Kultúrpart

A közösségi régészetnek köszönhetően lehetőséget kaphat a mindannyiunkban ott lakozó Indiana Jones. 
A szentendrei Ferenczy Múzeumi Centrum egy különleges kiállítással és a hozzá tartozó nem mindennapi kiadvánnyal mutatja meg, milyen kincsekre bukkanhatunk viszonylag kis mélységben, fémkereső segítségével. Ez a tevékenység azonban szakemberek felügyelete nélkül illegális, de Ferenczy Múzeumi Centrum és más magyar múzeumok is igyekeznek integrálni a műkedvelő régészeket. Rácz Tibor Ákos régésszel Kalmár András beszélgetett.

A „Mi és Ők” mottó köré szerveződő januári fesztivál programjai európai országok és a magyar művészeti élet kapcsolatra fókuszál. A fesztivál célja idén is új módszerekkel bemutatni, és ezáltal szélesebb közönség számára is könnyebben elérhetővé tenni az újzenét, a mai zene avantgárd hagyományaiból táplálkozó irányzatát, amelyben mára zenei és előadói műfajok széles skálájának eszköztára megtalálható. Dargay Marcell zeneszerzővel, kurátorral Kalmár András beszélgetett.
 

A garabonciás irodalmi időutazó, Resti Kornél köpönyegéből kibújó restülőkkel és kor-laboránsaikkal a tesztelt közönség is beavatódhat az örökkévalóságba! A rádiószínház „retrospekulatív" műfajának feszegetett keretei között, Kornél korhelykedéseit – vagyis kortól és helytől, tértől és időtől független álmokfutását – kísérve most a Logodi utcából rugaszkodunk el, hogy rögvest a tabáni Mélypincébe ereszkedhessünk alá, majd szálljunk fel (bolyongó szépségek után kutatva) egy óbudai konflisra, hogy aztán egy kőszfinx hátáról zuhanjunk le, majd egy rózsadombi álomvidéken ocsúdhassunk, a későbbiekben robogó szekérrel hasítva bele az éjszakába... Kosztolányi Dezsővel, Ady Bandival, Krúdy Gyulával, Weöres Sándorral és egyéb kortytársakkal! A Világzenede podcastsorozat záró epizódjában ministábunk saját háza táján söpröget!

Az Ifjúsági és Gyerekirodalmi Centrum az elmúláshoz és a transzcendenshez kötődő versekből állította össze a legkiválóbb kortárs magyar költők műveiből álló, Felhőpárna c. válogatását. A szerkesztővel, Ayhan Gökhannal Kalmár András beszélgetett.

„…elegem van a sablonokból, F-dúr, d-moll, g-moll, C-hetes estéről estére, míg egy napon kiborotválnak, bekölniznek s papírvirággal a hasadon a konyhaasztalra terítenek…” – írja Kitömött madár című regényében, avagy életdokumentumában Domonkos István, akivel ma – képzeletben legalábbis – összekönyöklünk, mondjuk (az ugyancsak képzeletbéli) Nagy Napló Bár kocsmapultján. A pohár akármije fölött lallalázó Domi, hajdani vajdasági gitáros-énekesként önkéntelenül ahhoz a storyteller (vagyis történetmesélő) dalszerzői hagyományhoz kapcsolódik sajátos módján, amely egyfajta búvópatakként mind a mai napig felüti a fejét itt-ott, Bob Dylan, Viszockij vagy éppen a saját verseit varieté-dalok gyanánt elővezető Tersánszky Józsi Jenő alakváltó képében. A még életében legendákkal övezett Domi azonban nemcsak saját irodalmi munkásságától különböződött el rövid idő alatt, hanem a szinte csuklóból kiperdített dalformától is. De kezdjük a dzsessznél, hiszen az összes létező skatulyából kilobbanó, majd negyven éve Svédországban őrlángon hamvadó dalnokunk fiatalon, harsonával a kezében (az Újvidéki Rádió zenészeként) lépett először a világot – közel sem mindig – jelentő deszkákra. Virtuális, talán mégsem szellemképszerű vendégünk megszólalásait Bollók Csaba 2006-ban készített, Hordozható haza című dokumentumfilmjéből kölcsönöztük; míg az elhangzó „Domi-dalok” a 2012-ben, Zentán (mindössze 500 példányban) kiadott, archív felvételeket közlő albumról szólnak – akinek füle van, most hegyezze!

