Vannak mondatok, amelyeknek soha nem volna szabad elhangzaniuk.
Vannak dolgok, amelyeknek soha nem volna szabad megtörténniük.
Vera fuldokol a házasságában, és egy durva veszekedés után elköltözik a férjétől két kisgyerekével.
Döntenie kell: megpróbálja rendbe hozni a házasságát, vagy újrakezdi az életét, és megtanul ismét szabadon lélegezni.

forrás: Könyves Magazin

Halász Rita Mély levegő című, Margó-díjas regényében kíméletlen pontossággal tárja fel egy harmincas pár kapcsolatának alakulását és válságát, majd a súlyos szembesülésekkel terhes kivezető út állomásait. Nem kendőz el semmit, és nem szolgáltat igazságot senkinek. Az első személyű elbeszélés mondatai feszesek, felkavaróan őszinték és élesen ironikusak. A traumatikus élményeket mesékkel, a valóságost irreálissal, álomszerűvel, súlyos témáit humorral, a feketét fehérrel keveri.
(forrás: https://jelenkor.libricsoport.hu/fooldal/konyvek/mely-levego)

Halász Rita 1980-ban született Budapesten. Író, művészettörténész, 2017-től publikál rendszeresen irodalmi folyóiratokban. Írásai többek között az Élet és Irodalomban, a Jelenkorban, az Alföldben jelentek meg.

Vannak mondatok, amelyeknek soha nem volna szabad elhangzaniuk.
Vannak dolgok, amelyeknek soha nem volna szabad megtörténniük.
Vera fuldokol a házasságában, és egy durva veszekedés után elköltözik a férjétől két kisgyerekével.
Döntenie kell: megpróbálja rendbe hozni a házasságát, vagy újrakezdi az életét, és megtanul ismét szabadon lélegezni.

forrás: Könyves Magazin

Halász Rita Mély levegő című, Margó-díjas regényében kíméletlen pontossággal tárja fel egy harmincas pár kapcsolatának alakulását és válságát, majd a súlyos szembesülésekkel terhes kivezető út állomásait. Nem kendőz el semmit, és nem szolgáltat igazságot senkinek. Az első személyű elbeszélés mondatai feszesek, felkavaróan őszinték és élesen ironikusak. A traumatikus élményeket mesékkel, a valóságost irreálissal, álomszerűvel, súlyos témáit humorral, a feketét fehérrel keveri.
(forrás: https://jelenkor.libricsoport.hu/fooldal/konyvek/mely-levego)

Halász Rita 1980-ban született Budapesten. Író, művészettörténész, 2017-től publikál rendszeresen irodalmi folyóiratokban. Írásai többek között az Élet és Irodalomban, a Jelenkorban, az Alföldben jelentek meg.

Két frissen lefóliázott mű: a Magyar mesék lázadó lányoknak és a Vérvonal - Étienne könyve kapcsán beszélgetünk arról, hogy kinek szól és mitől véd meg az irodalmi művek lefóliázása. Létezik-e olyan az irodalomban, hogy öncélú ábrázolás és mit jelent a valódi gyermekvédelem?

Az említett könyvek kiadója a honlapján mindkét kötet ismertetőjében feltünteti, hogy: "A HAGYOMÁNYOSTÓL ELTÉRŐ TARTALMÚ KÖNYV! "
Felmerül a kérdés, hogy mi is a hagyományos tartalom? Vajon olyan, mint egykor a hagyományos mosópor volt? Miként hat mindaz az olvasóra, ami eltér? A tudásszerzés, tanulás útja nem éppen az eltérő megismeréséről kellene, hogy szóljon?

Vendégünk: Miklya Luzsányi Mónika, aki immár kétszeresen lefóliázott szerző.

Miklya Luzsányi Mónika 1965-ben született Békéscsabán. Író, szerkesztő, pedagógus, szociáletika szakos teológus, Családbarát médiáért-díjas publicista. 2001-től rendszeresen publikál, írt novellákat, drámákat, történelmi regényeket – és sok-sok gyermek- és ifjúsági könyvet, valamint szerkesztett szöveggyűjteményt, tankönyvsorozatot, gyermekmagazint. Könyvei elsősorban a Móra, a Pagony és az Athenaeum Kiadónál jelennek meg.

