Budapest Főváros Levéltára Podcast

1950, Budapest. Egy gyógyításra szánt szérum. Súlyos megbetegedések és halálesetek. Majd megjelenik az ÁVH.A Bűnesetek a levéltár mélyéről első epizódjában az 1950-es szérumügy iratait nyitjuk ki.Hogyan kerülhetett tetanusztoxin a szamárköhögés kezelésére használt humán szérumba?Ki és milyen értelemben volt felelős a történtekért?Hogyan lett egy egészségügyi és laboratóriumi tragédiából politikai ügy és szabotázsper?Mit kezdhetünk ma azokkal a vallomásokkal, amelyek államvédelmi kihallgatások során születtek?Ebben a sorozatban történeti bűnügyeket és az azokhoz kapcsolódó kriminalisztikai, jogi és társadalmi kérdéseket dolgozzuk fel levéltári forrásokra építve, szakértők bevonásával.Nem egyszerűen újrameséljük az eseteket. Azt vizsgáljuk, mit tudunk biztosan, milyen forrásból tudjuk, hol mondanak ellent egymásnak a dokumentumok, és hol maradnak nyitott kérdések.Levéltári szakértő: Dr. Sarusi-Kiss Béla - főlevéltáros

Vendég: Prof. Dr. Mészner Zsófia - gyermek infektológus, módszertani igazgató

Műsorvezető: Dr. Horváth Orsolya - kriminalistaGyártás: BŰNtények PodcastA projektrőlBűnesetek a levéltár mélyéről – különkiadásProjektazonosító: MEC_N 157411A projekt a Tudományos és Technológiai Minisztérium Nemzeti Kutatási, Fejlesztési és Innovációs Alapból nyújtott támogatásával és az NKFI Hivatal által kibocsátott Támogatói Okirat alapján valósult meg.Budapest Főváros LevéltáraKövessétek a sorozatot, mert hamarosan nyitjuk a következő aktát.#BűnesetekALevéltárMélyéről #Szérumügy #levéltár #truecrime #történelem #kriminalisztika #forráskritika #podcast

A 19. század közepéig a magyar testkultúrát elsősorban az arisztokrácia sportjai (vadászat, vívás, lovaglás), a kávéházi időtöltések (kártya, biliárd), valamint a népi játékok, például a méta jellemezték. Az 1860-as évektől a brit sportkultúra hatására új labdajátékok jelentek meg Magyarországon. A hagyományos magyar játékok mellett meghonosodott a krikett, a lawn-tenisz és a futball, amelynek szabályait kezdetben gyakran összekeverték a rögbiével.

Az 1880-as és 1890-es években a sportegyesületek (MAC, BBTE, BTC) és az iskolák váltak a sportélet legfontosabb központjaivá. A labdarúgás intézményesülése 1897-ben, a BTC első nyilvános mérkőzésével vált véglegessé. Ezt követően a futball Magyarország legnépszerűbb labdajátékává nőtte ki magát, miközben a többi csapatsport fokozatosan háttérbe szorult.

Pecsők László 1998 óta dolgozik Budapest Főváros Levéltárában, 2020 óta levéltáros munkakörben. Szakmai pályafutása során tapasztalatot szerzett a bírósági iratok, a terv- és térképtár, valamint a mikrofilmtár állományának kezelésében. Jelenleg nem lát el referensi feladatokat. Több mint két évtizede tagja a kutatószolgálatnak, emellett rendszeresen segíti az ügyfélszolgálat és a könyvtár munkáját.

Diplomáját 2020-ban szerezte az Eötvös Loránd Tudományegyetem Berzsenyi Dániel Pedagógusképző Központjának (ELTE BDPK) Történelem Tanszékén. Kutatási területei közé tartozik a kőbányai sörgyárak és a közlekedés története – különös tekintettel a BSZKRT történetére –, fő szakterülete azonban a magyar sporttörténet.

