Kultúrpart

Július 8. és 11. között újra várja a delikát zenei élményekre vágyókat és mindazokat, akik idén is el akarnak varázsolódni a kishegyesi löszfal tövében. Horváth László fesztiváligazgatóval Kalmár András beszélgetett.

Képzelet és Valóság címmel nyílt meg Szenes István életműkiállítása a Pesti Vigadóban, amely egészen augusztus 22-ig – a művész 75. születésnapjáig – látogatható. A Magyar Művészeti Akadémia rendes tagjával, Ybl Miklós díjas Érdemes Művésszel Kalmár András beszélgetett.

Szabó "Bundás" Andrással a kezdeti vonógyantázásról, a Vízöntő- és Kolinda-korszakról, a Gépfolklór újraolajozásáról, valamint a "szabadgyalogos" zenészlétről beszélgettünk.

„A Gépfolklór a 70-es évek népzenei és néptánc mozgalmának idején alakult, 1975-ben. Közvetlen előzménye a Vízöntő, majd Kolinda zenekarok voltak. Gyakorlatilag, amikor én elkezdtem ezt a folkzenét játszani, akkor az a Kolindának az elődjében, a Vízöntőben történt. Ahová beszálltam zenélni egy pár hónapra, 1973-ban. A Vízöntő viszont egy idő után kettévált, akkor alakult meg a Kolinda, 1974-ben. Ez  már egy olyan folklór zenekar volt, ahol nem autentikusan dolgoztunk a népzenével, tehát nem az eredeti formában játszottuk. Táncházakat is kísértünk, de különböző kompozíciókkal is kísérleteztünk és már ilyen bartókos dolgokra improvizálgattunk.

Ez egy nagyon érdekes zenei dolog volt. Gyakorlatilag úgy kezdtem el muzsikálni már a Kolindában, mintha beat zenét játszanánk. Nekem legalábbis olyan volt az egész. Így éltem meg.” 

Részlet a https://musicmedia.hu -n megjelent interjúból

A szombathelyi származású szabad-muzsikus, Horváth Dániel „Dudu" nomen est omen nem dudán, hanem hegedűn játszik, s tokkal-vonóval a hóna alatt utazik zenésztársakat keresve. 2017 óta szárnyaló együttese, a Kellene Kis Kert elnevezése Weöres Sándortól származik: 

 „Kellene kis kert, bő-termő, 
léc-kapuján kis réz-csengő.
Kellene még 
két fakerék, 
s egy taligát rá föltennék." 

Mi kellene még egy jó kis szabad zenéléshez? Nyitott kapujú, gondosan felvirágoztatott kert, taligányi zenekar s megannyi barát a prímás körül, aki kivilágos virradatig húzza... Hateha!

50 éves a Kecskemétfilm, számos legendás rajzfilm bölcsője, ahol a legnagyobb magyar animációs rendezők dolgozhattak. Ez is megünneplésre kerül a 15.  Kecskeméti Animációs Fesztiválon, a cég alapítójával, Mikulás Ferenccel Kalmár András beszélgetett.

Miquéu Montanaro, a magyar és provanszálak zenei felgombolyítójaként ismeretes kultúrgarabonciás bújik elő abból a termékeny homályból, amit múltkori műsorunk hagyott mag után. A Franciaországból elszármazott Miquéu, avagy Michel számos magyar muzsikus országos cimborájaként és zenésztársaként fújja furulyáját, majd fél évszázada terelgetve maga előtt azt a szélkakas minden irányából összeverbuvált hangszeresekből és énekesekből álló nyájat, amivel úton-útfélen mi is összeakadhatunk, s aminek alkalomadtán hangköreiben is megfordulhatunk. A Montanaro név egyébként egy Torino megye-béli községet takar – világjáró zenezsonglőrünk tehát fél lábán olasz csizmával áll oxitán szülőföldjén, de másik, mezítlábával bármilyen talajon otthonosan érzi magát - főleg, ha hasonszőrű útkeresőkkel pihen meg egy-egy kereszteződésnél. Mi a 30. Mediawave Zenei Együttlét Ösvény-projektén csíptük el. A fölénk kifeszített ponyvát hallhatóan fújdogálni fogja a keleti vagy nyugati szél… Ahogy képzeletben együtt utazunk lennon-szemüveges trubadúrunkkal, mintha a légáram néha tengerparton dagasztaná egy nem is olyan távoli kikötő vitorláit, hogy aztán a szomszédos Alpokon söpörjön végig, vagy hallhatatlanul kússzon be a zenei futamok mögé. Maga Miquéu is így válik olykor láthatatlanná az éppen folyó workshop résztvevői között, hogy aztán újra előtáncoljon egy-egy dallammal, hátszéllel terelve minden ténfergőt ama bánkódó ösvenyről derűsebb tisztások, lankák, völgyek és kilátók felé…

Különleges eseménysorozat veszi kezdetét Balatonbogláron június 18-án: Byhon Győző festőművész és párja, a szintén képzőművész Gulyás Andrea összeházasodnak, és ezzel megnyitják a Vörös és Kék kápolnában megrendezett kiállításaikat. Byhon Győzővel Kalmár András beszélgetett. 

...ha már a hatodik műsorszórásnál tartunk, nézzünk csak utána a 6-os szám szimbolikájának: Férfiasság és nőiesség, egység és áthatolás, ellentétek egyesítése, kreativitás, alkotási folyamat befejezése... Mintha tökéletesen ráillene a zakó Tom Waits-re, akiről persze azon nyomban le is feslik minden ráaggatás. Példának okáért a 666-os szám is ráhúzható volna...

Jópáran már érdeklődtetek, hogy mezei podcastolóként hogy a viharba sikerült interjút készítenünk a sáros csukájú holdjáró Mr. Waits-szel. Igen egyszerű a magyarázat: maga a májsztró árulta el maroktelefonszámát egy 2008-as koncerten. 6, azaz 6 csörgetés után fel is vette mélytengeri kagylóját, majd mindez megismétlődött, pontosan hatszor – minden híváskor máshol érve utol Tom-ot térben és időben. 

Hatodik műsorsugárzásunkat tehát az egyszerre delejes és félszeg Tom Waits fogja leföldelni. Ladies and gentlemen! Találós kérdések, betaláló válaszok, és egyéb keresetlenségek következnek a kalapos örök átutazó alvilágzenéjéről!

„Mi az az esőkutya, kérdezed? Mintha Tomi bácsi azt tudná. Te is lehetsz, én is lehetek esőkutya. Öööö… dehogy egyáltalán… ööö, szóval esőkutyák. Talán jártál már Manhattanben egy nagy New York-i eső után és láttál olyan kutyákat, akik teljesen csatakosan kullogtak össze-vissza, császkáltak… és ööö… néha összemosódtak egymással. Ilyenkor egészen ember formájúak, akár hozzád is odamehettek, hogy ööö… megkérjenek, hogy „Uram, kérem, kérem, segítsen megkeresni a kutyaházamat!” Aztán újra összemosódtak egymással… volt köztük fekete, meg előkelő, meg teljesen leharcolt és… de mind haza akart menni. És ööö… ez az esőkutyaság az olyan, mintha elaludnál valahol, és aztán felkelnél máshol egy ismeretlen helyen… és lehetetlen dolog, de sosem látsz ablakot meg eget, ajtókat, falakat… ööö… szóval olyan embereket is takarhat ez, akik Alsóvárosban alszanak el és felborul fölöttük a fény.” – Tom Waits