Munkáiban kiválóan ötvözi a lehető legaktuálisabb kérdéseket a magas irodalmi megformáltsággal, legyen szó történelmi regényről, disztópiáról, szépirodalmi műről vagy meséről. Kiemelt érdeklődési körébe tartozik azoknak a személyes sorsoknak az ábrázolása, amely megmutatja egy-egy krízishelyzetben a helyes etikai döntések fontosságát. Szeret „alulnézetből” ábrázolni, olyan szereplőket, helyzeteket megmutatni, ami sokszor meglepő konklúzióra ösztönzi az olvasót.

Miklya Luzsányi Mónika honlapja: https://monikaluzsanyi.miklya.hu/

A beszélgetésben említett, Vérvonal - Étienne könyve című, lefóliázott könyv oldala a kiadónál: https://mora.hu/konyv/vervonal-etienne-konyve/

Az Egyenes Labirintusban sokféle nézőpontból volt már témánk az önértékelés és az identitás, illetve a családi és társas, társadalmi kapcsolatok, minták, elvárások, tabuk hatása.

Ezúttal a nők szemszögéből, Ughy Szabinával beszélgetünk erről, méghozzá új novelláskötete, Az átlátszó nő (Prae, 2023) apropóján.

„Történeteinek értéke számomra az őszinte, hiteles megszólalás, ahogy hangot ad annak, amiről nem szokás, nem illik beszélni, hogy miért nehéz a lányoknak, nőknek önazonos önmagukra rátalálni, mik a láthatóvá válásuk akadályai nemcsak mások, hanem önmaguk szemében is. A novellák szereplői apák, akiknek fogalmuk sincs, hogyan szeressék a lányaikat, családok, ahol sosem arról beszélnek, ami van, a csöndre esküsznek, ezáltal cinkosává válnak a lányaikat kizsákmányoló rendszereknek. És vannak még itt anyák, akik asszisztálnak a kizsákmányoló kapcsolatokhoz, hallgatásból, tűrésből és alárendelődésből egy életre szóló mintát mutatva lányaiknak. Vannak itt férfiak is, akik azáltal válnak erőssé, hogy megalázzák és alávetett helyzetben tartják a nőjüket... Megannyi viszony, amelyekben egy lány, egy nő nem csoda, ha nehezen talál önmagára, és még nehezebben éli meg a nőiségét, sőt, szégyelli azt, fogalma sincs, hogyan lehetne szabad, amiért elsősorban saját magát, rossz működését hibáztatja. Ezekbe a kapcsolati dinamikákba úgy kerülünk bele ismétlődően, hogy már észre sem vesszük, sőt, természetesnek hisszük, hisz' így nőttünk fel. Kiskorunktól fogva abba nőttünk bele, hogy egy nőnek nem önmaga képviselete a dolga, hanem a létfelejtés és önfeláldozás a társadalomért, a családért, a gyerekért, a férfiért. Akik nem illenek a sémába, úgy érezhetik, az ő készülékükben van a hiba, selejtek. A lányok, a nők lassan, de biztosan megfeledkeznek saját igényeikről, hozzászoknak, hogy a szeretetnek és az elfogadásnak ára és feltételei vannak, ahogy még a szépségnek is ára van, azért is szenvedni kell. A társadalom és a média által közvetített elvárások, hamis minták, siker- és szépségmítoszok sem segítenek, hogy egy nő megtalálja önmagát, a saját értékeit, amikre igenis büszke lehet. Ajánlom a kötetet minden lánynak, nőnek, akiknek a felsoroltak közül bármi ismerős, olvassák el Szabina könyvét, hogy magukra leljenek és láthatóvá váljanak saját életük térképén. Olvassák el a férfiak is, akik jól akarják szeretni őket.”
(Béres Judit ajánlója Az átlátszó nőről az @irodalomterapia.drberesjudit Instagram-oldalon)

***
Ughy Szabina 1985-ben született Ajkán. Irodalomterapeuta, szerkesztő, író. A Pázmány Péter Katolikus Egyetemen végzett magyar-kommunikáció szakon (újságírás és kreatív írás szakirány). 2011-ben egy évet töltött Szicíliában Erasmus-ösztöndíjjal. Kötetei (versek, regény és novellák): Külső protézis (Orpheusz, 2011.), Séták peremvidéken (Orpheusz, 2015.), A gránátalma íze (Orpheusz, 2018.), Az átlátszó nő (Prae, 2023.)

