ötödik pecsét 1976-ban jelent meg. Sánta Ferenc történetét hosszú ideje fel akarta dolgozni a rendező. A főbb szerepekben Őze Lajos, Bencze Ferenc, Márkus László, Horváth Sándor láthatóak, és élete utolsó filmszerepében megjelenik Latinovits Zoltán is.

A nyilasterror idején játszódó, morálfilozófiai kérdéseket feszegető történet nem kínálja magát tálcán a megfilmesítésre: milyen eszközökkel bilincseli le a figyelmünket Fábri Zoltán? Mi a szerepe a kinetikus kameramozgásoknak, hogyan plánozza a hosszas eszmecseréket? Megpróbálunk magyarázatot lelni a modernista, gyorsmontázsokat idéző vágástechnikára és a látomásszerű jelenetekre is. Mitől elévülhetetlen film Az ötödik pecsét, miért nem veszítenek aktuálitásukból a kérdései? Hogyan éri el, hogy a szereplői hús-vér figurákként jelennek meg, és nem erkölcsvitai szalmabábok? Mitől emlékezetes Őze Lajos alakítása?