Budapest Főváros Levéltára Podcast

Az 1848–49-es szabadságharcban az Egressy családnak egyidejűleg három férfi tagja is a hazáért küzdött: Egressy Gábor (1808–1863) a korszak közismert színésze, nemzetőr volt, kormánybiztos majd vezérkapitány, Egressy Ákos (1832–1914), Gábor fia, későbbi színész, színigazgató, hadnagyi rangig jutva harcolta végig a szabadságharcot és Egressy Béni (1814-1851), a Szózat megzenésítője a 14. honvédzászlóaljnál szintén hadnagyi rangig jutott. Egressy Bénivel kapcsolatosan viszonylag gazdag szakirodalom áll rendelkezésünkre, viszont ezek döntő többségükben nem hadtörténeti munkák, ebből kifolyólag a szabadságharcban betöltött szerepét csak vázlatosan, említés szintjén mutatják be. Pedig a Szózat zeneszerzője hónapokon át szolgált a honvédseregben, a téli hadjárat során szerzett tapasztalatait folyóiratban is megjelenítette, megsebesült Kápolnánál, végül pedig Komárom védőjeként tette le a fegyvert. Komáromi szolgálata alatt részt vett a helyi hadilap szerkesztésében, katonazenekart szervezett és itt született meg a híres Klapka-induló is. A beszélgetés során magánleveleken, levéltári forrásokon és a korabeli publicisztika vizsgálatán keresztül ismerhetjük meg ennek az időszaknak a történetét.

Keserű Norbert 2011-ben diplomázott a KRE-BTK-n, magyar nyelv és irodalom – történelem (bölcsész és tanári) szakon. Ezt követően hét évig középiskolai tanárként dolgozott. 2018 óta Budapest Főváros Levéltárának munkatársa, elsődleges feladata a kutatószolgálat munkájában való részvétel. Kutatási területe 1848–1849 története, doktori disszertációját az Egressy család szabadságharcban betöltött szerepéről írja.

Szerkesztő: Ternovácz Bálint

Hangmérnök: Holozsai Ádám

A pesti Natorp-Macher-cég a 18. század végén Magyarország legjelentősebb nagykereskedelmi vállalata volt, fő területe a gyarmat- és vegyi árukereskedelem volt. A Natorp-Macher cég fennmaradt iratanyaga töredékessége ellenére is egyedülálló, Magyarország tekintetében és európai viszonylatban is figyelemreméltó adatokat tartalmaz. A beszélgetésben a Budapest Főváros Levéltárában őrzött, 1780-as évekbeli üzleti könyvek alapján kerül bemutatásra a cég európai távolsági kereskedelemben játszott szerepe, üzletfelei, a behozott áruk típusai és a kereskedelmi tevékenységük adatai.

Kenyeres István 1972-ben született Budapesten. A Szinnyei Merse Pál Gimnáziumban érettségizett. 1996-ban történelem, 1997-ben pedig levéltáros egyetemi diplomát szerzett, doktori disszertációját 2003-ban védte meg. Főbb kutatási területe a kora újkori gazdaságtörténet. 1990–1991-ben Budapesti Történeti Múzeumban dolgozott, 1994-ben került Budapest Főváros Levéltárába, mint levéltári kezelő. 2013 óta a BFL főigazgatója. Több folyóirat és évkönyv szerkesztője (Századok, Fons, Urbs, Hungaricana, Levéltári Szemle.). 1995 óta tart kurzusokat az ELTE-n, amelynek 2013 óta címzetes egyetemi docense. 2014-től a Kodolányi János Egyetem címzetes egyetem tanára. Számos rangos hazai és nemzetközi szakmai bizottság tagja. 2016 óta a Magyar Levéltárosok Egyesületének elnöke.

Szerkesztő: Ternovácz Bálint

Hangmérnök: Holozsai Ádám

A középkori Magyar Királyság 1180 után kezdte kiterjeszteni hatalmát a Balkán észak-nyugati területeire. Ezen, többségében a görög rítusú egyházhoz tartozó szlávok lakta vidéken hatalma megszilárdításához a 13. században a latin rítusú egyházra próbált támaszkodni a szerémi, a boszniai és a nándorfehérvári missziós püspökségeken keresztül.

