Budapest Főváros Levéltára Podcast

Az 1940–1944 közötti időszakban Észak-Erdély visszacsatolása Budapest Székesfőváros szempontjából is fontos esemény volt. Elsősorban az idegenforgalom kapcsán sikerült olyan gazdasági és társadalmi kapcsolatokat kialakítani, illetve segítséget nyújtani, amely igazán számottevő, és amely véleményem szerint kutatásra érdemes.

Az országból és a fővárosból óriási tömegek indultak el a nyári és a téli idény alatt egyaránt a keleti országrészbe. A viszontagságos utazási lehetőségek ellenére a gyógyfürdőkben gazdag vidék megtelt az anyaországból érkező látogatókkal, magashegyi üdülőtelepei a tél szezonban újra síelésre alkalmas belföldi utazási lehetőségeket kínáltak. A beszélgetésben a 20. századi magyar turizmus történetének ennek a rövid ideg tartó szelete kerül bemutatásra.

Mátyás Zoltán 1990. augusztus 15-én születtett Csíkszeredában. Középiskolai tanulmányait Székelyudvarhelyen végezte, majd 2009 és 2012 között a kolozsvári Babeş-Bolyai Tudományegyetem történelem-levéltár szakára járt. 2012 és 2015 között az Eötvös Lóránt Tudományegyetem Levéltár mesterszakát végezte el. 2015 óta dolgozik Budapest Főváros Levéltárában levéltárosként, az idei évtől az Állományvédelmi Főosztály vezetőjeként. Kutatásai során foglalkozott a kolozsvári Ferencz József Tudományegyetem (1872-1919) történetével, székely kivándorlással az Egyesült Államokba 1900 és 1914 között, budapesti kocsmatörténettel a szocializmus korában, jelenleg pedig Észak-Erdély turizmusát, valamint a Székesfővárosi Idegenforgalmi Hivatal történetét kutatja.

Szerkesztő: Ternovácz Bálint

Hangmérnök: Holozsai Ádám

2023-ban Budapest megalakulásával együtt a Fővárosi Rendőrség is százötven éves születésnapját ünnepelte, ugyanis 1873. december 15-én került állami kezelésbe a korábbi három város, Pest, Buda és Óbuda addig jogilag egymástól függetlenül működő rendőrsége. Az egyesített rendőrség nem csupán a nehéz, sokrétű feladatokatörökölte meg városi elődszerveitől, de az alulszervezettség és a pénzszűke miatti problémákat is. Ezek közül az egyik rendőrségi állomány elhelyezése volt, ami abban a korban még nem kiforrott gyakorlaton alapult. Az előadásban bemutatásra kerülnek az egykori pesti, illetve budapesti rendőri szervezetek által használt épületek, és ízelítőt kapunk az ezzel kapcsolatban felmerült nehézségekből, problémákból is.

Herédi Attila főlevéltáros 2009 óta dolgozik Budapest Főváros Levéltárában, ahol napi munkája során elsősorban a városegyesítés előtti Buda, illetve Pest, valamint a Tervtár iratanyagával dolgozik. Az ELTE doktoranduszaként jelenleg főként a főváros, valamint a rendőri szervek történetét kutatja.

