A zöld átmenetben – vagy annak hiányában - úgy tűnik, hogy mindenki a másikra mutogat: az egyének a cégektől várják a fenntarthatóságot, a cégek pedig az egyéni fogyasztók igényeire hivatkoznak. Júliusban az egyéni fogyasztásról szóltak az adások, augusztusban pedig a vállalati felelősség kerül terítékre, amikor Tóth Gergely, a Kaposvári Egyetem tanára és a KÖVET Egyesület elnöke beszélget Köves Alexandrával.

Az ökológiai közgazdaságtan egyik alapvetése, hogy a gazdaság és annak szereplői szorosan beágyazódnak a társadalomba és az ökológiai környezetbe, így nem tekinthetik magukat ezektől a rendszerektől független szereplőnek. Azonban a piaci-liberális érvelésben egy vállalatot a piac szereplőjeként önmagában kell értelmezni, és bízni abban, hogy a piac és az önérdekkövetés összhangba kerül a környezeti és társadalmi érdekekkel. Ennek a folyamatnak gyenge jeleként értelmezhetjük a társadalmi felelősségvállalás (CSR) burjánzó lózungjait. De vajon ezek már helyes irányba mutatnak, vagy a szakirodalomban egyszerűen csak „greenwashing”, azaz fenntarthatatlan folyamatok zöldre festéseként értelmezhetjük őket? A piaci megközelítést szimbolikusan mutatja meg a „korlátolt felelősségű társaság” kifejezés is, ahol ez a korlátoltság azt is jelenti, hogy egy vezető mások erőforrásaival sáfárkodik úgy, hogy annak felelőssége vagy épp felelőtlensége nem veszélyezteti a sajátját. Meghaladható-e ez a gondolkodás? Ebben az adásban erről beszélget Köves Alexandra Tóth Gergellyel, a Kaposvári Egyetem tanárával.