Ternovácz Bálint 1990-ben született az egykori Jugoszláviában, Újvidéken. Az újvidéki Svetozar Marković Gimnáziumban érettségizett 2009-ben. 2014-ben végezte el a levéltár mesterszak közép- és kora újkori szakirányát. Doktori disszertációját 2020-ban védte meg. Kutatási területe a Nyugat-Balkán és a Magyar Királyság kapcsolata a középkorban. 2016 és 2023 között az Eötvös Loránd Tudományegyetem tudományos munkatársaként kutatott, 2019 és 2024 között az Eötvös Collegium műhelyvezető-helyettese volt. 2015-től három évig a Jezsuita Levéltárban dolgozott, 2017 óta Budapest Főváros Levéltára V. Főosztályának munkatársa.

Szerkesztő: Györgyi Csaba

Hangmérnök: Holozsai Ádám

1795-ben a lengyel állam hosszú időre eltűnt Európa térképéről, azonban a XIX. század folyamán több kísérlet történt újbóli létrehozására, a felosztó hatalmaktól (az Orosz, Birodalomtól, a Porosz Királyságtól és a Habsburg Monarchiától) való függetlenedésre. Az egymást követő lengyel hazafias összeesküvésekben, szabadságharcokban, majd az ezeket követő emigrációkban már a XIX. század első felében kialakult egy radikális irányzat, amelynek tagjai hangsúlyozták, hogy nem elég a lengyel állam függetlenségét újra biztosítani, sem az 1791-es alkotmányhoz egy az egyben visszatérni, hanem egy ilyen új államban mélyreható, demokratikus irányba mutató társadalmi változások is szükségesek lesznek. E szabadságharcosok és gondolkodók közül idézzük most fel Tadeusz Kościuszko, Maurycy Mochnacki, Stanisław Worcell, Henryk Kamieński, Jan Kanty Podolecki és Bolesław Limanowski alakját.

Barta Tamás 1986-ban született Veszprémben. A Lovassy László Gimnáziumban érettségizett, majd az ELTE történelem-lengyel szakán tanult, illetve részképzési ösztöndíjjal Krakkóban és Varsóban is, jelenleg az ELTE Kelet-Európa Története tanszékének abszolvált doktorandusza. Kutatási területe főként a magyar és lengyel agrárnépesség mozgalmai a XIX. század végétől a XX. század közepéig. 2022 óta dolgozik a levéltárunkban.

Szerkesztő: Ternovácz Bálint

Hangmérnök: Holozsai Ádám

A köztéri szükségvégzés és ennek kapcsán a nyilvános illemhelyek telepítésének lehetősége az 1860-as években került napirendre az egészségügyi szaksajtóban, illetve a Pest várost irányító testületekben, hivatalokban. Az első nyilvános illemhely egy Angliából rendelt vasvizelde volt, amelyet 1870-ben állítottak fel a Deák Ferenc téren, az evangélikus templom előtti területen. A beszélgetésben először a fővárosi illemhelyépítés kezdeteiről beszélünk, valamint bemutatjuk az 1895-ben Wilhelm Beetz bécsi vállalkozóval kötött szerződéshez vezető utat, illetve magát a szerződést. A továbbiakban néhány helyszín kiemelésével a fővárosi nyilvános illemhelyek történetét (is) meghatározó ellentétet, a közérdek és magánérdek ütközését, e fogalmak képlékenységét tárgyaljuk.

Lukács Anikó a Madách Imre Gimnáziumban érettségizett, az ELTE BTK magyar és történelem szakán szerzett diplomát, majd a Társadalom- és gazdaságtörténeti doktori programban védte meg doktori disszertációját. 2005 óta dolgozik Budapest Főváros Levéltárában.

Szerkesztő: Ternovácz Bálint

Hangmérnök: Holozsai Ádám

A társadalomtörténeti célú kollektív életrajz mint a rendi polgárság vizsgálati módszere Bácskai Vera e tekintetben is úttörőnek számító kutatásai révén honosodott meg a magyar társadalom-történetírásban. Életművében a családtörténetek egyre nagyobb szerepet kaptak a társadalmi folyamatok leírásában. E vizsgálatnak egyik forrásbázisát a városi polgárság hagyatéki leltárai jelentik, amelyek lehetővé teszik az egyéni életutak, életkörülmények, a család gazdasági és társadalmi stratégiáinak feltárását. Ezek alapján – ahogyan azt Bácskai a vállalkozók előfutárai esetében tette – egy-egy csoportra jellemző karrierminta alkotható meg.