Szerkesztő: Ternovácz Bálint

Hangmérnök: Holozsai Ádám

A Fővárosi Tanács 1950. március 20-ai határozata alapján Angol Park Rt. –ből Vidám Park néven községi vállalatot hoztak létre. 1968 –tól a Vidámpark, mint önálló vállalat működött tovább és 1987. év végéig a kulturális szolgáltató vállalatokra érvényes szabályok szerint gazdálkodott. Mintegy húsz éven keresztül minden évben jelentős nyereséget ért el, ami lehetővé tette, hogy állami támogatás nélkül is fejleszthető volt. De a kulturális ágazatra vonatkozó kedvezményeket 1988-tól a vállalattól megvonták. Így a berendezések fokozatosan elhasználódtak, korszerűtlenné váltak, néhány üzem kivételével már nem feleltek meg az akkori közönség igényeinek. Mindez a Vidámpark látogatottságában is tükröződött. A Vidámpark kénytelen volt élni a gazdasági élet pillanatnyi lehetőségeivel, és kft-ket alakítva jutott különféle újdonságokhoz. Újabb és újabb elképzelések kerültek elő, de egy valami biztos volt: azátalakulás elkerülhetetlenné vált.  Az előadásban bemutatásra kerül, hogy hogyan alakult át a szocialistaérában működő Vidámpark egy, a rendszerváltás utáni gazdasági társaságként működő vállalattá, megmutatva ezáltal a két rendszer közötti hangsúlyeltolódásokat.

Borbély Anikó levéltáros, 2010-ben történelem és elméleti nyelvészet szakon diplomázott a Debreceni Egyetemen. 2019. szeptemberében kezdett el dolgozni Budapest Főváros Levéltárában, mint gazdasági szakalkalmazott, majd 2022. februárjában csatlakozott a IV. főosztályhoz. Itt a gazdasági referencia munkatársaként dolgozott, majd ezt követően, 2024. márciusától munkájával már a II. főosztályt erősíti, mint a műszaki iratok egyik referense, júniustól pedig a Kutatószolgálat csapatához is csatlakozik.

Szerkesztő: Ternovácz Bálint

Hangmérnök: Holozsai Ádám

Az 1848–1849-es szabadságharcban az Egressy családnak egyidejűleg három férfi tagja is a hazáért küzdött: Egressy Gábor (1808–1863) a korszak közismert színésze, volt nemzetőr, kormánybiztos majd vezérkapitány, Egressy Béni (1814–18519) a Szózat megzenésítője a 14. honvédzászlóaljnál hadnagyi rangig jutott, Egressy Ákos (1832–1914), Gábor fia, későbbi színész, színházigazgató, szintén hadnagyi rangig jutva harcolja végig a szabadságharcot. Egressy Gáborral kapcsolatosan viszonylag gazdag szakirodalom áll rendelkezésünkre, viszont ezek döntő többségükben nem hadtörténeti munkák, ebből kifolyólag a szabadságharcban betöltött szerepétcsak vázlatosan mutatják be, annak ellenére, hogy 1848 őszén a kormánybiztosi, 1849 tavaszán pedig a vezérkapitányi működése során gazdag levéltári iratanyagkeletkezett – az előadás során elsősorban ezen forrásokon keresztül ismerhetjük meg ennek a bő fél évnek a történetét.

Keserű Norbert 2011-ben diplomázott a KRE-BTK-n, magyar nyelv és irodalom-történelem (bölcsész és tanári) szakon, ezt követően hét évig középiskolai tanárként dolgozott. 2018 óta Budapest Főváros Levéltárának munkatársa, elsődleges feladata a kutatószolgálat munkájában való részvétel.Kutatási területe 1848–1849 története, doktori disszertációját az Egressy család szabadságharcban betöltött szerepéről írja.

Szerkesztő: Ternovácz Bálint

Hangmérnök: Holozsai Ádám

 „A tábor egy darab föld, amely kívül esik a normális jogrenden” – írta Giorgo Agamben 1998-ban megjelent könyvében. A kijelentést ugyan a náci koncentrációs táborokkal kapcsolatban tette a világhírű olasz filozófus, azonban túlzás nélkül állítható, hogy bármilyen olyan szögesdróttal vagy fallal körülvett területre érvényes, ahol embereket erőszakkal tartanak fogva. Az első világháború idején több szászezer civilt zártak táborokba a hadviselő felek, részint azért, mert ellenséges ország állampolgárai és potenciális katonái voltak, részint azért, mert gyanúsnak minősítette őket a hatalom. Ez alól az Osztrák-Magyar Monarchia társállama, Magyarország sem volt kivétel: területén nagyjából egy tucat internálótábort és koncentrációs-telepet létesítettek 1914 és 1918 között. Ezek egyike volt a tápiósülyi internálótábor, amelynek – korántsem egyhangú – 1915 és 1918 közötti működését levéltári források, a korabeli sajtó és néhány visszaemlékezés felhasználásával mutatja be epizódunk beszélgetőpartnere, Somogyi László.

