A kötelező olvasmányok közös könyveink, amiket aligha tudunk elkerülni életünk során. De mi történik ezekkel a könyvekkel, ha lekerül róluk a kötelező címke és felnőtt fejjel, önszántunkból térünk vissza hozzájuk? 

A sorozatban a kötelező olvasmányokról beszélgetünk írókkal, rendezőkkel, színészekkel, akiknek életében és munkásságában fontos szerepet játszott az adott mű, amivel a legtöbben az iskolapadban találkoztunk.

Ha a középiskolai "Édes Anna-élményem" után kutatok, akkor egy kettős gyilkosság krimibe illő izgalmát és borzalmát találom. Tizenévesen ez ragadott meg a leginkább a történetből. Nem egészen voltam tisztában a történelmi korral, amiben a történet játszódik, nem ismertem eléggé Kosztolányit, hogy érteni véljem a regény jelentőségét az életműben és nem érintett meg az átlagosnál jobban Édes Anna sorsa sem. 

Felnőtt fejjel olvasva megrendített és túlzás nélkül az egyik legkedvencebb kötelezőmmé vált az Édes Anna. A cselédsors, az emberi és szexuális kiszolgáltatottság, a remény, amivel ezek a 14-16 éves lányok a fővárosba érkeznek, az ember teljes mértékben eszközként való kezelése és kizsigerelése, és a rengeteg elnyomás, ami a legvégén egy kettős gyilkosságba torkollik mindannyiunk fontos olvasmánya (kell, hogy legyen). Kosztolányi Édes Annájáról Szécsi Noémivel beszélgettünk.