Magyarország 1950-es évekbeli levéltárügyét a szovjet mintára kialakított teljes körű központosítás határozta meg. A szakmai munka központi irányítása néhány előnye mellett – pl. a levéltári alapleltárak felvétele- inkább hátrányokkal járt. A tényleges munkafeladatok mellett megjelentek a központilag előírt szüntelen „termelési” értekezletek, a „Szabad Nép” félórák és a szocialista munkaversenyek.

A szocialista munkaverseny fogalma a Szovjetunióból ered, a sztahanovista mozgalmakkal együtt. Eredeti terepe az ipar és a mezőgazdaság, ahol a teljesítmények összemérhetősége egyszerűbb és látványosabb volt. Ám az élet egyéb területei sem maradhattak ki a munkaversenyekből, így a levéltári terület sem. „Munkás, paraszt, értelmiség, munkaverseny lázában ég” – hangzott az egykorú szlogen. A levéltári területen mind a kollektív, mind a páros versenyeket fellelhetjük, mindezek mellett a jelentősebb állami ünnepekre és nagy „vezéreink” születésnapjára tett egyéni felajánlások sem maradhattak el. A levéltári területen a munkaversenyek elsősorban az iratselejtezés területén jelentek meg, melyet a Munkásmozgalmi Intézet részére történő iratválogatás egészített ki (ún. kutatóselejtezés).

Szerencsére a levéltári területet viszonylag rövid ideig, 1952-54 közt érintette meg a munkaverseny „szelleme”, ezen időszakot vizsgáljuk a beszélgetésben.

Haraszti Viktor az ELTE történelem szakán végzett, majd a Magyar Országos Levéltárban helyezkedett el levéltárosként. 1993-tól a Gazdasági Szervek Főosztályának főosztályvezető helyetteseként, majd rövid ideig a Gazdasági Minisztériumok Főosztályának vezetőjeként szolgált. 1998 és 2006 közt a Priv-Dat Dokumentum Archiváló és Tároló Kft. üzletág-vezetőjeként tevékenykedett, 2006-tól levéltárunk munkatársa. Kezdetben tudományos titkár és a IV. Gazdasági Szervek Főosztályának vezetője, 2012-től az intézmény általános főigazgató-helyettese. Jogi diplomáját 2004-ben szerezte, 2017-ben posztgraduális képzés keretén belül adatvédelmi és adatbiztonsági szakjogász képzettséget szerzett. A Magyar Levéltárak Vezetőinek Tanácsa alelnöke, a Levéltári Kollégium tagja.

A II. világháború alatt Lengyelországban a német megszállók elleni ellenállás irányítását nagyrészt a korábbi ellenzéki pártok vették a kezükbe, amelyek erős kritikával illették a háború előtti, szerintük morálisan leszerepelt „szanációs rendszert” is. Ezek közül is kiemelkedett a Népi Párt, amely az 1930-as évtized második felében parlamenti jelenlét nélkül is jelentős befolyást tudott szerezni a falvakban való közösségépítéssel. A megszállás ideje alatt ezekre a közösségekre jól lehetett alapozni a civil és a fegyveres ellenállás szervezésénél egyaránt. A Népi Párt külön partizánhadsereget hozott létre Parasztzászlóaljak néven, együttműködve a Honi Hadsereggel, de jelezve, hogy társadalmi-politikai téren önálló célokat fogalmazott meg a jövőre vonatkozóan. Előadásom a Népi Párt és a Parasztzászlóaljak titokban terjesztett sajtójával foglalkozik, amelyből igen határozott elképzelések bontakoznak ki arról, hogyan működhetne egy háború utáni, újjáépített Lengyelország.

Barta Tamás 1986-ban született Veszprémben. A Lovassy László Gimnáziumban érettségizett 2005-ben. 2012-ben végzett az Eötvös Loránd Tudományegyetem történelem-lengyel szakán. 2016-2017-ig a veszprémi Laczkó Dezső Múzeum, 2017–2022-ig a Magyar Nemzeti Levéltár Veszprém Megyei Levéltárának munkatársa, levéltárosa volt. 2022-től dolgozik Budapest Főváros Levéltárában. Kutatási területe: lengyel és magyar parasztmozgalmak és agrárpártok a XIX. század végétől a XX. század közepéig.

