"Szeretünk szép helyekre járni nyaralni, kirándulni. Aztán amikor ott vagyunk, kicsit irigykedve szemléljük azokat, akik ott élhetnek. De miért ne költözhetnénk mi magunk is oda?"

Izlandról általában a jeges, hófödte tájak, gejzírek, vulkánok és talán a sarki fény jutnak az eszünkbe. E távoli sziget zord szépsége mágnesként vonzza a turistákat, akik a rövid, hűvös, északi nyár kiélvezése után általában hazautaznak, mert az izlandi sötét telet már nem sokan vállalják.
Vajon mi visz rá egy magyar írót, hogy felkerekedjen és Izlandra, annak is a legészakibb csücskébe költözzön? Hogyan lehet a budapesti mindennapokat a világ végére cserélni? Milyen az, amikor egy hóvihar miatt napokig el se lehet hagyni a házat, amikor kilométerekre nem lakik senki? Miként lehet csupán három szó: igen, nem, nem tudom elég a hétköznapi kommunikációban? És milyen állapot lehet, amikor az ember nagyon közel kerül az élet igazán fontos kérdéseihez, de a válaszok már nem igazán izgatják?

Kálmán Gábor 1982-ben született Érsekújváron, jelenleg Izlandon él. 2006-ban az ELTE BTK magyar szakán diplomázott. 1999 óta publikál verseket, kisprózákat irodalmi folyóiratokban. Eddig három regénye és egy tárcakötete jelent meg a Kalligram Kiadó gondozásában. Nova című első regénye 2012-ben elnyerte a Bródy Sándor-díjat. Legutóbbi kötete: A világ legvidámabb embere

https://kalmangabor.blog.hu
https://24.hu/elet-stilus/2023/04/01/izland-elet-vilagvege-farm-iro-kivandorlas-tel-sarkvidek/
https://www.szifonline.hu/szepirodalom/sosemvolt-szepidonk/1247-a-vil-g-legvid-mabb-embere
http://ekultura.hu/2020/05/13/kalman-gabor-a-vilag-legvidamabb-embere
https://litera.hu/magazin/interju/kalman-gabor-a-szovegalkotas-folyamatanak-nalam-elsodleges-igenye-nemi-boru.html

Az irodalomterápia alapvetése az amerikai író, Bruce Colville gondolata, miszerint ha az olvasót jó időben találja meg a megfelelő mű, akkor az olyan lesz, mint a szív felé kilőtt nyíl, utat talál az olvasó érzéseihez, problémáihoz, segít azok kifejezésében, feldolgozásában, és olyan támaszt nyújt az élet nehézségei közepette, amely megváltoztathatja az ember életét.
De mégis hogyan találjuk meg a megfelelő műveket?
Számos olyan, a hétköznapi életvezetéshez kötődő vagy speciálisabb probléma van, amelyek kapcsán egy olvasó olvasmányokat kereshet, de sokszor még az is, aki tájékozottabb a klasszikus vagy kortárs irodalomban, tanácstalanul bolyong a könyvpiacon fellelhető művek tengerében. Jól jön ilyenkor a szaksegítség!
Ezért készült el a Magyar Irodalomterápiás Társaság irodalomterapeutáinak közreműködésével a Libertine Könyvkiadó irodalomterápiás szemléletű olvasmánytanácsadó kiadványa, a Szöveglelő, amely abban nyújt segítséget, hogy az olvasó bármilyen céllal keresgéljen is a versek, novellák, regények között, megtalálja a számára megfelelő, örömet, szórakozást, katarzist, önfelfedezést vagy egy konkrét problémára megoldásokat kínáló, esetleg a megfelelő kérdések feltételét segítő művet.

