Szükség van tehát egy rendszerre, vagy nevezzük stratégiának, ami nyereséget tud termelni. Mégpedig egy olyan stratégiára amit újra és újra meg lehet ismételni. Egy olyan kereskedési rendszerre, amelyik az esetek túlnyomó részében nyereséggel zárul. Tudomásul kell vennünk, hogy lesznek veszteséges trédek, ezek egyszerűen hozzá tartoznak a "játszmához". A lényeg, hogy a megismételhető stratégiák a hónap végére több hasznot produkáljanak, mint amennyit a veszteséges trédek elvisznek.

Minden stratégia tulajdonképpen egy szabályrendszer, amely pontosan definiálható szabályokból áll. A szubjektivitásnak itt semmi helye. Az "úgy gondolom, hogy...", "azt olvastam a neten", "most már ideje, hogy megforduljon" stb, stb. nem érnek semmit.

Először is kell egy irány meghatározó ötlet. Sok új nincs a nap alatt, az ötletnek nem kell feltétlenül a trédertől származnia, idegen ötletből is ki lehet indulni. Egy olyan konstelláció kell, ami akár a szakirodalom, akár a saját tesztek alapján (majdnem) mindig ugyan azzal a következménnyel jár. Az irány meghatározása és a piacra lépési ötlet rengeteg féle lehet. Viszonylag könnyen lehet ilyet találni. Ez lehet valamilyen indikátor alapú, vagy egy gyertyakombinációból származó, vagy akár egy matematikai rendszerből következő start. Sokan azt hiszik, hogy a jó belépő, az maga a stratégia - óriási tévedés. A legnagyobb problémát mindig az exit, vagyis a tréd zárásának a meghatározása jelenti. Pl. az RSI átlépi az 50-es szintet. Ez remek jel tud lenni, de meddig megy az árfolyam a meghatározott irányba? Maradva az RSI példánál, ez néha 10-20 píp, néha sokkal több, márpedig jó lenne a lehetőségekhez képest sokáig benne maradi a jó irányú mozgásban. Itt most csak általában a stratégiákról beszélek, tehát nem térek ki pontosan a célármeghatározási módszerekre. De a "nekem ennyi már elég" felkiáltással zárt pozíció egészen biztosan rossz ötlet. A szubjektivitásnak itt nincs helye, márpedig az "elég" függ a személyiségtől, a pénztárcától, sőt a pillanatnyi hangulattól is. Amit nem lehet pontosan definiálni, azt nem lehet később megismételni, márpedig ez a cél.

Minden stratégia azonos elemekből áll:

1. Az irány és a piacra lépés körülményeinek meghatározása.
2. A Stop helye mindig ott van, ahol biztos lehetek benne, hogy ezúttal nem működött a stratégia.
3. A célárat többféleképpen is meg lehet határozni, de lehet nyitott TP-vel is indulni, viszont előre tudni kell, minek kell történnie ahhoz (A CHARTON!) hogy bezárjam a trédet.
4. A Money Management, ami egyben a kockázat kezelése is, valamint a tőke védelmét is szolgálja.
5. Nem kötelező, de néha ajánlott a stoppot egy bizonyos (pontosan definiálható) haszonban lévő trédnél, a stoppot a belépési pontra húzni. Innen már legrosszabb esetben 0-val végzünk. Ezt nevezik Breakeven-nek.

A fenti elemek mindegyikének a chartból kell származnia. Olyan nincs, hogy "én mindig 50 pípre teszem a stoppot". Miért? Ez önkényes, semmi köze egy szabályrendszerhez.

Ez a témakör itt csak tényleg a lényeget tekintve van megérintve. Minden egyes eleméről könyveket írnak, annyi féle megoldás létezik.

A lényeg:
A stratégia minden elemének a tréd indítása előtt meg kell lennie vagy a fejben, vagy leírva. Így válik rendszerré, így válik megismételhetővé.

Véleményed fontos nekünk, kérjük szánj rá 1 percet, mindössze 5 kérdés! Kattints ide!