Júliusban gyakran elő szokott jönni a fenntartható fogyasztás témája. A Zöld Egyenlőség is ezzel foglalkozik ebben a hónapban, és első körben a magyar kutatások alapján azt járja körül Köves Alexandra Csutora Máriával, a Corvinus Egyetem tanárával, hogy miben tér el az anyagi jólét a szubjektív jólléttől, és van-e itt Magyarországon esélyünk beleférni a Föld eltartóképességébe.

A Zöld Egyenlőség adásaiban sokszor felmerül az a téma, hogy a szükségleteink újraértelmezése sokat segíthet a gazdaság ökológiai korlátokon belül tartásához. Annak érdekében, hogy a fenntarthatóságot ne lemondásként éljük meg, érdemes azt is mérlegre tenni, hogy mit nyerhetünk egy környezetileg fenntartható és társadalmilag igazságos világgal. Ahhoz viszont, hogy észrevegyük azt, hogy mit nyerünk a változásokkal, a fogalmi rendszereinket is újra kell értelmeznünk. Nem véletlen tehát, hogy a fenntarthatósági párbeszédekben az anyagi körülményekre fókuszáló jólét helyett a szubjektív jóllét kerül középpontba. Ez viszont azt feltételezi, hogy az anyagi jólét egy bizonyos pont után elválik a szubjektív jólléttől, és már nem a több vezet a boldogságunkhoz. Hol lehet az a pont, ahol ez a kettő különválik? Vannak-e olyanok, akiknél az anyagi jólét csökkentése akár szubjektív jóllét növekedést is okozhat, és itt Magyarországon hogyan alakul a Föld eltartóképességén belüli egyéni ökológiai lábnyom a különböző társadalmi csoportokban? Ebben az adásban a magyarországi kutatások eredményei alapján Csutora Mária, a Budapesti Corvinus Egyetem tanára és Köves Alexandra ezekre a kérdésekre keresi a választ.