Nemzetközi szinten és Magyarországon is legalább annyi női krimiíró van ma már, mint férfi, a műfaj pedig hosszú évtizedek után végre reneszánszát éli itthon is. Egyre több kötet jelenik meg és egyre több az új szerző. Mindeközben jól látszik, hogy szomjaznak az olvasók a sorozatokra, bár a „stand alone” vagyis az egyrészes kötetek is kelendőek. Mintha az utóbbi időben bátrabban mernének szakítani az írók a klasszikus krimi műfaji sajátosságaival. Utóbbi kapcsán éles vita robbant ki néhány hónappal ezelőtt, az egyik legnépszerűbb magyar krimiíró, Kondor Vilmos ugyanis erős kritikával illette a hazai krimiszcénát. Ezúttal Szlavicsek Judit és Mészöly Ágnes szerzői, míg Szabó Piroska a General Press főszerkesztőjeként kiadói oldalról lesznek Nyáry Krisztián vendégei, akik nem csak reagálnak a kritikára, de párhuzamokról, témaválasztásokról, női főhősökről, és arról is mesélnek létezik-e szerintük egyáltalán női krimi. Az epizód elején a 180 éve született műfaj születéséről lesz szó, amely máig a legnagyobb forgalmat bonyolító könyvpiaci kategória, majd a modern krimi alfajairól és a legmeglepőbb példányszámokról is beszámolunk.

Új verseskötete kapcsán Istenhez való viszonyáról, a házasság intézményéről, soha meg nem ismert édesanyjához fűződő érzelmeiről, és arról is mesél a Buksóban Röhrig Géza, hogy a megbocsátás sajtója talán túlontúl is jó. A két évtizedes New York-i tartózkodás után idén hazatelepülő szerző három versét fel is olvasta Semmike-dalok című kötetéből, és ezekről hosszabban is beszélgetett Nyáry Krisztiánnal  – szabadon, mégsem csapongva.

Olyan időszakot élünk, amikor a tudomány iránti bizalom világszerte csökken. Érezhetően egyre erősebbek az áltudományos hangok, ezért talán soha nem voltak annyira fontosak a hiteles tudományos és ismeretterjesztő könyvek, mint napjainkban. De mi alapján válasszunk? Hogyan születnek és melyek a legnagyobb kihívások a hazai tudományos irodalomban? Mennyire terhelt és bonyolult a finanszírozásuk? Mekkora példányszámban jelennek meg és mennyire népszerűek ezek a kötetek itthon és külföldön? – A Magyar Tudományos Akadémia kétszázadik születésnapján a Buksó a tudományos könyvkiadás jelenéről és jövőjéről szervezett beszélgetést. Nyáry Krisztián ez alkalomból Németh Kingának, az idén 35 éves Typotex Kiadó vezetőjének, Holl András csillagásznak, az MTA Könyvtár főigazgató-helyettesének, és Kecskeméti Gábor irodalomtörténész akadémikusnak tette fel kérdéseit. Az epizód elején Valuska László volt a Buksó vendége, aki a Margó Irodalmi Fesztivál főszervezőkejént és a Könyves Magazin lapigazgatójaként ma már hivatásszerű olvasó. Esterházy Péterről, meghatározó gyerekkori könyves emlékeiről, de a Margó-díj odaítélésének kulisszatitkairól is mesélt.

Több identitású létezőként hivatkozik magára, hiszen tanár, irodalmi estek rendszeres vendége és előadója, igazi könyvőrült, mégis a legtöbben az Anima Sound System alapítójaként ismerik. Annak ellenére, hogy Prieger Zsolt nem rajong a füveskönyvekért, új munkája egy válogatott idézetekkel teli kötet lett. 365 gondolatot gyűjtött össze Szerb Antaltól, hogy az év minden napjára jusson egy. Az olvasás iránti csillapíthatatlan szenvedélyről, a reményről, hitről, a zene és a szépirodalom párhuzamairól, de új könyvének születéséről is mesél a Buksóban, amelyben a közelgő irodalmi fesztiválok színes felhozataláról is szó lesz, és tíz klasszikus művet is hozunk, amelyek így vagy úgy, de újragondolt formában jelentek meg a közelmúltban.

Áprily Lajos dédunokája, Jékely Zoltán unokája, Péterfy Gergely húga, Péterfy Sarolt nővére, Gerlóczy Márton unokanővére. Péterfy Bori írók és könyvek között nőtt fel – így nem meglepő, hogy már gyerekként falta a könyveket. Vlagyimir Szorokin A jég című könyve örökre megváltoztatta az életét. Dalszövegíróként is alkot, ám attól óva int mindenkit, hogy a dalszövegekre versként tekintsenek. Életét végigkísérte az olvasás, ám anyaként egyelőre szélmalomharcnak érzi olvasásra bírni a kisfiát. Egyebek mellett erről is mesél Nyáry Krisztiánnak, aki a folytatásban a műfordítás kihívásairól, a szakma relevanciájáról és a modernkori újrafordítások jelentőségéről is kérdezi meghívott vendégeit. Itt lesz velünk Tótfalusi Ágnes, aki Michel Houellebecq-et és Stendhal-t is fordított már, M. Nagy Miklós a Helikon Kiadó főszerkesztője, aki Jack Kerouac és Victor Pelevin magyar hangja, illetve Dányi Dániel, aki a Magyar Műfordítók Egyesületének elnökeként és műfordítóként egyaránt behatóan ismeri a témát.

