
Sign up to save your podcasts
Or


Ki tudja hány olyan kosárlabdajátékos volt már eddig is, akiknek csak egy hajszálon múlt, hogy megmutathassák azt, amire akár az egész életüket is feltették, de mégsem ismerhette meg nevüket a világ?
Anthony Mason tehetsége vitathatatlanul nagy volt, de végül az egész liga történelmére is hatást gyakorló legendás edzőnek kellett észrevennie őt ahhoz, hogy ma is beszélhessünk erről az egykori sztárjátékosról, aki már sajnos nincs közöttünk.
Ahogy az törvényszerű a sportokban, nem minden sztárjátékosból lesz halhatatlan legenda. Rex Chapman sztorija egy igazán filmbe illő történet, amelynek számos tanulsága van. Megjárta a mennyet és a poklot is, hogy manapság az egyik legnépszerűbb, legőszintébb és leghitelesebb figurája legyen azoknak az egykori játékosoknak, akik saját példájukon keresztül képesek morális iránytűként segíteni a jelenlegi és a jövőbeni generációt.
Manapság már szinte minden játékosnak, még a padon ülő cseréknek is, olyan kétségbeesetten próbálnak beceneveket találni az NBA-ben, mintha kötelező lenne. Azonban a 80-as, 90-es években, ha egy játékosnak ismert beceneve volt a ligában, akkoriban az valóban rangot jelentett; és bizony közöttük is csak néhány játékos mondhatta el magáról, hogy igazán menő "nickname" alatt fut a rajongók körében. Az egyik, valóban menő becenév egy olyan hátvéd-bedobó játékoshoz kötődik, akit a visszavonulásának pillanatában szinte azonnal el is felejtettek, pedig volt bajnoki címekre vadászó keretekben alapember, néha még sztár is. Ő nem más, mint „Thunder Dan”, vagyis Dan Majerle.
Olykor egy-egy játékosnak szép karrier jut annak ellenére, hogy minden egyes szalmaszálba bele kellett kapaszkodnia, hogy megvethesse a lábát az NBA-ben. Egy szép és teljesnek nevezhető pályafutás végére már senki sem emlékszik arra, hogy az adott játékosnak milyen nehéz is volt teljes értékű, tiszteletet érdemlő személyiségévé válnia a ligának.
Az NBA története sajnos bővelkedik olyan játékosokban, akik többre voltak hivatottak annál, mint amilyen pályafutást végül elértek. Ilyen Antonio McDyess is, aki számos szempontból volt kivételes tehetség, ám egy karriert meghatározó sérülés véget vetett sztárként töltött éveinek. Mire bajnoki cím közelébe került volna, már csak mellékszereplője tudott lenni fontos csapatoknak.
Számos be nem váltott ígéret vált már drámaivá az NBA történetében. Az egyik legnagyobb „mi lett volna, ha…” sztori egy olyan játékoshoz kötődik, aki a teljes karrierje folyamán egyik sérülésből zuhant a másikba, és hiába tudta mindenki, hogy mekkora tehetség, végül örökség nélkül távozott, dicstelenül. „Never nervous Pervis”, vagyis Pervis Ellison annak ellenére került az NBA egyik legnagyobb reménységeként a profi ligába, hogy karrierjének második felében már mindenki arra várt, mikor adja fel a hiábavaló küzdelmet és vonul végre vissza. Ekkoriban már az „Out of service Pervis” becenevén hívták azok, akik egyáltalán tisztában voltak vele, hogy még az NBA-ben játszik.
Sanyi szerint minden idők legtöbb híres (vagy egyenesen legendás) játékosa az 1996-os drafton került az NBA-be. Ha megpróbálnánk felsorolni őket, akkor szinte biztosan kimaradna valaki. Volt köztük olyan is, aki pályafutását ugyan fantasztikus egyéni teljesítmény jellemzi, valódi örökségét mégsem a pályán hozta létre, hanem visszavonulását követően az NBA igazgatótanácsában.
Dirk Nowitzki sokak fejében úgy él, mint az NBA valaha volt legjobb és egyetlen német kosárlabda sztárja, azonban ebben a rajongóknak csupán félig van igazuk. Detlef Schrempf legnagyobb öröksége talán nem is a tény, hogy Ő volt az első nemzetközileg elismert német NBA játékos, hanem hogy egyike volt azon európai tehetségeknek, akik kitaposták az utat olyan játékosoknak, mint Nikola Jokić, Luka Dončić és még sokan mások...
A 2000-es évek egyik leginkább alulértékelt szupersztárja talán sohasem fog bekerülni a Hall of Fame-be, amire kevesebb mint 1% esélyt adnak a hozzáértő elemzők. Azon túl, hogy fantasztikus játékos, aki karrierje során volt óriási ígéret, reménytelen hős, franchise player, veterán másod- majd harmadhegedűs, végül pedig padról beszálló öreg róka, nem sok mindent sikerült elnyernie. Az epizódban azt beszéljük meg, hogy vajon mi hiányzott a végső sikerekhez, mert bizony Antawn Jamison nem egyszer játszott szupersztár csapatokban is.
Folytatjuk elfeledett hősökről szóló műsorunkat, melynek nyitó műsorában rendhagyó módon 10 + 1 érdekességgel érkezünk az aktuális szezonról és kitekintünk az előttünk álló évre.
Köszönjük a támogatást és a rengeteg visszajelzést! Iratkozzatok fel és tartsatok velünk a második évadban is!
From the publisher's feed