A beszélgetésben a Staffenberger házaspár hagyatéki iratainak bemutatásával arra fókuszálunk, hogy milyen jelentős forrásértéke van a hagyatéki iratanyagnak, valamint hogy milyen elemzési lehetőségeket nyújt, illetve hogyan illeszthető be a városi, ezúttal a pesti kézműves nagypolgárságról szóló kutatásokba.

Jakab Réka 2001-ben végzett az ELTE Bölcsészettudományi Karán történelem, muzeológia és levéltár szakon. Doktori fokozatát 2013-ban szerezte az ELTE BTK Történettudományi Doktori Iskola Művelődéstörténeti Programján. Disszertációjának témája Pápa város zsidóságának 1848-at megelőző társadalom- és gazdaságtörténete volt, ami Bérlőből polgár címen 2014-ben meg is jelent. Ennek folyományaként készült el a Veszprém város zsidó közösségéről szóló hasonló monográfia Táguló és szűkülő terek címmel, amely 2020-ban látott napvilágot.

2003-tól 2020-ig a Veszprém Megyei Levéltár munkatársa volt. 2020 óta dolgozik Budapest Főváros Levéltárában, referenciája a városegyesítés utáni Budapest közigazgatási iratanyaga.

Szerkesztő: Ternovácz Bálint

Hangmérnök: Holozsai Ádám

Mautner Sándor nevét Angyalföldön szinte mindenki ismeri, hiszen 37 éven át a kerület egyik leghosszabb utcája viselte a nevét. Azonban azon kívül, hogy munkásmozgalmi mártír és szabósegéd volt valószínűleg kevesen tudnak bármi mást róla, annak ellenére, hogy leszármazói még ma is élnek. Meglepő módon emlékét a munkásmozgalmi történetírás sem őrizte meg kiemelten, miközben hasonló sorsú elvtársai (Ságvári Endre, Schönherz Zoltán stb.) életrajza jóval ismertebb. Ki volt Mautner Sándor? Hogyan emlékeztek a szocialista korban az egykori munkásmozgalmi aktivistára? Mit lehet kideríteni rólaa levéltári anyagokból? Ezekre a kérdésekre keressük a választ a beszélgetés során.

Mautner Zoltán a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Bölcsészettudományi Karán, Történelem szakon szerzettdiplomát 2016-ban. 2017 februárjától Budapest Főváros Levéltárának munkatársa, főlevéltáros, levéltár-pedagógus. Több ezer diáknak tartott már foglalkozást, vetélkedőt, miközben a kutatóterem csoportvezetője is egyben.

Szerkesztő: Ternovácz Bálint

Hangmérnök: Holozsai Ádám

Naponta hangzik el a címben szereplő kérdés, amikor digitalizálásról, digitalizáló eszközökről vagy digitális állományokról beszélünk. Az előadásban a kérdés pontosabb megválaszolásához szükséges szempontokat igyekszünk számba venni, illetve áttekinteni azokat a további paramétereket, amelyek legalább annyira fontosak,mint a sokat emlegetett DPI. A digitalizálás eszközeiben használatos érzékelők fajtáit és a felvételkészítés módjait megismerve, illetve az analóg eredetik jellemzőit is körbejárva megpróbálunk közelebb kerülni az analóg-digitális konverzió mibenlétéhez, lépéseinek megértéséhez. Szóba kerül majd a fény természete, némi színelmélet, a színmélység, az emberi látás és még sok mindenmás is. Az előadás végén kitekintünk a szakmában ismert és elterjedt, gyakorlatilag „szabványként” használatos digitalizálási ajánlásokra is.

Győrffy Szabolcs 1976-ban született Beregszászban. 1998-ban szerzett diplomát az Ungvári Állami Egyetemen filológusként. Ezzel párhuzamosan, 1999-től kezdett a Nemzeti Könyvtárban dolgozni, ahol az Olvasó- és Tájékoztató Szolgálat valamennyi posztját megjárva 2005-től a multimédia gyűjteményt őrző és szolgáltató csoportot vezette. 2010-ben nevezték ki a Mikrofilm- és Fotótár szakmai alapjain akkor szerveződő Digitalizáló Osztály élére. 2016 és 2018 között megtervezhette, kialakíthatta és beüzemelhette a Nemzeti Könyvtár - európai szinten is unikálisnak mondható - Digitalizáló Központját. Budapest Főváros Levéltárának szakmai és tudós csapata 2020-ban fogadta be, ahol immáron 4. éve töltheti be az Állományvédelmi Főosztály digitalizálásért felelős főosztályvezető-helyettesi posztját.

