Amikor elveszítjük egy hozzátartozónkat, és vigasztalanok vagyunk, úgy érezzük, minden hiába: a gyászunkból senki nem tud meggyógyítani. És ez így van rendjén. Azt szokás mondani, „ki kell fájni magunkat”. Más szóval, be kell mennünk az alagútba, hogy aztán a végén kijöhessünk a fényre. De milyen jó is, ha nem egyedül kell bolyonganunk, hanem van, aki megfogja a kezünket és velünk együtt halad a kifelé vezető úton. A gyászkísérők támaszt, erőt és bátorítást adnak, és annak a bizonyosságát, hogy nem fogunk egyedül elveszni a fájdalmunkban. Visszaigazolják, hogy eddig nem tapasztalt riasztó érzéseink a tragikus veszteségre adott normális reakciók. Nem sürgetik a gyászfolyamatot, hanem segítenek elviselhetővé tenni, és reményt nyújtanak, hogy lehetséges a megbékélés.
Singer Magdolna több évtizede foglalkozik gyászkíséréssel, veszteségeket elszenvedett emberek segítésével. Munkájának egyik legfontosabb része az, hogy támaszt, erőt és bátorítást ad, és visszaigazolja, hogy riasztó érzéseink a tragédiára adott normális reakciók. Nem sürgeti a gyászfolyamatot, hanem segít elviselhetővé tenni, és reményt nyújt, hogy lehetséges a megbékélés. Új könyvében és az online beszélgetésen segítő tapasztalatait osztja meg velünk.