Idén Szilágyi Ákos kapta az Artisjus Irodalmi Nagydíjat – Elvégre című verseskötete mellett teljes életműve elismeréseként. Így aztán több apropója is van a vele készült beszélgetésnek, amelyben fiatalkori lázadásról, közéletről, veszteségekről és Arany János iránt érzett rajongásáról is mesél. Utóbbi kapcsán kiderül, hogy tekinthető-e a most megjelent kötete a saját Őszikékjének, és az is, miért támadta meg pályája elején az akkor már sztárszerzőnek számító Weöres Sándort, és mit gondol erről fél évszázaddal később. A Buksó olvasókat bemutató Mit forgat? című rovatában Nyáry Krisztián Lovas Rozival, a Loupe Színházi Társulás egyik alapítójával beszélget, aki ritka kivételként rajongott a kötelező olvasmányokért, kifejezetten szerette az Egri csillagokat, de meghatározó élmény volt számára az Anna Karenina is. Kiderül, miért és mennyire figyelik kritikus szemmel férjével, Horváth János Antallal a kortárs gyerekirodalmat, és ajánl is néhány fontos könyvet a hallgatóknak.

Rendhagyó módon, közönség előtt vették fel a Buksó legújabb epizódját, ráadásul a podcast történetében először határon túli helyszínről, Sepsiszentgyörgyről jelentkezett Nyáry Krisztián. A SepsiBook Könyvvásár és Irodalmi Fesztiválon Láng Orsolya költővel, Szonda Szabolccsal, az esemény főszervezőjével és Hajdú Áronnal a csíkszeredai Bookart Kiadó vezetőjével beszélgetett főként arról, hogy érdemes-e külön kezelni az erdélyi irodalmat, a magyarországitól. Mi közös és mi nem az a Magyarországon és az Erdélyben alkotó szerzőkben? Áldásként, teherként esetleg semleges jelzőként élik-e meg az „erdélyi író” címkét? De az is kiderül a beszélgetésből, hogy léteznek-e sajátosan erdélyi témák, ügyek, hagyományok vagy írói stílus?

„Sokkal több, mint egy könyv egy kivételes színházi alkotó pályájáról: segítség az élethez” – vallja Rényi Ádám annak az új életrajzi kötetnek a szerzője, amely sokáig nagyon úgy tűnt, el sem fog készülni. A könyv főhőse, Szirtes Tamás ugyanis udvariasan, de többször visszautasította a 21. Század Kiadó társtulajdonosának felkérését. Rényi azonban olyan szilárd meggyőződéssel hitt abban, hogy a Madách Színház igazgatójának életéről írni kell, hogy amikor hangyányit csökkent Szirtes ellenállása, munkához is látott. A szerző csaknem egy éven keresztül faggatta a Kossuth-díjas rendezőt, aki mesteréről, Ádám Ottóról, a Madách történetének kezdeteiről, a legnagyobb színészlegendákról, fél évszázadot átölelő és azóta töretlen rendezői pályájáról, de a feledés kegyetlenségéről is mesél a kötetben és a Buksóban egyaránt. Az epizód elején ismét egy olvasót kérdez Nyáry Krisztián, ezúttal Jakabos Zsuzsa olimpikon, Európa-bajnok úszóval beszélget sztereotípiákról, könyvekről, és arról is miért jó választás a Bűn és bűnhődés egy kemény edzőtáborhoz.

Kivételes változások jellemzik az elmúlt húsz évben a tatárjárás kutatását. A régészek egyre meggyőzőbb pontossággal képesek rekonstruálni az eseményeket és meghatározni történelmünk legpusztítóbb erejű háborújának helyszíneit. Ma már az is tisztán látszik: nem pontosan ott zajlott a muhi csata, ahol sokáig feltételezték. Ugyan a magyaroknak nem sikerült legyőznie 1241-ben a tatárokat, a IV. Béla vezette csapatok bizonyos tekintetben mégis megvédték kultúránkat a világ valaha volt legnagyobb birodalmával szemben. Miért nem túlzás második honalapításnak hívni mégis azt az időszakot, amely a tatárjárás után következett? Mit tudunk a pusztítás valós mértékéről? Miért volt még a II. világháború borzalmainál is súlyosabb ez a háború? Egyebek mellett ezekről kérdezi Nyáry Krisztián az éppen most 4 éves Buksó vendégeit A tatárjárás: Magyarország élet-halál harca című kötet szerzőjét, Bihari Dánielt, és egyik szerkesztőjét, Dr. Laszlovszky József régész-történészt.

75 évvel ezelőtt született, 50 éve lépett az irodalmi pályára és lassan 10 éve már, hogy nincs köztünk Esterházy Péter, a magyar kortárs irodalom megkerülhetetlen alakja. Íme egy interjú a vele készült interjúkról. Alig egy hónapja jelent meg ugyanis az idén 70 éves Magvető Kiadó gondozásában egy hiánypótló beszélgetéskötet, amely vállaltan nem „best of válogatás”, mégis Esterházy legnagyobb erejű interjúit gyűjti össze. Pál Sándor Attila válogatta és Turi Tímea szerkesztette kötetbe azt a 19 beszélgetést, amelyek között a feltételezett első és a halála előtt készült utolsó is szerepel. Esterházy egyébként épp annyira nem szeretett interjút adni, ahogy kerülte a nosztalgiázást is. Ez a kötet mégsem mentes a nosztalgiától. Vajon kilépett-e mostanra a szerzői purgatóriumból? És egyáltalán mit ért ez alatt a szépirodalmi közeg? Miért volt már életében közéleti szerepvállalásai miatt a kultúrharc egyik főszereplője? Mitől üdítő és sokszor megrázóan izgalmas az Esterházy univerzum? És vajon mi mindennek köszönhető, hogy a Vanni van című interjúkötetet már egy hónappal a megjelenése után újra kellett nyomni? Egyebek mellett erről lesz szó.