Szerkesztő: Ternovácz Bálint

Hangmérnök: Holozsai Ádám

A leánykereskedelem vagy ,,white slavery", ahogy angolszász területeken hivatkoznak rá, már a századforduló Európájában is nagy veszélyforrásnak számított a naiv fiatal lányok számára. Szorosan kapcsolódik a prostitúció és a kerítés témájához, hiszen a leánykereskedelem egyik legnagyobb felvevőpiacát a bordélyházak jelentették Magyarországon és külföldön egyaránt. A magyar lányokat leggyakrabban Oroszországba, Törökországba vagy Dél-Amerikába szállították a leánykereskedők, sokszor más címszóval, házassággal, jól fizető munkával csalták őket lépre, majd eladták őket prostituáltnak. Völgyi Réka azt vizsgálja Landau Teréz és Littmann Rózsi 1925-es eltűnésének történetén keresztül, hogy hogyan nézett ki ez a folyamat, milyen társadalmi csoportba tartozó és milyen hátterű nők estek ennek áldozatul és kik voltak azok a kerítők vagy leánykereskedők, akik kereskedtek a fiatal nőkkel, illetve, hogy kik és hogyan küzdöttek a leánykereskedelem veszélyei ellen.

Völgyi Réka az Eötvös Loránd Tudományegyetem történelem alapszakán, majd levéltár mesterszakán szerzett diplomát. Jelenleg az ELTE Gazdaság- és Társadalomtörténet tanszék Társadalom- és Gazdaságtörténet doktori programjának hallgatója. Kutatási területe a nő- és prostitúciótörténet.2020–2021 között a Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltárában dolgozott. 2021 áprilisa óta a Budapest Főváros Levéltára II. iratőrző főosztályának munkatársa.

Szerkesztő: Ternovácz Bálint

Hangmérnök: Holozsai Ádám

Nagy János kutatásai során Pest szabad királyi város 1705 és 1790 között igazgatási elitjét vizsgálta elsődlegesen prozopográfiai megközelítésben. Arra próbál választ adni, hogy kik tartoztak ebbe a körbe, honnan érkeztek a városvezetésbe, fel lehet-e osztani a csoportot foglalkozási, rendi-, származáshelyi-, esetleg nemzetiségi szempontok szerint. További izgalmas kérdés, hogy kialakultak-e többgenerációs városvezető dinasztiák,mennyire volt zárt, vagyis oligarchikus az elit. Állítható-e, hogy a feltörekvőket nem engedte be maga közé az alapvetően egymáshoz rokoni kapcsolatokkal kötődő csoport, ezzel monopolizálva a városvezetést és a városerőforrásait? Tetten érhetőek-e az egyéni életpályákon az igazgatás szakszerűsödésének, vagyis professzionalizációjának a jelei?  A kutatás gazdag forrásanyagát Pest város tanácsülési jegyzőkönyvei, tisztújítási iratai, a királyi biztosi vizsgálatok aktái mellett a II. József korából megmaradt minősítési listák, továbbá a hivatalviselők hagyatéki iratai adják. A tipikus pályaívek rekonstrukciója, illetve néhány egyedi karrierút felvillantása révén más látószögből láthatjuk a történetírás e mostohán kezelt korszakának kevéssé kutatott társadalmi csoportját.

Nagy János főlevéltáros 2013 óta dolgozik Budapest Főváros Levéltárában, ahol jelenleg a városegyesítés előtti Pest város iratanyagának a referense. PhD-disszertációját 2018-ban védte meg az ELTE Történettudományi Doktori Iskola Segédtudományi Doktori Programján. Kutatási területe: a 18. századi magyar országgyűlések politika-, és társadalomtörténete, a 18–19. századi Pest-Buda története és a Felső-Kiskunság története.

Szerkesztő: Ternovácz Bálint

Hangmérnök: Holozsai Ádám