Somogyi László 2004-ben az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskolán történelem szakos tanári diplomát, majd 2007-ben a Szegedi Tudományegyetemen bölcsészdiplomát szerzett. 2021-ben doktorált az ELTE-n, doktori disszertációját az egykori Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegyében az első világháború alatt létesített civilek számára létesített internálótáborokról, illetve azok működéséről írta. Kutatási területe az első világháború alatt Magyarországon létrehozott civil internálótáborok története, a civilek internálásának folyamata és általában a civilek ellen irányuló erőszak az első világháború vonatkozásában. 2017. márciusa óta levéltárunk munkatársa, a III. iratőrző főosztályon dolgozik főlevéltárosként.

Szerkesztő: Ternovácz Bálint

Hangmérnök: Holozsai Ádám

Levéltárunk élen jár nemcsak hazai, hanem nemzetközi viszonylatban is online adatbázisaival digitalizált állományával. Ezek közül is kiemelt, – elsősorban kutatói igényekre válaszolva – a terv- és térképtári anyag, melyre levéltárunk összes kutatói kérésének közel 40%-a érkezik évente. Az építészeti tervrajzok széles körű érdeklődésre tartanak számot, szakmai, adminisztratív, oktatási és "citizen science" szempontból is. Ezt ismerte fel a Stockholmi Városi Levéltár is, amikor felkért minket a Koppenhágai Városi Levéltárral együtt, hogy vegyünk részt egy olyan projektben, melyben ezeket azanyagokat, illetve az irántuk érdeklődő felhasználókat helyezzük a középpontba.A Creativ Europe által támogatott City Memories - Visualzing change in three European Cities azt hivatott megvizsgálni, hogy jelenleg milyen felhasználói körök érdeklődnek a három intézményben az építészeti gyűjtemény iránt, hogyan lehet velük a szakmai kapcsolatot fejleszteni, hogyan lehet tovább bővíteni a felhasználók körét, illetve fejleszteni az online közzétett építészet - és várostörténeti tartalmainkat.

Telek Ágnes művészettörténész, főlevéltáros kollégánk 7 évig volt vezetője a terv - és térképtári csoportnak, a Budapest Időgép nagykövete, intézményünk egyik szakmai kulturális projektmenedzsere. Építészettörténetből diplomázott 2011-ben a Pázmány Péter Katolikus Egyetemen. Levéltári munkássága mellett kulturális újságíróként, kurátorként fotógráfiai témákkal, kortárs képzőművészettel is foglalkozik.

Szerkesztő: Ternovácz Bálint

Hangmérnök: Holozsai Ádám

Wesselényi Miklós (1796–1850) 1814-es bécsi és itáliai útja során, majd 1821-től 1843-ig vezette naplóját rövidebb-hosszabb megszakításokkal. Bár az utóbbi években a báró naplója egyre inkább a történeti kutatások fókuszába került, eddig csupán töredékeit publikálták. A napló kiadásának egyik problémája változó jellegéből fakad: Wesselényi hosszú éveken keresztül csak címszavakban rögzítette az eseményeket, s az 1814-es és 1821–22-es útinapló mellett az 1834–35-ös erdélyi országgyűlés kezdetétől maradtak fenn hosszabb napi feljegyzései. A beszélgetés során elsősorban az 1834 és 1839 közötti feljegyzéseken keresztül megismerkedhetünk Wesselényi naplóvezetési szokásaival, feljegyzéseinek magánéleti vonatkozásaival, életeseményeinek személyiségére gyakorolt hatásával. 

