A képviseleti demokrácia válsága egyre egyértelműbb mindenki számára nem csak itthon, de a világ legkülönbözőbb pontjain. Ugyanakkor egy olyan jelentős fenntarthatósági átmenet, amiről az ökológiai közgazdaságtan beszél széleskörű társadalmi párbeszéden kellene alapuljon. De hogyan lehet a demokráciát demokratizálni? Köves Alexandra Takács-Sánta Andrással, az ELTE Humánökológia mesterszak igazgatójával arról beszélget, hogy milyen lenne a decentralizált, közösségi döntéshozatalra épülő részvételi, deliberatív demokrácia.

A mostani képviseleti demokráciákban a felelősség és a döntések következményeivel történő együttélés egyre távolabb kerül a döntéshozatal szintjeitől: akik döntést hoznak egyáltalán nem „elszenvedői” a döntéseknek. A deliberatív demokrácia arról szól, hogy az állampolgároknak eszközöket és lehetőségeket adunk a kezükbe, hogy konkrét döntésekről párbeszédet folytathassanak. Nálunk fejlettebb demokráciákban ezekkel az eszközökkel már elkezdtek élni, és itthon is elindultak kezdeményezések, amelyek ebbe az irányba mutatnak. De hogyan lehet az állampolgárokat képessé tenni arra, hogy részt tudjanak venni a közösségi döntéshozatalban? És ha a részvételi döntéseknél nem is maga a konszenzus a fontos, akkor mi? Egy olyan társadalomban, ahol mindenki ahhoz szokott hozzá, hogy a főnök megmondja a tutit, mi hozhatja el ezt a szemléletváltozást?