A Dürer Kertből jelentkező adás azért is különleges, mert a kötet Ünnepi Könyvhéten való bemutatójának napjára esik. Beszélgetőtársaink a kötet tíz szerzője közül Bálint Lilla, Béres Judit, Borbély Zsuzsa, Fekete Edina és a kötet szerkesztője, Németh Luca.

https://www.libertinekonyvesbolt.hu/Konyvek/Szoveglelo-Talald-meg-magad-az-irodalomban?fbclid=IwAR1BPJAV5oKkbK8Jxq2DA6kiqtVb0H3km7kJk8kP46yMmEc8EQlYDP6ExoA
http://www.irodalomterapia.hu/tagjaink/dr-beres-judit.php
http://www.irodalomterapia.hu/tagjaink/balint-lilla.php
http://www.irodalomterapia.hu/tagjaink/borbely-zsuzsa.php
http://www.irodalomterapia.hu/tagjaink/fekete-edina.php

„A szöveguniverzum kapcsolatba léphet az itt és most-ban, az aktuális valóságszituációból
hozzá közelítő olvasóval is. A határhelyzetben, amiben vagyunk, megalkothatjuk,
újramondhatjuk Ricoeur nyomán egyéni és szakmai-közösségi narratív identitásunkat,
felülvizsgálva szakmai és személyes viszonyunkat tanult tárgyunkhoz. Ekképp formálom meg
tehát kutatói kérdésemet: mi, magyar ruszisták, mit olvasunk ki az orosz irodalom nagy
szöveg-együtteséből a fenti nézőpontból – MOST, az orosz-ukrán háború első évfordulóján
túl. Én magam önreflexív kritikai kultúraterápiát hajtok ezennel végre a következő felvetést
végiggondolva, annak fókuszába állítva tanulmányaimat: Felelős-e, s ha igen, miben, miként
az orosz kultúra az orosz birodalmi tudat konzerválásáért?”
(V. Gilbert Edit: Az orosz irodalom birodalmi tudata – és a másik oldal, tanulmány megjelenés
alatt)

Közelebb kerülhetünk a válaszhoz, ha megkíséreljük a klasszikus, a modern és a kortárs orosz
irodalom (Tolsztoj, Dosztojevszkij, Csehov, Bulgakov, Ulickaja) által megformált világképek
és alkotóik alanyi, publicisztikai, ideológiai megnyilvánulásai közti korreláció értelmezését,
bevonva azokat a társadalmi diskurzusokat is, amelyek révén talán kitapinthatóbbá válik a
mostani háború társadalmi támogatottságának némely szellemi támasztéka is.

***
Dr. habil. V. Gilbert Edit, irodalomtörténész, komparatista, orosz műfordító, kritikus, a PTE BTK
Modern Irodalomtörténeti és Irodalomelméleti Tanszékének egyetemi docense. 20. századi és
kortárs irodalmakkal, alkalmazott irodalomtudománnyal foglalkozik. Két saját és tíz szerkesztett
könyve jelent meg. Oktatóként kezdettől fogva közreműködik a PTE BTK biblioterápia
(irodalomterápia) szakirányú továbbképzésében.
V. Gilbert Edit: Café Háosz
http://ketezer.hu/2020/04/v-gilbert-edit-cafe-haosz/
V. Gilbert Edit: Az együttérzés irodalmai és vonzatai. Bp., Pont Kiadó, 2014.
https://www.libri.hu/konyv/v_gilbert_edit_77828.az-egyutterzes-irodalmai-es-vonzatai.html

Mi történik velünk, ha egyszer csak a miénktől gyökeresen eltérő, távoli kultúrába csöppenünk és évekig ott élünk? A minket érő élmények befogadásán és feldolgozásán túl, hogyan hat vissza ránk ez a tapasztalás és miként változtat meg bennünket? Mennyire változik meg a látásmódunk és a viszonyunk a saját, eredeti kultúránkhoz, illetve a családunkhoz?

forrás: https://cdn.culture.hu

Barnás Ferenc fiatalkorában utcazenészként járta Európa nagyvárosait. A zenélés örömén és a nyári pénzkeresési lehetőségen túl, elsősorban az idegen városokban lakó emberek érdekelték, akikkel így, a zenélésen keresztül léphetett kapcsolatba.
Legutóbbi, Életünk végéig című regényét főként Jakartában, Indonézia fővárosában írta, ahol hét évig élt. A város monumentalitása, kaotikussága és az ott élő emberek sokszínűsége nagy hatással voltak rá. Alkalma nyílt ellátogatni Indonézia édenkerti szépségű, távoli vidékeire is, ahol az emberek még olyan archaikus életmódot folytatnak, mely nálunk talán már századokkal ezelőtt eltűnt. Regénye azonban mégse ezekről az egzotikus élményekről szól. Bár Indonézia megelevenedik a könyv lapjain, a történet egy magyar család életét mutatja be.
Felmerül a gondolat, hogy olykor messzebbre kell mennünk ahhoz, hogy jobban lássuk mindazt, ami nagyon közel van.