Fotó: Bach Máté

Életünk során számos esetben és módon élhetünk meg veszteséget, amit a gyászmunka hasonló mechanizmusai kísérnek, miközben minden gyász egyedi is.
Minden veszteségfeldogozásban sokféle érzelem jelenik meg, amelyek között sok hasonló van a haláleseti gyászhoz.
A hivatásvesztést követő gyász – például a pályát elhagyni kénytelen számos hazai pedagógus esetében, akik jelentős részének mostanság telik le a gyászév – sok mindenben hasonló, de vannak különbségek is.
Vajon mit veszít el a hivatásával együtt az ember (talán egyfajta hitet; annak a tudatát, hogy értéket teremt; a jövőbeli terveinek egy jelentős részét, illetve ami lehetett volna)?
A hivatásvesztést kísérő érzések között megjelenhet az önvád és a környezettől jövő hibáztatás is, gyászolni pedig nem igazán van idő, hiszen az embernek újra „ki kell találnia magát”, meg kell élnie a piacon.
Ahhoz, hogy új munkát, új szerepeket tudjon találni, aktivizálnia kell a benne rejlő erőforrásokat, vagyis ez a veszteségfeldolgozás a hamvaiból feléledő főnixmadárhoz teszi hasonlóvá a veszteséget elszenvedőt. 

Beszélgetőtársunk: Berta Bea (tanár, irodalomterapeuta), a Magyar Irodalomterápiás Társaság tagja, a "Tükör a szöveg – Berta Beáta irodalomterapeuta" Facebook- és Instagram-oldalak gazdája.

A Beának készített kép alkotója: Ryan Flóra

Olykor a legváratlanabb szituációban villan be egy-egy verssor vagy szövegtöredék egy régen megtanult iskolai memoriterből. Vagy egy hajdani nyári kötelező olvasmány elkallódott mondatai úgy, hogy talán már a mű címére se emlékszünk.

Ugyanígy, filmrészletek is előbukkanak az elme mélyéről és képsoraikkal, atmoszférájukkal hatással vannak ránk.

De mit árulnak el ezek a lelkiállapotunkról?

Működhet-e egy önismereti csoport filmekkel és sorozatokkal az irodalomterápia módszerével?

Csak Tarkovszkij és Bergman filmjei lehetnek alkalmasak filmterápiára vagy egy szerelmes-romantikus vagy lövöldözős akciófilm is?

Milyen témákat vethet fel A pókember, a Jóbarátok vagy épp Miyazaki rajzfilmjei? 

Egyáltalán, muszáj-e mindent elemezni?

Vendégünkkel, Borbély Zsuzsa irodalom- és filmterapeutával arról beszélgettünk, hogy miért fontos megtanulni olvasni a filmeket, miben mérhető a filmterápiás csoportok sikere és hogyan nézzünk filmet úgy, hogy annak önismereti szerepe is legyen.

forrás: https://www.boldizsarildiko.com/bemutatkozás

Az utazás nem csak a világ, de önmagunk megismerése is. A komfortzónájából kilépő utazó gyakran keveredik váratlan kalandokba, olykor hajmeresztő szituációkba, melyek során olyan hasznos és lényeges ismereteket szerezhet, melyekre másképpen nem tehetne szert.

A mesék hősei is útrakelnek, hogy sűrű, sötét erdőkön át vándorolva, égig érő paszulyokat megmászva és a világ széléig hullámzó tengereket behajózva elérjék kitűzött céljaikat. Útjuk során próbatételekkel, segítőkkel, ellenségekkel találkoznak és sorstársakkal kötnek szövetséget.

Ma már egyre elfogadottabb, hogy a régi mesék nem csak a gyerekeknek szólnak, de segítséget jelenthetnek a modern világ kalandorainak is. Az archaikus történetek térképül szolgálhatnak az élet tengerén akár a hétköznapok szürke vizein, akár a nagy kalandok óceánján hajózzunk is. Csak meg kell tanulni jól olvasni őket.