Kárpáti Attila István 2014-ben szerezte meg történészi diplomáját az Eötvös Loránd Tudományegyetemen, 2018-ban védte meg Wesselényi Miklós kapcsolatrendszeréről szóló disszertációját. Korábban a Magyar Nemzeti Múzeum Semmelweis Orvostörténeti Múzeumának, majd a MagyarNemzeti Levéltár Országos Levéltárának munkatársa volt, 2021 decemberétől dolgozik a BFL-ben. Elsődleges kutatási területe Wesselényi Miklós életútja és munkássága.

Szerkesztő: Ternovácz Bálint

Hangmérnök: Holozsai Ádám

A beszélgetés témája ezúttal a budapesti magyarörményekre és a fővárosi magyarörmény önmegőrzés bázisaira fókuszál. Bemutatásra kerülnek az identitás tartópillérei: a közös örmény történelmi emlékezet elemei; a közösségi tudat egyes tematikus formái; a család és az egyén világa; a kapcsolat az anyaországi, illetve a diaszpórában élő örményekkel; a műveltség, nyelv- és művészeti érzékenység és tehetség jelenléte; az örmény nyelv; az örmény vallásosság.

Szerkesztő: Ternovácz Bálint

Hangmérnök: Holozsai Ádám

Otto Wagner bécsi építész a 19–20. század fordulója építészetének egyik leginkább meghatározó alakja. A bécsi szecessziós mozgalom egyik vezéralakja, az építészeti és iparművészeti tervezés megújítója, a modernizmus programadója. Építészeti munkásságának korai fejezetei a történelmi Magyarországhoz kötődnek. Az előadás ezek közül azokat a munkáit mutatja be, amelyek a városegyesítés előtti Pest városához kötődnek. Ezek közül egy, Mandl Károly bérháza újonnan került beazonosításra.

Brunner Attila levéltáros, Budapest Főváros Levéltárának munkatársa 2017 óta. Kutatási területe a 19-20. század fordulójának művészete, különös tekintettel az alföldi régióra. 2023-ban jelent meg a magyarországi városházákról szóló monografikus munkája.

Szerkesztő: Ternovácz Bálint

Hangmérnök: Holozsai Ádám

József nádor (1776–1847) 1805-ben felterjesztéssel fordult I. Ferenc királyhoz Pest fejlesztése ügyében. A nádor Szépítési Terve a város szabályozásának mértéktartó összefoglalója, melléklete Hild János (1761/1766–1811) városrendezési térképe pedig kijelölte a fejlődés kereteit. Az uralkodói jóváhagyás után 1808-ban megalakult Pest város Szépítő Bizottmánya, a nádor irányításában működő városépítési hatóság. A Bizottmány működése során keletkezett iratokat és terveket Budapest Főváros Levéltára őrzi. Az első évtizedekben országos jelentőségű klasszicista középületek, míves és egyszerűbb lakóházak épültek. A Bizottmány három évtizedig tartó sikeres működését megtörte az 1838-as árvíz katasztrófája, amely kikényszerítette Pest első építési szabályzatát. József nádor halálakor a város már kiheverte az áradás pusztítását, de a forradalom és szabadságharc ismét visszavetette növekedését. Az önkényuralmi időszakban nem történt városfejlesztés, a lakóház-építési kedv is visszaesett. A korszakot gótizáló és félköríves romantikus ízlésű épületek jellemzik.

Hidvégi Violetta több mint négy évtizeden keresztül Budapest Főváros Levéltára Terv- és térképtárában a 19. századi pest-budai, óbudai építési hatóságok és Ybl Miklós hagyatékának referenseként dolgozott.Tevékenységét a szigorúan vett szakmai feltáró munkán kívül tanulmányok írása, kötetek szerkesztése, kiállítások rendezése és előadások tartása jelentette.

Szerkesztő: Ternovácz Bálint

Hangmérnök: Holozsai Ádám