Barnás Ferenc 1959-ben született Debrecenben. 1978 és 1982 között fizikai munkás az oroszlányi és a tatabányai szénbányáknál.
1982 és 1988 között egyetemi tanulmányokat folytatott Debrecenben, Budapesten és Münchenben, illetve magánúton zenét tanult. 1983 és 2000 között évente 3-4 hónapot utcazenészként fuvolázott Németországban, Svájcban, Angliában, Franciaországban, Olaszországban és Ausztriában. 1988-ban végzett az ELTE magyar nyelv és irodalom, illetve esztétika szakán. 1991-ben doktori fokozatot szerzett ugyanott, disszertációja címe Hermann Hesse világképe. 1988 és 1994 között budapesti művészeti középiskolákban tanított irodalmat és esztétikát. 1990 és 1992 között az ELTE Művelődéstörténeti Tanszékén tanított zeneelméletet. 1994 és 2000 között szabadfoglalkozású író. 2000 és 2015 között múzeumi teremőr. 2015 óta szabadfoglalkozású író.
forrás: Wikipédia

Művei:
https://kalligram.libricsoport.hu/szerzoink/barnas-ferenc/

Honlap:
http://ferencbarnas.hu
https://www.facebook.com/BarnasFerenc

"A Rongyos ékszerdoboz különleges útikönyv: ilyen helyekkel és a bennük élő figurákkal találkozhatunk a Kárpátoktól, Erdélyen és a Balkánon át a Kaukázusig.
A könyv Kelet-Európája érzékeny, sokhangú, ellentmondásosságában izgalmas és maradandó terület; egyszerre múlt és jelen. Írás és felejtés. Nyomok és gyomok."

Forrás: https://www.facebook.com/magveto

Kiss Noémi 1974-ben született, író, kritikus, az irodalomtudomány doktora.
Az ME BTK Összehasonlító Irodalomtudományi Tanszékének és a Balassi Bálint Intézet Hungarológiai Tanszékének tanára.
Könyvei több nyelven is megjelentek, Németországban többször díjazták munkáit.
Társadalomkritikus szövegeket ír, rendszeresen publikál, vitázik, kiáll a női jogokért.

Ezúttal a Rongyos ékszerdoboz c. kötete kapcsán utazás, önismeret és írás összefüggéseiről fogunk beszélgetni.

https://magveto.hu/index.php?action=szerzo&id=52
http://kissnoemi.hu/?page_id=138

Az utazás olyan, mint az írás: segíti a személyes és spirituális fejlődést, az önmegértést és a belső erőforrások megtalálását, támogatja érzéseink, motivációink letisztázását, előkészíthet nagy váltásokat és változtatásokat is az életünkben. Különösen így van ez, amikor az európai utazó a komfortzónáján kívül olyan messzire merészkedik, mint Hawai'i, ahol a csendes-óceáni szigetvilág elveszett paradicsomára fog bukkanni.
Hogy kerül ebbe a környezetbe egy magyar önismereti tábor, mit adhat a lélegzetelállítóan szép természeti környezettel való találkozás mellett az irodalom, az irodalomterápia, a kreatív írás és a lépten-nyomon előbukkanó mitikus történetek?

Ezúttal Béres Judit mesél útiélményeiről és kultúraközi találkozásairól.

Dr. habil. Béres Judit személyközpontú irodalomterapeuta és tanácsadó, tanár, kutató, a Magyar Irodalomterápiás Társaság elnöke, a Pécsi Tudományegyetem és a Veronai Egyetem irodalomterápiás képzésének oktatója. 2012 óta tart nyitott és zárt irodalomterápiás csoportokat. Számos tudományos és ismeretterjesztő írást, valamint három önálló kötetet publikált, ebből kettő irodalomterápiás fókuszú.
Legújabb műve az irodalomterápia gazdag gyakorlati kézikönyve: Élet a sorok között. Irodalomterápiás gyakorlatok mindenkinek (Bp., Libri, 2022).
Munkássága, publikációi a Magyar Tudományos Művek Tárában, irodalomterápiás Instagram-oldalán: irodalomterapia_drberesjudit
valamint a Magyar Irodalomterápiás Társaság Facebook- és weboldalán követhető: www.irodalomterapia.hu

forrás: https://www.boldizsarildiko.com/bemutatkozás

Az utazás nem csak a világ, de önmagunk megismerése is. A komfortzónájából kilépő utazó gyakran keveredik váratlan kalandokba, olykor hajmeresztő szituációkba, melyek során olyan hasznos és lényeges ismereteket szerezhet, melyekre másképpen nem tehetne szert.