A késő középkor és kora újkor gazdaságtörténetének egyik legizgalmasabb kérdése, miként fonódott össze a pénz, a politika és a hatalom. A Fugger család története erre kínál kivételes példát: az augsburgi kereskedő- és bankárdinasztia nemcsak Európa egyik leggazdagabb vállalkozásává vált, hanem uralkodók és egész országok sorsát is képes volt befolyásolni. A Magyar Királyság esetében különösen látványos ez a hatás, hiszen a Fuggerek a Thurzókkal közösen kiépített rézüzlet révén mélyen beágyazódtak a gazdasági és politikai rendszerbe. Budai jelenlétük, hitelezési tevékenységük és a királyi udvarhoz fűződő kapcsolataik révén nemcsak kereskedelmi szereplők voltak, hanem a korszak pénzügyi infrastruktúrájának kulcsszereplői is. Ez az epizód arra világít rá, hogyan vette ki részét egy korai globális kereskedőcsalád a magyarországi rézbányák működtetéséből és miként befolyásolta tevékenységével a korabeli magyarországi eseményeket.

Kenyeres István 1972-ben született Budapesten. A Szinnyei Merse Pál Gimnáziumban érettségizett. 1996-ban történelem, 1997-ben pedig levéltáros egyetemi diplomát szerzett, doktori disszertációját 2003-ban védte meg. Főbb kutatási területe a kora újkori gazdaságtörténet. 1990–1991-ben Budapesti Történeti Múzeumban dolgozott, 1994-ben került Budapest Főváros Levéltárába, mint levéltári kezelő. 2013 óta a BFL főigazgatója. Több folyóirat és évkönyv szerkesztője (Századok, Fons, Urbs, Hungaricana, Levéltári Szemle.). 1995 óta tart kurzusokat az ELTE-n, amelynek 2013 óta címzetes egyetemi docense, 2014-től a Kodolányi János Egyetem címzetes egyetem tanára. Számos rangos hazai és nemzetközi szakmai bizottság tagja, 2016 óta a Magyar Levéltárosok Egyesülete elnöke.

Az első világháború utáni átmeneti időszak kedvezett a pénzhamisításoknak. Szinte hamisítási hullám söpört végig Európán. A nyerészkedési célú illegális pénzkészítés mellett megjelentek a politikai, hazafias indíttatású, sőt Magyarország esetében mindezek az legfelső kormánykörök tudtával, beleegyezésével, sőt támogatásával végzett akciók voltak.

Az 1920-as évek egyik legnagyobb nemzetközi botrányává dagadt frankhamisítás főpróbájának is tartják a néhány évvel korábbi csehszlovák korona hamisítást. A valuta a nem hivatalos szokol elnevezést a hátoldalon látható két sólyomról kapta. Magyar irredenta körök szervezték meg a fiatal csehszlovák állam első papírpénzei közül az 500 korona címlet hamisítását. A művelettel nem kisebb célt tűztek ki, mint a hamisítványok terítésével megingatni, és aláásni a fiatal Csehszlovák állam pénzügyeit, gazdaságát. A szervezés élén dr. Mészáros Gyula turkológus, néprajzkutató, egyetemi tanár állt. A kudarccal végződő akció messze túlmutatott egy pénzhamisítási ügyön. A Budapesten folytatott perek iratait levéltárunk őrzi.

Garami Erika az ELTE történelem–angol szakán végzett. Ezt követően a Magyar Nemzeti Bank Bankjegy- és Éremgyűjteménye, majd a Postamúzeum muzeológusa. Doktori címét „Kossuth Lajos londoni bankókibocsátása és pere (1860–61)” címmel védte meg. A BFL-ben 2016 júliusa óta dolgozik, ahol az első években a topotéka gondozása volt a fő feladata. Kezdettől fogva a kutatószolgálat és a rendezvényszervező csapat tagja. 2021-től a BFL online felületeinek kezelője. 2022 márciusa óta rendszeresen jelentkezik a „Levéltári egypercesek” elnevezésű sorozat írásaival.