A Kiss Ferenc bábáskodása mellett éterbe küldött, s a Kultúrparton (Kalmár András hajókötelével) kikötő Világzenede podcastsorozat utolsó három adásának első vendége egy igazi kultúrgarabonciás lesz, aki szolid viharlegeltetés és zenei áramfejlesztés közben, irodalmi időutazóként is tapossa azokat a néhol még járatlan különutakat, melyeken az úgynevezett régizenészek úgy járnak-kelnek, hogy alig lehet szétismerni őket Folklorisztán ortodox vagy progresszív vándoraitól, sőt a világzenésznek csúfolt földönfutóktól sem. Csörsz Rumen István – talán a garabonciás diákok átváltozó-átváltoztató képességeinél fogva – önmagát egyfajta vízilényként is aposztrofálja, akivel most együtt merülhetünk a századok mélyére, majd bukhatunk föl az árból napjainkban, egy legkevésbé romantikus, varázstalanított jelenidőben. Node, a felidézni kívánt korszakokban Prospero még nem törte ketté varázspálcáját..! Minél mélyebbre merülünk tehát, az oly régóta elsüllyedt sziget annál jobban emelkedni fog. Irány tehát Atlantisz... Tartsatok velünk! 

Megjelent a Góbé Korcs című nótájának klipje, a forgatásról és a zenekar távlati terveiről Rigó Márton mesélt Kalmár Andrásnak. 

A Bényei Tamás és a Gramophonia Hot Jazz Orchestra valamint az erre az alkalomra alakult tánccsoport, a Melody Dance Company szilveszteri időutazásra invitálja a Pesti Vigadó vendégeit a jazz-korszakra jellemző vidám, önfeledt hangulatban, a Kabos, Latabár, Jávor, Karády filmek zenéivel búcsúztatva a 2021-es esztendőt.
Bényei Tamással Kalmár András beszélgetett.

A Muzsikás 1973-ban alakult, Magyarországon a legnépszerűbb, külföldön a legismertebb magyar népzenei együttes. Munkásságát 1995-ben Liszt Ferenc-díjjal, 1999-ben Kossuth-díjjal, 2008-ban Prima Primissima-díjjalismerték el. A legrangosabb nemzetközi világzenei elismerést, a WOMEX-díjat 2008-ban kapták meg. Idei karácsonyi koncertjük vendégei Petrás Mária Prima Primissima- és Magyar Örökség díjas népdalénekes és Balogh Kálmán Prima Primissima- és Magyar Örökség díjas cimbalomművész lesznek.

A koncertről és a Fővárosi Művelődési Házban tartott egykori táncházakról Sipos Mihály, a zenekar alapítója és prímása mesélt kalmár Andrásnak.

Ha – nomen est omen – Huszár Mihály zenei életútjának „huszárvágásait" vesszük sorra, egy igencsak kalandvágyó és nyitott alkotói-közreműködői ethoszt fedezhetünk fel mai vendégünk karakterében, akinek állandósult (különféle alkotótársak között betöltött) közreműködői státusza mintha egy kiteljesedett munkásságot sejtetne – szerzői vagy tanári tevékenysége mellett. A mai Világzenedében tehát Huszár Mihály bőgős-basszusgitáros-tangóharmonikás-vokalista – akár a brémai muzsikusok szellemiségét idéző – zenei kirándulásait kísérjük figyelemmel, ezzel együtt kikerülhetetlenül érinteni fogjuk a zenészlét „kivándorlás" jellegének vissza-visszatérő kérdéskörét is. Szót ejtve a Vízöntő együttesben eltöltött (immáron korszakká avanzsált) időszakról, a Cserepes Károllyal, Kiss Ferenccel vagy Szemző Tiborral való kísérletező kooperálásról, a világzenei szcéna hazai forrásvidékeiről, inspirátorairól, valamint a magyar adottságoktól olyannyira elrugaszkodó olaszországi élményeiről, amelyek legfőképpen Angelo Branduardi zenekarához kötik. De ki tudja még kikkel és hol játszott együtt Mihály? Koncz Zsuzsától Huzella Péteren és Bornai Tiboron át Halász Juditig tart a sor... De kezdjük csak a Holddal, a hetedik házban, mikor a Jupiter épp a Mars mellett áll meg...