A mesék hősei is útrakelnek, hogy sűrű, sötét erdőkön át vándorolva, égig érő paszulyokat megmászva és a világ széléig hullámzó tengereket behajózva elérjék kitűzött céljaikat. Útjuk során próbatételekkel, segítőkkel, ellenségekkel találkoznak és sorstársakkal kötnek szövetséget.

Ma már egyre elfogadottabb, hogy a régi mesék nem csak a gyerekeknek szólnak, de segítséget jelenthetnek a modern világ kalandorainak is. Az archaikus történetek térképül szolgálhatnak az élet tengerén akár a hétköznapok szürke vizein, akár a nagy kalandok óceánján hajózzunk is. Csak meg kell tanulni jól olvasni őket.

Boldizsár Ildikó ebben a tekintetben kiváló térképész, aki nem csak olvassa, értelmezi és értelmezni tanítja e jelzéseket, de gyakran maga is felkerekedik, hogy a világot járva újabb és újabb történeteket keressen.
De vajon kikkel találkozik és milyen kalandokba bonyolódik útközben?

https://www.boldizsarildiko.com

Boldizsár Ildikó a Wikipédián:
https://hu.wikipedia.org/wiki/Boldizsár_Ildikó

Legújabb kötete: ,Hogyan segítsek én terajtad?" Segítő kapcsolatok a mesékben címmel 2023 márciusában jelent meg.
https://magveto.hu/konyvek/hogyan-segitsek-en-terajtad-segit-kapcsolatok-a-mesekben/139504599

Mit keres egy magyar teológus a világ másik végén, az egyenlítői szigetvilágban?
Mi az, amitől menekül és amit találni remél Ázsiában?
Milyennek tapasztalta meg Ázsiát azokon a romantikus elképzeléseken túl, amik az európai emberben élnek?
Ezúttal Gueth Péter mesél az Ázsiajárásról és az önismeret, írás, vizuális történetmesélés szövevényes útjairól.

„...a kellemetlenségeket meg lehet szokni a szarvasbogár nagyságú csótányokkal, plafonon cikázó gekkókkal és a fürdőszobai szappanomat folyton megevő patkányokkal együtt.
Ettől még nyugodtan lehetne aludni, és engem itt békén hagynak, pedig nem is vagyok keresztény, csak mondani kellett valamit a bevándorlási hivatalban, amikor megérkeztem. Neve? Kazim János. Foglalkozása? Lelkipásztor. Vallása? Nincs vallásom. Tessék? Nem vagyok vallásos. Neve? Kazim János. Foglalkozása? Református lelkész. Vallása? Nem hiszek semmiben. Foglalkozása? Teológus. Vallása? Semmi. Neve? Jó, akkor keresztény. Az nem jó, az a vallása. Neve? Kazim János. Foglalkozása? Szabadúszó. De már beírtam a lelkészt.
Furcsa belegondolni, hogy nagyjából egy éve még tényleg református lelkészként tengődtem egy kis dél-dunántúli faluban. Már akkor se volt hitem, csak kifinomult bűntudatom, amivel egészen sokáig el lehet éldegélni egy világ végi zsákfaluban, ha az ember bírja a monoton fáradtságot, arról a kevésről, ami körülötte zajlik, nem vesz tudomást, vagy tudomást vesz róla, de leöblíti, mert úgyse lehet továbblépni.” (Gueth Péter: Akármit mondhatok – részlet a Kosong című regényből)

Gueth Péter a Pápai Református Teológiai Akadémián szerzett oklevelet. 2012 óta publikál irodalmi folyóiratokban, tagja a Fiatal Írók Szövetségének, a KopiaKollektivának és a Magyar Irodalomterápiás Társaságnak. 2013-ban elnyerte az Indonéz Állam tanulmányi ösztöndíját, mellyel 2013–2014 között Yogyakartában tanult indonéz nyelvet és kultúrát. Több mint három évig élt a Távol-Keleten, Indonéziában, illetve Vietnámban. 2022-ben végzett a Pécsi Tudományegyetem posztgraduális irodalomterapeuta képzésén. A Tilos Rádióban a 3. utas és az Egyenes Labirintus műsorkészítője.

