A buddhizmus alapelvei egyértelműen visszatükrözik a fenntarthatósági törekvéseket: vágyak leegyszerűsítése; erőszakmentesség minden érző lénnyel szemben; másokkal való őszinte törődés és együttérzés. Még egy nyugati ember számára is felfogható és vonzó értékek. Azonban az önkéntes egyszerűség vagy énünk központi szerepének elengedése nem is olyan könnyen befogadható. Mi a buddhista közgazdaságtan és mit tudunk belőle tanulni? Erről beszélget Köves Alexandra Zsolnai Lászlóval, a Budapesti Corvinus Egyetem tanárával.

Ebben a hónapban a vallások és a fenntarthatóság összefüggéseiről beszélgetünk, és a buddhizmus esetében nincsen nehéz dolgunk, hiszen olyan fogalmakkal alakítja világnézetét, amelyek akár egy fenntartható gazdasági megközelítés alapjai is lehetnének. Azonban ezek az elvek egyértelműen konfliktusban vannak a most domináns globális gazdasági logikával. Míg a képviselt értékrend vonzó lehet sokak számára, egy nyugati gondolkodónak például az én feladása elérhetetlennek tűnhet. Lehet-e az alapelveket mégis valamennyire adaptálni? Ráadásul egyre többet hallunk olyan sikeres vállalatvezetőkről, akik zent gyakorolnak, miközben milliárdos üzleteiket igazgatják. Összefér egyáltalán ez a kettő?  Bhutánt sokszor emlegetik fenntarthatósági összefüggésekben, hiszen míg a szubjektív boldogság mutatóiban egészen elől van, a GDP szerinti rangsorokban kifejezetten hátul helyezkedik el. Valóban boldogok vajon a bhutániak? Egyáltalán mi a boldogság ebben az értelmezésben? Köves Alexandra Zsolnai Lászlóval, a Budapesti Corvinus Egyetem tanárával, a Gazdaságetikai Központ vezetőjével beszélget a buddhista közgazdaságtanról, önkéntes egyszerűségről, boldogságról, „önfeladásról”, és Steve Jobsról.