Balázsovits Edit először mesél ilyen őszintén a gyerekkoráról, a színpadhoz fűződő viszonyáról és az újrakezdésről.

A Jászai Mari-díjas színésznő most először beszél nyíltan arról, milyen érzés volt ikonikus szülők – Almási Éva és Balázsovits Lajos – gyermekeként felnőni. Megosztja, hogyan élte meg a kívülről érkező bántásokat, előítéleteket, és milyen különleges védelmi mechanizmust alakított ki magában, hogy megőrizze és megerősítse önmagát.

A beszélgetésből kiderül, hogy korán érezte: a színház az ő valódi közege – nem a családi hagyomány miatt, hanem mert ez az a tér, ahol igazán szabad lehet. A civil világ stigmáit és korlátait sosem tudta vagy akarta elfogadni – a színpad lett számára az a hely, ahol nincsenek idegen elvárások.

Őszintén vall a kudarcokról és a kudarctól való félelemről is: hogyan tanult meg nem mások véleményének, hanem a saját belső iránytűjének mentén dönteni.

Beszél boldog és hosszú házasságáról is – arról, mi tartja össze a kapcsolatukat évtizedek óta, és elárulja, mi az, amit a legjobban szeret a férjében.

Fia ma már külföldön tanul, és Edit meghatóan mesél az “üres fészek” időszakáról is – arról, hogyan élte meg, amikor elcsendesedett körülötte az otthon, és hogyan talált vissza önmagához nőként, anyaként és művészként.

Hosted on Acast. See acast.com/privacy for more information.