„s rendezni végre közös dolgainkat,
ez a mi munkánk; és nem is kevés.”
Ezek a sorok gyakorlatilag már önálló életre kelve verstől és költőtől függetlenül
töltik be mindig az aktuális szerepüket. József Attila immár szoborként – néha
egy kicsit arrébb ül – de nézi továbbra is a Dunát. Bronzkalapjába olykor
üzenetet rejtenek. De a szlogeneken kívül vajon mit mondhat a mai fiataloknak
ez a tragikus sorsú és így már örök fiatalember? A beszélgetőtárs H. Bagó Ilona a Petőfi Irodalmi Múzeum kiállítási főosztályának vezetője.
Kép: József Attila egy Móricz Zsigmond tiszteletére rendezett esten
Szerkesztő: Nagy György András