Boldizsár Ildikó ebben a tekintetben kiváló térképész, aki nem csak olvassa, értelmezi és értelmezni tanítja e jelzéseket, de gyakran maga is felkerekedik, hogy a világot járva újabb és újabb történeteket keressen.
De vajon kikkel találkozik és milyen kalandokba bonyolódik útközben?

https://www.boldizsarildiko.com

Boldizsár Ildikó a Wikipédián:
https://hu.wikipedia.org/wiki/Boldizsár_Ildikó

Legújabb kötete: ,Hogyan segítsek én terajtad?" Segítő kapcsolatok a mesékben címmel 2023 márciusában jelent meg.
https://magveto.hu/konyvek/hogyan-segitsek-en-terajtad-segit-kapcsolatok-a-mesekben/139504599

Karácsony alkalmából ismét egy hangjátékkal készültünk. (2022-es adás ismétlése)

A felolvasásban közreműködött: Birta-Székely Noémi, Borbé Levente, Brunnerné Berta Nóra, Csirke Kata, Ferber Eszter, Kiss Noémi és Lipták Ildikó

Köszönjük mindenkinek, aki hallgatott minket ebben az évben.

Boldog karácsonyt kívánnak a műsorkészítők,
Béres Judit és Gueth Péter

Viktoriánus képeslap. Forrás: hyperallergic

Vajon a karácsonyi klisék, kommercializálódott ünnep közepette jelent-e még valami személyeset, hogyan teremthető meg egy bensőséges advent?

H az advent a várakozás ideje, akkor van-e mire vagy kire várni? Vagy inkább csak essünk túl rajta, túlélve ezeket a heteket, sodródjunk jelenből a jövőbe? Átesni az év végének küszöbén tehetetlenül vagy megállni és várni. A várakozás félelmetes, mert közben az ember úgy élheti meg, hogy egyedül van. 

Az adventi időszak sokszor fájdalmasan és élesen ráirányítja a figyelmünket arra, hogy hogyan is vagyunk mi egymással a kapcsolatainkban, és megjelennek az egyedüllét félelmei, sötét démonjai is. A külvilágból érkező csillogás felerősíti, kontrasztosabban jeleníti meg a világban tapasztalt otthontalanság érzését. Mi segít abban, hogy ennek a feszültségét elviseljük?

Ehhez ad ötleteket az adás könyvekkel, filmekkel.

Az adás vendégei három irodalomterapeuta:

Borbély Zsuzsa, Heinemann Ildikó és Rudolf Panka.

Vendégünk: Szalai Ivett pszichológus, irodalomterapeuta

"Gyakran halljuk versenyeken, meccseken az edzői jótanácsot: „Figyelj oda! Koncentrálj! Összepontosíts a labdára!”. A sportolóknak tehát nem csak fizikailag, hanem fejben is toppon kell lenniük. A legtöbb esetben a szigorú edzéstervek kiterjednek a mentális felkészülésre is, ami a személyiségfejlődés részének tekinthető egy jobb és magasabb teljesítmény elérése érdekében (Weinberg, Gould, 2023, 274. o.), de ezen az önismereti úton sok más kérdéssel is találkozik a sportoló: megfogalmazhatja rövid- és hosszútávú céljait, megküzdhet a félelmeivel és a szorongásaival, megtanulhat asszertívan kommunikálni és a saját érdekeit érvényre juttatni, valamint korrigálhatja a hibáit (Gyömbér és mtsai., 2012, 13. o.)."

"A szövegek és a gyakorlatok közül többen szóban és írásban is kiemelték a kártyákkal való feladatokat. Felszabadító érzés volt számukra, hogy elmagyarázhatták a választásaikat, megnyilvánulhattak a többiek előtt, egymásról is sok fontos információt tudtak meg általuk."

"A gyerekek közötti lévő kapcsolat szorosabbá vált, az újonnan csatlakozókkal is közelebb kerültek egymáshoz azáltal, hogy sok új dolgot megtudtak egymásról. A gyakorlatok és a játékos feladatok, amiket a foglalkozásokon közösen csináltunk, jobban összekovácsolták a csapatot, ennek pedig az edzéseken is volt érezhető hatása. A csoportszabályokat közösen alakítottuk ki, ezeket mindenki megértette és elfogadta, olykor még a csoporton kívül is alkalmazták ezeket egymáshoz között. Sok érdekességet megláttak egymásban, amit eddig még nem, elkezdtek kialakulni új barátságok, a meglévők pedig még szorosabbá váltak."

/részletek: Szalai Ivett:  „Az olyanok, mint én” - Irodalomterápiás foglalkozások tehetséges, sportoló gyermekek körében/