Arthur Koestler, a huszadik század egyik legizgalmasabb és legsokoldalúbb közép-európai gondolkodója és írója. A szabadság megszállottjaként rendíthetetlenül kereste a végső igazságot, de végül rájött, hogy nem létezik egyetlen, mindenek felett álló igazság.

A ’30-as években a Német Kommunista Párt tagjaként eljutott a Szovjetunióba, ahol szembesült a diktatúra kijózanító és húsbavágó valóságával, a szegénységgel, az éhezéssel és az elnyomással. A sztálini tisztogatások és a moszkvai perek kapcsán pedig további, hatalmas csalódást élt meg a kommunizmussal szemben, amely több ismerősét, elvtársát is bitófára juttatta. A spanyol polgárháborúban fogságba esve a biztosnak hitt halálra várva újragondolta életét.

Irodalmi munkássága – a kommunizmus elleni legerősebb vádiratként – alapvetően járult hozzá ahhoz, hogy lehulljon a lepel ezen eszme valódi természetéről.

Róla beszélgetünk a következő Félmúlt – A szabadság vándora című adásunkban.

A beszélgetés résztvevői Baczoni Dorottya, a XX. Század Intézet igazgatója, Balogh Gábor, a Terror Háza Múzeum vezető történésze és Fekete Rajmund, a Kommunizmuskutató Intézet igazgatója voltak.