Kiderül, hogy valami keverés van a királyné körül is. Végül is hatvan oldala vagyunk a sztoriban, lassan kiderülhet, miről fog szólni!

Verni kell-e az inast? Verni kell-e az asszonyt? Bánatos incel-e Athos. Merülnek fel kényelmetlen kérdések a hét első fejezete kapcsán.

Bakiparádé, kávé után túl hamar ültem le olvasni. Viszont ezen a tökéletesen méltatlan uralkodón még így sem sikerült rontani. Hát ez egy idióta.

Végre van kardozás! Közben belecsörgött a háttérbe egy kedves líbiai spam telefonáló is, amit nem vettem fel. 

Tíz plusz év újságíróként, ennyi sem elég, hogy az ember egyszer leírja azt, hogy bumburnyák. Na de most! D'Artagnan igazi bumburnyák vidéki suttyóként rögtön beleköt a három leendő haverjába. (A hangerőt némiképp elcsesztem, lehet a végén tényleg kénytelen leszek megtanulni hangot vágni és szerkeszteni.)

D'Artagan bemutatkozik Tréville-nek, még mindig mindenki mindent "kiált", nem égetem le a nyelvem teával. Holnap jön az első jó fejezet, amiben D'Artagan beleköt mindenkibe. De ez szinte szpojler.

D'Artagan megérkezik Párizsba és testőrnek akar állni. Én pedig új és egészen másfajta bakikat követek el a felolvasás közben. 

Felolvasás némi punk esztétikával: dolgokat követek el közben a francia nyelv és a szöveg ellen. Szóval nem hibátlan, nem hangoskönyv, csak olvasunk, azt' meglátjuk mire jó ez.