
Sign up to save your podcasts
Or


Kobe Bryant a 20 éves pályafutásának nagyjából felénél volt talán a leginkább megosztó személyiség a ligában. Ekkoriban szerezte a legtöbb ellenséget magának, ebben az időszakban bírálták Őt a legtöbben a döntései, a viselkedése, az attitűdje miatt; mindeközben teljesítőképessége és önbizalma éppen tetőzött.
A 2000-2001-es szezonban a címvédő Lakers végig magabiztos teljesítménnyel játszott az egész alapszakaszban. Nem vitték túlzásba az erőlködést, de az 56-26-os mutató így is elég volt ahhoz, hogy megnyerjék a csendes-óceáni csoportot. A nagy riválisok ennek ellenére úgy gondolták, hogy a Lakers talán majd sebezhető címvédő lesz majd a playoffban. Tévedtek.
Sok játékos van, aki elmondhatja magáról, hogy pályafutása alatt egy vagy akár több alkalommal is sikerült 50 pont felett dobnia egy meccsen. Különös módon azonban, a legtöbb játékosnak ilyen játékosnak vereséget kell szenvednie az adott meccsen. Statisztikai szempontból nézve ugyanis több elveszített 50 pontos teljesítmény van az NBA-ben, mint ahány győztes. Logikus magyarázat persze létezik erre a jelenségre is...
Alapvetően csodálatos tulajdonsága a sportoknak, hogy sokféleképpen lehet benne győztes az ember. Vannak, akik trófeákat gyűjtenek, bajnoki címeket szereznek, egyéni díjakat nyernek el, és vannak azok a sportolók, akik azzal válnak győztessé, hogy egyszerűen nem mondanak le az álmaikról, miáltal kivívják mások tiszteletét, majd csodálatát. Az NBA történetének egyik legelszántabb játékosa egy irányító, aki sohasem lett bajnok játékosként, sosem vezetett egy kategóriát sem az NBA-ben; mégis hősként ünnepelték karrierjének végén.
Az NBA követi a világ trendjeit és ennek köszönhetően manapság egyre elnézőbb, megértőbb minden egyes benne, illetve neki dolgozó személyiséggel szemben. Ennek köszönhető az is, hogy manapság már játékosok zsarolnak csapatokat, vagy elmaradnak a liga által kiszabott büntetések, ha valaki az egyéni nézeteit a liga érdekei elé helyezi. Ez nem volt mindig így, és alig kell visszamenni az időben, hogy példát találjunk arra is, mi történt, amikor egy játékos akkoriban nyilvánította ki ennyire élesen a véleményét. Régebben ez akár karrierekbe is kerülhetett, és bizonyos értelemben ez történt Christopher Wayne Jackson esetében is, akire manapság azért is emlékeznek kevesen, mert valójában nem ezen a néven vált híressé.
A 90-es évek első felében az NBA akkori igazgatója, David Stern óriási hadjáratba kezdett. Ennek célja az volt, hogy a profi kosárlabdaliga hírét ne csak elvigye a világ minden egyes szegletébe, hanem meg is szerettesse azt mindenkivel. A játék, a csapatok már elég színesek, izgalmasak voltak ahhoz, hogy az NBA vonzereje tömegeket hengereljen le, így már csak egy erős és összehangolt marketing "tsunamira" volt szükség, hogy a világ jelentős része rajongójává váljon a ligának. Stern keze alá játszott a Chicago Bulls felemelkedése, Michael Jordan, a 92-es Dream Team, az NBA csapatainak új designja, hogy egyre több híresség követte a ligát, hogy Hollywood is rátalált az NBA-re, az internet térhódítása, a sportmárkák, számos legendás játékos, és még egy különleges jelenség…
A 90-es években játszott pár fiatal tehetség, akiket kitüntettek vagy leterheltek azzal, hogy Michael Jordanhez hasonlították őket. Volt köztük egy, akivel bizony tényleg sok hasonlóság volt, leginkább a hátterében. Jordanhez hasonlóan, neki is Észak-Karolina volt az otthona, ahonnan előbb a North Carolina Egyetemre, majd az NBA-be érkezett. Egyformák voltak magasságra, súlyra, és mindkettőjüket a 3. helyen draftolták. Újonc korában még hatalmas volt a hype körülötte, hiszen azonnal leszerződött vele a Fila sportmárka, valamint számtalan alkalommal szerepelt különböző Fleer gyártmányú kosárlabda kártyacsomagon is, de Jerry Stackhouseból végül nem lett egy második Jordan...
Az NBA egyik óriásklubja jelenleg a San Antonio Spurs csapata, amely az elmúlt pár szezonban szenved ugyan, de a klubon belül uralkodó kultúra, a játékosok képzése fizikailag és mentálisan a profi liga patinás szervezetévé tette a fekete-fehér mezben játszó texasi csapatot. Ha manapság megkérdezzük a rajongókat, vajon ki volt a franchise történetének legjobb 5 vagy 10 játékosa, bizonyosan ismerős nevekkel találkozunk majd a listán, de ezúttal egy olyan játékosról szól a történet, akinek a nevét ma már alig-alig hallani a szurkolók körében. Pedig a valaha volt egyik legmenőbb becenévvel megáldott védő több különböző módon is halhatatlan legendájává vált a kosárlabda történelmének.
A legtöbb sztárjátékos egyik legjellemzőbb tulajdonsága, hogy a nagy átlaghoz képest sok pontot szereznek. A 80-as évek második felében is érkezett egy játékos az NBA-be, aki igazi gólzsákként operált a pályán éveken keresztül, de ha pusztán ebből az aspektusból vizsgálnánk meg a játékát, már azzal is lekicsinylően nyilatkoznánk róla. A pontszerzés mellett ugyanis még számos más területen is kiemelkedett a mezőnyből...
From the publisher's feed