Adott egy rendkívül környezetszennyező és társadalmilag igazságtalan, nagymértékben globalizált iparág: a divatipar. Ugyanakkor szintén adott egy, az egyén identitását komolyan befolyásoló szükséglet: a ruházkodás. A kettő metszéspontjában pedig nagyon jól kirajzolódik a fenntartható fogyasztás minden összefüggése és megválaszolatlan kérdése. Ezekről beszélget Köves Alexandra Mengyán Eszter újságíró bloggerrel, a Holy Duck alapítójával és szerkesztőjével.

A fenntartható divatot tekinthetjük akár a fenntartható fogyasztás állatorvosi lovának. Keveseknek kérdés, hogy a globális divatipar hatalmas környezetterheléssel és a nyugati világban túlfogyasztással jár. Ugyanakkor a divathoz kötődően nemcsak az alapvető szükséglet jelenik meg. Az öltözködés éppen azért neuralgikus pont, mert nagyon fontos üzeneteket hordoz az egyénről. Vajon azt kell megváltoztatnunk, hogy ne hordozzon üzenetet, és ne legyen fontos a külső (ahogyan azt a zöld mozgalmak nagyrésze hirdeti), vagy éppen azt, hogy még több üzenetet hordozzon az egyéniségünkről és az értékrendünkről? A divatipar ugyanakkor nem csak környezeti, hanem társadalmi igazságosság tekintetében is problémás, és itt nem csak a bangladeshi varrónők helyzetéről érdemes gondolkodni. A jómódúak megtehetik, hogy ún. kapszulagardróbot hoznak létre, és néhány minőségi darabból állítják össze a ruhatárukat, de a legszegényebbek csak olyan olcsó ruhát tudnak megvenni, ami viszont szinte azonnal tönkre is megy. Köves Alexandra beszélgetése Mengyán Eszterrel lehet, hogy több kérdést vet fel, mint megoldást, de ha valaki szeretné megérteni a fenntartható fogyasztás összefüggéseit, akkor ez a félóra nem lesz elfecsérelt idő.