MihailBulgakov közel tizenkét évet szánt élete nagy művére, többször kezdte teljesen újra, és volt olyan kézirat változat is, amit tűzre vetett, noha épp tőle tanultuk meg, hogy "kézirat nem ég el". Bulgakov halála után még huszonhat évnek kellett eltelnie, hogy a regény megjelenhessen, azóta viszont pozíciója megingathatatlannak látszik, újabb és újabb olvasó generációk szeretnek bele és lesznek rajongói ennek az izgalmas, humoros és végtelenül sokrétű történetnek. De miért olvassuk ma is hatalmas lelkesedéssel és kíváncsisággal a Mester, Hontalan Iván, Margarita, Jesua, Pilátus és Woland történetét? Mit tud megragadni bennünk Bulgakov, ami újra-újra odavonz bennünket az 1930-as évek Moszkvájába? Többek között ezekről a kérdésekről beszélgettünk Hetényi Zsuzsa, Szépíró-díjas irodalomtörténésszel, műfordítóval esszéistával, az ELTE professzorával, a XX. századi orosz próza kutatójával.