Szerkesztő: Ternovácz Bálint

Hangmérnök: Holozsai Ádám

Ybl Miklós (1814–1891) Nemzeti Lovardája 1858. január 7-én nagy érdeklődés mellett nyitotta meg kapuit a Nemzeti Múzeum mögött. Bár az építkezés csak fél évig tartott, az építési szándéktól a megvalósításig hosszú út vezetett. A lovardák a sporthoz, a társas együttléthez, de még a 19. század eleji szórakoztatás egy sajátos formájához, a cirkuszokhoz is kapcsolódtak. Ybl Miklós és Pollack Ágoston (1810–1872) 1841-ben nagy reményekkel Építészeti Intézet néven közös vállalkozást indítottak, melynek legismertebb eredménye az ikervári Batthyány-kastély. 1848 őszén Pollack Ágoston céhes építőmester két közösség megbízásából lovardatervet készített. Az elsőt az 1841-ben alakult Nemzeti Lovagda Társaságnak a Lipótvárosba – mely a telek tisztázatlan jogi helyzete miatt papíron maradt –, míg a másikat a Lövölde térre a Nemzetőri Lovagda Rt. részére. A lövöldével szemközti épület tervezésében ismét találkozott a két építész tevékenysége. A szabadságharc eseményei miatt ez a lovarda sem valósulhatott meg, de a munkafolyamat során szerzett tapasztalatai és alkotótársa elképzelései is segítették Ybl Miklóst az egy évtizeddel későbbi ikonikus lovardája létrehozásában.

Hidvégi Violetta több, mint négy évtizeden keresztül Budapest Főváros Levéltára Terv- és térképtárában a 19. századi pest-budai, óbudai építési hatóságok és Ybl Miklós hagyatékának referenseként dolgozott. Tevékenységét a szigorúan vett szakmai feltáró munkán kívül tanulmányok írása, kötetek szerkesztése, kiállítások rendezése és előadások tartása jelentette.

Szerkesztő: Ternovácz Bálint

Hangmérnök: Holozsai Ádám

A városegyesítést követően a főváros egészségügye terén – a növekvő lakosság igényeire reagálva – jelentős változások történtek. Az egyetemi klinikák mellett elenyésző számú állandó, városi fenntartású kórház működött. Erre a helyzetre reagálva a főváros átfogó fejlesztésekbe kezdett, Gebhardt Lajosnak, a Szent Rókus Kórház igazgatójának terve alapján, aminek köszönhetően a következő évtizedekben számos új intézményt létesítettek, nagyban növelve a rendelkezésre álló ágyszámot. Ezekben a kórházakban hosszabb-rövidebb ideig a korszak legkiválóbb orvosai tevékenykedtek, megalapozva a színvonalas ellátást, egyúttal pedig, oktatói és tudományos tevékenységük révén, a megelőző, diagnosztikus és gyógyító orvostudomány fejlődését is nagyban előmozdították. Orvosok elismerése, háborús időszakokat és nagyobb járványokat leszámítva, viszonylag ritkának számított a korszakban, akkor is leginkább címek adományozására korlátozódott. Ennek ellenére több olyan család is kitűnt a korszakban, ahol különféle érdemrendek adományozása történt, mégpedig nem csupán egy-egy esetben, hanem több alkalommal is. Az előadásban olyan orvoscsaládok jelennek meg, akik többször részesültek elismerésben, ismertetve a kitüntetés mögött álló okokat is.

Ogoljuk-Berzsenyi Anett Egyetemi tanulmányait 2008–2013 között az ELTE BTK-n végezte történelem és levéltár szakokon. Doktori fokozatot ugyanitt szerzett 2024-ben. A diploma megszerzését követően az Iparművészeti Múzeum Adattárában helyezkedett el. 2019-ben lett Budapest Főváros Levéltárának munkatársa, az egészségügyi, majd egészségügyi és szociális intézmények iratainak referenseként. Fő kutatási területei: orvostörténet, genealógia, falerisztika a Monarchia korában és a Horthy-korszakban.