Írásaiból és fotóiból itt lehet ízelítőt találni:
https://www.lato.ro/kolto-iro/gueth-peter
https://guethpeter.hu/
https://www.instagram.com/petergueth/

"Tudod, hogy világgá mentem. Cserben hagynak a szavak, ha azt kell megfogalmaznom, hogyan vesztettem el a hatalmam a dolgaim és az életem irányítása felett. Úgy úsztam el a semmibe, mint egy részeg hajó. Süllyedek, igen süllyedek. A függőségeim súlyával a hátamon indultam el önmagam felé úgy, mintha egy ismeretlen földrész felé venném az irányt. Megadtam magamnak az esélyt arra, hogy találok még érintetlen, be nem szennyezett területeket a világban és a belsőmben..." /Szűcs Péter: Dharma. 221. oldal/

forrás: lira.hu

Szűcs Péter újságíró, író és professzionális utazó, aki élete egy bizonyos pontján meghozta a sorfordító döntést és kilépett a multik világából, Bogotán át a nagyvilágba. A világot bejárva pedig nemcsak az emberekhez és más kultúrákhoz, hanem önmagához is közelebb került. A saját családtörténetén kívül az utazásai közben megélt találkozások ihlették a Dharma című regényét, amely éppúgy gazdag leírása az emlékezetes kultúraközi találkozásoknak, mint amennyire belső naplója a kalandos, sokfelé ágazó önismereti utaknak.

Blog: http://petersplanet.travel/blog/
FB, Insta: PetersPlanet.travel
Könyv: Szűcs Péter: Dharma. Egy család regényes története a Tiszától a Gangeszig. Bp., Libri, 2021.

Vendégeink: Berta Beáta és Szommer Edit irodalomterapeuták

Volt egyszer egy favágó, aki munkára jelentkezett a fatelepen. A fizetés jónak ígérkezett, a munkakörülmények még jobbaknak, úgyhogy a favágó azt gondolta, most megfogta az Isten lábát.
Az első napon jelentkezett a munkavezetőnél, az a kezébe nyomta a fejszét, és kijelölt neki egy részt az erdőben.
A favágó lelkesen indult az erdőbe fát dönteni.
Egyetlen nap alatt tizennyolc fát vágott ki.
– Gratulálok – mosolygott a munkavezető. – Csak így tovább.
A munkavezető szavain felbuzdulva a favágó elhatározta, hogy másnap még többet fog dolgozni. Úgyhogy este jó korán le is feküdt.
Másnap elsőnek kelt föl, és indult az erdőbe.
Bárhogy erőlködött is, tizenöt fánál többet nem tudott kivágni.
– Bizonyára fáradt vagyok – gondolta. Elhatározta, hogy napnyugtakor lefekszik.
Hajnalban fölkelt, és eltökélte, hogy márpedig túlszárnyalja a tizennyolc fás teljesítményét. Ámde ezen a napon még a felét sem tudta ennek teljesíteni.
Másnap hét, azután öt fát vágott ki, az utolsó napon pedig még délután is csak a másodikkal vesződött.
A favágó aggódott, hogy mit szól majd a munkavezető, úgyhogy elmesélte neki, mi történt vele, és égre-földre esküdözött, hogy ő bizony ereje végső határáig erőlködött.
A munkavezető megkérdezte tőle: „Mikor élezted meg utoljára a fejszédet?”
– Hogy megélezni? Nem volt arra időm, hogy megélezzem: végig a favágással voltam elfoglalva.
/Jorge Bucay: A csökönyös favágó/

Miből tudjuk meg, hogy elkopott a fejszénk éle?
Hogyan tudjuk megélezni?
Miként segíthet ebben az irodalomterápia?