Ki ne szeretne kimenni a nappaliba epret szüretelni? Vagy friss salátát felhozni a pincéből télen? A hidroponikus rendszerekkel ez már nem lehetetlen. Viszont mi van a fenntarthatósággal? A mesterséges fényekkel nevelt növények vajon szolgálhatják a fenntarthatóságot?

Amikor fenntarthatóságról beszélgetünk, akkor a legtöbb embernek a balkonládában vagy kiskertben megtermelt paradicsom jelenik meg szimbólumként. Ráadásul a koronavírusválság rámutatott az élelmiszerellátási rendszerek rendkívüli sebezhetőségére, így nem véletlen, hogy izgalmas lehetőségként tekinthetünk a lakásban növekedő zöldségekre. Ugyanakkor a beltéri hidroponikus mikrokertekről nem kifejezetten a fenntarthatóság jut eszünkbe, hiszen a lakásunkban három olyan dolog nincs, ami a kertben van: föld, természetes fény és esővíz. Ugyanakkor az is kétségtelen, hogy a megtermelt élelmiszer nem utazik sehová, nem gépek takarítják be, és a gyerekeinkhez is közelebb hozza az élelmiszer tiszteletét. Ebben az adásban Köves Alexandra Koszecz Sándorral, a Kollabor vezetőjével beszélget a mikrokertekről.

A koronavírus okozta lezárások közepette szinte minden családban megjelentek a hobbikertészek és pékek. Rájöttünk arra, hogy mennyire nem magától értetődő, hogy az asztalunkon az étel a sarki boltból jön, és mindig hatalmas választék van belőle. Azok a témák, amiket a zöldek fenntarthatósági szempontok szerint évtizedek óta hangsúlyoznak – az élelmiszerünk túl messziről jön, a városokban is van mezőgazdasági potenciál, a monokultúrás termelés tarthatatlan, a gazdálkodókat nem becsüljük meg eléggé – hirtelen érthetővé váltak sokak számára. Ugyan nem feltétlenül ugyanazok alapján az érvek alapján, de fontos lett ezek megértése. Az ilyen helyzetek felerősítenek olyan innovációkat, amelyek ugyan már egy ideje léteznek, de elterjedésük még nem érte el a szélesebb társadalmat. Az élelmiszerválságokra készülve a hidroponikus növénytermesztés már sokakat megihletett, de a valódi fenntarthatósága érdekes viták tárgya lehet, hiszen a növények így nem a „természetes” közegükben növekednek. Ugyanakkor minden ilyen innováció esetében számolni kell az átváltásokkal: Mekkora a mesterséges fényigénye egy otthoni mikrokertnek? Ugyanakkor mekkora az ökológiai lábnyoma a nem otthon termesztett paradicsomnak? Mekkora a vízigénye az egyiknek és mekkora a másiknak? Hogyan jut hozzá tápanyagokhoz az egyik, és hogyan a másik? Mindezekkel a kérdésekkel körbe lehet járni azt, hogy mennyire fenntartható egy mikrokert. Az előző adáshoz hasonlóan ennek az innovációnak a megértésében is Koszecz Sándor, a Kollabor vezetője az idegenvezetőnk. Köves Alexandra beszélget vele.