Szerkesztő: Ternovácz Bálint

Hangmérnök: Holozsai Ádám

A beszélgetésben Sorg Antal kőművesmester, egy 19. század végi self made man életútjának első szakasza rajzolódik ki, családtörténetén keresztül. A fejlődési folyamatot, melynek során egy korán félárvaságra jutott fiatalember az I. világháborút követő évekre jelentős építőipari céget hozott létre. Ez a nagy múltú és épületein keresztül ma is köztünk élő építőipari cég névadójának korai munkásságát is beszámítva több mint fél évszázadig működött. A Sorgok letették névjegyüket a főváros és a vidék épített kultúrájában is, meghatározók épített örökségünk vonatkozásában. Számtalan kisebb építési munkától kezdve (pl. kerítés, kamra, gázvezeték) villák, lakóházak, bérpaloták százainak kivitelezését bonyolították, még ha a tervezésben nem is mindig vettek részt. A paletta azonban nem szokványos, mert ipari üzemek és gyárak, nagy állami beruházások és katonai objektumok, fejlesztések is szerepeltek a repertoáron.

Fehér Csaba a hatvani Bajza József Gimnáziumban érettségizett 1987-ben. Az ELTE BTK történelem szakát 1991–1997 között végezte el és középiskolai történelem szakos tanári oklevelet szerzett. 1999-ben az ELTE új és legújabb kori történeti muzeológia szakán diplomázott. Időközben már 1995-től a BFL-ben dolgozott részmunkaidőben, 1996-tól teljes állásban. 2007-ben az ELTE jogi karán végzett. Kutatási területe a Horthy-korszak, különös tekintettel a népbírósági perekre (pl. háborús főbűnösök, rádiósok), valamint a Magyar Rádió és a Sorg Antal Építőipari Vállalat története.

A Rajna-vidékről származó Mosel család a török kiűzése utáni Pest városának egyik legjelentősebb tisztviselőfamíliájává vált: ritkaságszámba menő módon egymást követő három generációjuk is a városi hivatali elitben maradt. A dinasztia alapítója, Johann Anton Mosel, Pest első szindikusaként jelentős szerepet játszott a szabad királyi városi privilégiumok visszaszerzésében. Fia, Joseph hosszú hivatali pályája során tanácsosként, majd – 1773-ban – a város első polgármestereként szolgálta Pestet. Unokája, ifjabb Joseph a század végére a városi főügyészi tisztségig emelkedett.

A beszélgetés a Mosel család példáján keresztül esettanulmányként enged betekintést a városvezető elit legjellegzetesebb csoportja, a belső tanácsban meghatározó szerepet játszó tisztviselő–értelmiségi családok társadalomtörténetébe. A hivatali karrierek vizsgálatán túl szó esik a vagyoni viszonyok alakulásáról és a családi kapcsolatrendszer sajátosságairól is. Mindez – más pesti tisztviselőcsaládokkal való összehasonlításban – hozzájárulhat egy domináns családi stratégia körvonalazásához. A kutatás forrásbázisát elsősorban a Pest város levéltárában található hagyatéki és csődiratok, tisztújítási dokumentumok és törvényszéki peres anyagok alkotják.

Nagy János főlevéltáros 2013 óta dolgozik Budapest Főváros Levéltárában, ahol jelenleg a városegyesítés előtti Pest város iratanyagának a referense. PhD-disszertációját 2018-ban védte meg az ELTE Történettudományi Doktori Iskola Segédtudományi Doktori Programján. Kutatási területe: a 18. századi magyar országgyűlések politika-, és társadalomtörténete, a 18–19. századi Pest-Buda története, a Felső-Kiskunság története.

Hangmérnök: Holozsai Ádám

Szerkesztő: Ternovácz Bálint